A sofőröknek főleg a parkolással van gondjuk

DEMECS PÉTER

Miért nem tudunk parkolni? A biztosítók szerint erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz: a sofőrök mindent csinálnak, csak nem az útra figyelnek. „Nagyon sok kisebb balesetre vagy káresetre épp azért kerül sor, mert a sofőrök nem figyelnek az útra. Olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek elterelik a figyelmüket, például hands-free készülék nélkül telefonálnak. A kockázatot tovább növeli a hazai sofőrök agresszivitása is” – állítja Jozef Hrdý, az Allianz biztosító kárfelmérési osztályának vezetője. Az ország egyik legnagyobb biztosítási társasága idén 9054 kártérítési esetet jegyzett fel.

A sofőrök harmada mással foglalkozik

Az Allianz által készített felmérés is igazolta, hogy a sofőrök vezetés közben gyakran nem az útra összpontosítanak. A megkérdezettek 27 százaléka beismerte, hogy nemegyszer olyan dologra összpontosítanak volán mögött, ami eltereli figyelmüket a közúti forgalomról.

A parkolás során történt koccanások után a második leggyakoribb káreset a két mozgásban levő autó összeütközése. 6990 esetben azért került sor karambolra, mert egy sofőr nem adott előnyt az úton, vagy tilos helyen, esetleg túl kockázatosan előzött.

A káresetek listáján a harmadik helyre a megrepedt vagy széttört szélvédők kerültek. Az Allianztól csak idén 3184 sofőr kért kártérítést ezért. A biztosító szerint a káresetek listájának első három „helyezettje” már évek óta nem változik, ami arra utal, hogy a szlovákiai sofőrök egyszerűen saját, de mások hibáiból sem okulnak.

Figyelik a szélvédőket

Biztosítók szerint nagyon gyakran előfordul, hogy a sofőrök megpróbálnak csalni a káresetek bejelentése során. Például a szélvédők repedését több szempont alapján vizsgálják, mielőtt jóváhagyják a pénz kifizetését.

Előfordul, hogy egy illető megrepedt szélvédőt jelentett, megjelölte a sofőrt is, akinek az autójáról lepattant kő okozta a bajt, az illető nem is ellenkezett. Aztán kiderült, hogy a szélvédő csak belülről volt megpattanva, kívül semmi baja sem volt.

Ha egy autóról lepattant kő vágódik a szélvédőnek, a biztosító az illető kötelező felelősségbiztosításából fizet kártérítést. Ehhez viszont az kell, hogy a sértett pontosan tudja, melyik autótól repült el a kő, leállítsa a sofőrt, s az beismerje részesedését. Erre pedig szinte sosincs lehetőség. Elképzelhetetlen, hogy egy autópályán valakit megpróbáljanak leállítani, ha már egyáltalán lesz olyan szerencséjük, hogy pontosan tudják, melyik autó kerekéről repült fel a kő.

A sofőrök ilyen esetekben is próbálják megtalálni az egérutakat. Például megegyeznek ismerősükkel vagy barátjukkal azon, hogy magára vállalja a káreset okozását, hogy az ő kötelező biztosításából legyen kifizetve a javítás. Viszont ha erre fény derül, akkor mindkettőjük ellen eljárást indíthatnak, mivel ezeket az eseteket biztosítási csalásnak lehet minősíteni.

Mindez természetesen csak azoknak a sofőröknek okozhat fejtörést, akiknek nincs baleset-biztosításuk. A kötelező biztosításból csak a másoknak okozott károkat térítik.

A vonatnál is nagyobb

az állat esély e

Az úgymond klasszikus káreseteken kívül aránylag ritkaságnak számító balesetekre is sor került. Például 35 gépjármű ütközött vonattal vagy villamossal. 156 alkalommal pedig a biztosító állatokkal való ütközésért fizetett. Eszerint nagyobb esély van arra, hogy az utakon állattal, mint vonattal vagy villamossal ütköznek.

„Bármilyen okból kerül is sor egy karambolra, mindegyikről elmondható, hogy könnyen tragédiával végződhet. Ezért nem árt hangsúlyozni, hogy a sofőröknek elővigyázatosan kell vezetniük, s főleg parkolásnál, éjszakai vezetésnél kell óvatosnak lenni” – fűzte hozzá Hrdý.