Horvátország: pofon középre

A horvát választások a régió számára bizonytalan eredményt hoztak: sem a jobbközép–konzervatív HDZ, sem a szocialisták nem tudtak kormányzó többséget szerezni. A menekültválság közepette egy kényszerkoalíció vagy egy kisebbségi kormány nem tudja minden esetben garantálni az ország stabil és gyors irányítását . Ez a probléma pedig a szomszédos államokra nézve is közvetlen kockázat lehet.

A horvát választók úgy döntöttek, hogy a korrupciós botrányokban mélyen megmerítkezett mainstream pártokat nem juttatják egyedül hatalomra. Ivo Sanader korábbi miniszterelnök ellen nagyon komoly vádak merültek fel sikkasztással és közpénzek pártfelhasználásával kapcsolatban. Elsőfokon – nem jogerős – elmarasztaló ítélet született, a MOL–Ina-ügyben letöltendő börtönbüntetést kapott volna, ha az alkotmánybíróság nem semmisíti meg az ítéletet. A lényeg, hogy a horvát politikai elit tagjai közül sokaknak kerültek napvilágra a viselt dolgai. Ez a mostani szocialista kormányt is erősen érintette, sok miniszter hagyta ott a székét menet közben.

Mindkét nagy párt miniszterelnök-jelöltje komoly belügyi múlttal rendelkezik, a konzervatív Karamarko évekig titkosszolgálati vezető volt. A tévévitát sikeresen elkerülték a jelöltek. Milanovic, a helyét most átadni kényszerülő miniszterelnök szerette volna a konfrontációt, de Karamarko nem vállalta.

Most a szocialisták oldalán tűnt fel egy amerikai tanácsadó, a számok szerint hatékony munkát végzett: a népszerűtlenségből fej fej melletti eredményre tornázta fel őket néhány hónap alatt. A gazdasági helyzet ennek ellenére eléggé kétségbeejtő, a fiatalok körében a munkanélküliség több mint 40 százalékos, a 2008-as válság óta a gazdaság nem bővült, a GDP-arányos eladósodás 90 százalék feletti, a költségvetési hiány öt százalék körül alakul.

A kisebb pártok közül az átláthatóságért és a korrupció ellen küzdő horvátországi Most (Híd) került ki győztesen, amelyet egy dalmáciai kisváros polgármestere alapított nemrég. A gond az, hogy a Most nem akar koalícióra lépni egyik nagy párttal sem, nélküle viszont nincs meg a kormányzati többség. Így a királycsináló kis párt vagy elveszíti arcát, és mégis beáll a kormánykoalícióba, vagy kívülről diktál. Ezáltal viszont az ország lesz nehezebben irányítható egy kisebbségi kormánnyal.

A választók üzenete ugyanakkor egyértelmű: a régi pártok elkoptak, nem tudtak újat hozni, és elmaradt a felfedett botrányok után várt megtisztulás.