Egy s más a csigákról

CSANDA GÁBOR

Hát a csiga is csak addig kedves, míg el nem szaporodik a kertben. Kiültet az ember szerényen tizenkét (fejenként három) tavaszi salátát, s harmadnapra csak kilenc marad; most akkor tegye föl otthon (szerénytelenül) a kérdést: ki nem fog salátát kérni? Föltéve, ha marad egyetlen is addigra, míg befejesedik.

Ráadásul az a jelentéktelennek és mértéktartónak látszó kis sárga házú, amelyik nem jó semmire. Nagyobbik rokona, az éti-, mint neve is mondja, ehető – feleségem tavaly abból készített pörköltet; finom volt, olyan állaga s íze van, mint a zúzának. (Fontos tudnivaló: a tányérig vezető út hétnapos böjttel van kikövezve, mármint a csigáknak van ennyi időre szükségük, tisztulás céljából.)

Végigmennek a retken, egy harapás a levélbe, kettő a gyökérbe, ennyiben ki is lehetne velük egyezni, de már mikor az iszalagot veszik célba, az ember megelégeli a dolgot, vödörbe velük, s ki a határba. De mintha mi sem történt volna, tele velük a sziklakert, a torma töve, az eper alja, sőt a padlásföljáró árnyéka is – mondjuk, a padláson könnyebb volna elviselni őket. Gyönge (helyesbítsünk: közepes) vigasz, hogy meztelen testvéreik egy-két kósza kivételtől eltekintve kerülik a portát, végül is, tárgyilagosan nézve, nagyobb baj sose érjen.

A házas csiga összeszedendő, ez világos, és össze is szedhető, bármikor a nap folyamán. Kis (vagy inkább közepes) vödörrel kezében, akárha bakter volna az ember, vagy pályamunkás, végigmegy a kerten. A házatlanok napközben rejtekeznek, utóvégre tényleg meztelenek: ott lapulnak a nedves, fény nem járta helyek mélyén, deszka alatt, tégla mögött, a fal tövében, repedésben. Kora reggel vagy estefelé szedhetők. A csapdák közül a gazdák a sörre és a grépfrúthéjra esküsznek, azok vonzzák a meztelen csigát. (Jó volna tudni, nem jönnek-e át a sör kedvéért a szomszédból vagy a szélesebb környékről csapatostul.)

Az ágyásokat védhetjük mindennel, ami száraz és rosszulesik a csigának, vagy egyenest kiveszi az erejét s elveszi az életkedvét: hamu, széna, szalma… Persze, ha késő estétől hajnalig harmatban úszik a kert, ami csapadékos időben vagy zárt kertben májusban törvényszerű, akkor kár a gőzért, győzi a csiga a mászást.

Egy elmés cseh internetes kerti portál összeállította a legjobban bevált csigariasztó és -hatástalanító praktikákat. Ezek közül a vegyszert nem ajánlom – mert a mérget nem a csiga szájába kell juttatni, hanem a földre, márpedig semmi okunk földet mérgezni. A barikádot sem, ez egy húszcentis pléh, fölső pereme visszahajlik – mert ronda, mint a halál. Nem tartom jó ötletnek az ágyások köré szórt kutyaszőrt, egyrészt a szükséges (vélhetően sok) kutyaszőr beszerzése nyilván macera, másrészt ugye, ki teríti be az ágyásai közét kutyaszőrrel. Szórjunk a növények köré kormot, attól elpusztulnak a csigák, ez is ajánlat – ezt sem ajánlom, mert a korom a kéményben is káros, nem még a kertben, a koromtól az ember is elpusztul. Permetezzük ecetes vízzel a növényeinket – ne tegyük, a háztartási ecet égeti a növényeket (hígítatlanul gyomirtó). Öreg szőnyeget vágjunk darabokra, áztassuk vízbe, s borítsuk be velük az ágyások közét – szerintem ennél reménytelenebb látványt nem nyújthat a kert (ezt se ajánlom). Eresszük a kertbe a tyúkokat, föleszik a csigákat – ne tegyük, kertünkből és -ben nem maradna semmi, kivéve a csigákat és a tyúkokat.

A többi tanács (kávézacc, homok, száraz csalánlevél kiszórása) megfontolandó. Igaz, ezek csigák híján is jót tesznek a kertnek.