Legyőztük Brüsszelt!

SERES LÁSZLÓ

Az Európai Bizottság 9 év után Magyarországgal szemben is megszüntette a túlzottdeficit-eljárást. Volt is nagy halleluja a miniszterelnökhöz közeli gazdasági és publicisztikai rovatokban, „Magyarország saját erejéből állt talpra, mindenféle külső segítség nélkül” – közölte a pártszóvivő, s „eközben az ország kamatostul törleszti a baloldal által felhalmozott államadósságot”.

Ki lehet tehát kerülni egy megalázó helyzetből, csak akarni kell – szólt az üzenet, két dologról viszont teljes volt a hallgatás: a kikerülés ára az egyik. Ezermilliárdok, amelyeket az elmúlt három évben a kormányzat ki máson, rajtunk hajtott be, hol nyíltan, mint a magánnyugdíjvagyon formájában, hol áttételesen, a gazdaság válogatott szektorain, amely államilag elrendelt lenyúlások véletlenül sem csapódnak le a mi pénztárcánkon. Merthogy „ne az emberek fizessék meg.” Persze.

A másik, amiről nem esett szó: hamarosan új, a túlzott deficitnél fontosabb eljárás indulhat, ha az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése júniusban úgy dönt, jól megmonitoringozza az Orbán-rezsimet. Nevezzük az egyszerűség kedvéért túlzott demokráciadeficit-eljárásnak, végül is erről van szó: a negyedik alkotmánymódosítás csak hab a Nemzeti Együttműködés Tortáján, harmadik éve épül le az a (eddig is hiányosan működő, de legalább létező) garanciahalmaz, ami megakadályozta a legsúlyosabb jogtiprásokat. Csak a kétharmados parlamenti többséget, azt nem tudta megakadályozni. Úgyhogy lehet demokráciadeficitesnek tartani az Orbán-rezsimet, de sajnos nem illegális az, ahogy a legalitást leépíti. Innentől pedig lehet mutogatni a népre, azt tessenek csesztetni, mi erre itten, kérem, fel vagyunk hatalmazva.

Az ET független alkotmányjogászokból álló ún. Velencei Bizottsága megszellőztette azt a jelentéstervezetet („műszaki hiba miatt” kikerült a honlapjukra, ne vicceljünk), amely elfogadhatatlannak tartja a legújabb alaptörvény-módosítást, hiszen „egyes rendelkezései ellentmondanak a magyar alaptörvénynek és a nemzetközi normáknak”. Orbán ettől függetlenül, de szinte egy időben kijelentette: „a lelki nyugalmamból nem billent ki és az önbizalmamat sem vágja vissza, ha azt látom, hogy néhány nagyobb állam vezetője összehúzza a szemöldökét, vagy Brüsszel ráncolja a homlokát”. Brüsszellel szemben persze számos intelligens érvet elő lehet venni (mert megérdemli). De Brüsszel most nem egyszerűen a homlokát ráncolja, hanem a legelemibb közös értékeinket és jogainkat igyekszik védeni. Harmadik éve konkrétan őrjöng, mit képzel ez a törpe szuverén, aki a joguralomtól a piacgazdaságon át Angela Merkelig mindent és mindenkit megsértett, mert azt hiszi, a nemzeti függetlenséget védi. Hát nem. Orbán csak saját önjáró kormánya, az elszabadult végrehajtó hatalom hazug „szuverenitását” védi, nem az egyes polgárokét. Lehet (sőt, biztos), hogy az EU bürokráciája, föderalista tendenciája nem épp áldásos alternatívája az elavult nemzetállamiságnak, de azért ne felejtsük el, hogy mi akartunk ebbe a klubba belépni. És nemcsak a pénzükért szerettük őket. Kompország végre kikötött ott, ahová titkon mindig vágyott – erre jön Ő, és visszavisz minket Azerbajdzsán-Alsóba, ahol van biztos megélhetés, szeretik a Népbarát Atyuskát, a törvény flexibilis, az uralkodó osztály erős, de képlékeny, hétfő tévés szünnap, és a postás mindig kétszer csenget. Ha ugyan van mit hoznia.

A szerző a hvg.hu és a Kapitalizmus blog munkatársa