Micsoda dolog ez?

SERES LÁSZLÓ

Véletlenül se bagatellizáljuk el azt a tényt, hogy a szocialista vezetésű magyar titkosszolgálat első embere néhány éve tárgyalt és együttműködésben állapodott meg a magyar alvilág egyik első emberével, úgyhogy amikor a mostani magyar miniszterelnök felháborodva osztja meg hű mikrofonállványaival a címben idézett műkérdést, akkor egyetértünk. Akárcsak azzal, hogy „én ezt nem politikai kérdésnek tekintem, hanem erkölcsi kérdésnek”, hát persze, mi másnak tekintsünk egy ilyen ügyet, elvégre jog- és szépérzékünket is bántja, ha bűn és bűnüldözés közös falatozás közben egyeztet dolgokról, korrupt rendőrökről és bírókról, információk adásáról, kapásáról, szívességek hálózatáról.

Csak azt a magas lovat tudnánk feledni, amelyen ülve ez a mélyen morális indíttatású felháborodás mintegy természetes jelleggel elhangzott. Erről a magas lóról ugyanis igen alaptalan dolog nyilatkozni. Semmi sem relativizálja jobban a szoci korszak eme jelentős botrányát, mint a három éve napi szintű botrányokat gyártó miniszterelnöknek ez a szelektív – és ebből következően: álságos, tehát demokráciaromboló (ha még van hová) – műfelháborodása. Nézzünk csak egyet a sok közül, a legfrissebbet. Az elmúlt napokban újabb korrupt, demoralizáló, egzisztenciák tízezreit ellehetetlenítő döntést hozott a hatalom, amelynek egyetlen pozitívuma az lehet, hogy újabb rétegeknél veri ki a biztosítékot, új generációkat ébreszthet rá a Nemzeti Együttműködés korrupt, protekcionista és gazdaságromboló jellegére, és ez a jövő évi választásokon akár egy újabb szög is lehet a Nemzeti Együttműködés koporsójába (a földosztásos mutyi, a közoktatás szétverése, az alkotmányosság aláásása mellett). A 340 milliárd forintos dohányárusító biznisz alig leplezett állami újraelosztásáról van szó.

Nincs mit szépíteni: a hatalom kvázi rendeleti úton a saját haverjainak, családtagjainak, kedvenc CBA-jának, Continentaljának, polgármestereinek, felcsúti strómanjaiknak kedvezett. Úgy, hogy pl. a Continental főlobbistája a törvénytervezet kidolgozásában is részt vehetett. Úgy, hogy a pályázat feltételeit menet közben folyamatosan módosítgatták. Úgy, hogy a botrányos döntésnek máig nincs felelőse, a szaktárca és a pályázatot csak kiíró, de az ügyben nem döntő Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (NDN) Zrt. egymásra mutogat („A Zrt. a döntéshozatalban nem vett részt, így az eredményekkel kapcsolatos kérdések megválaszolásában nem kompetens.”). Úgy, hogy a pályázaton elnyerhető pontszámok felét érő üzleti tervnek nincsenek nyilvános, számon kérhető kritériumai. Úgy, hogy az eddigi szakmai teljesítmény, tapasztalat annyit sem ért, mint egy eltaposott csikk a trafik bejáratánál. Tudomásul vesszük természetesen az ennél is nagyobb pofátlanságot: azt, hogy a belterjes jól informáltság három nappal a pályázat lezárta után elnyerte végső jutalmát. A Fidesz ugyanis most, hogy többségében a kiválasztott kör győzött, egy törvénymódosítással 250%-kal megnövelné a trafikvállalkozás haszonkulcsát (a kereskedelmi árrés eddig 3–4, most 10%-os lesz).

„Aki ebben az ügyben politikát akar látni, az nyilván azt is fog” – nyilatkozta igen intelligensen az NDN vezetője a csak nem ezen a Földön élők számára rejtélyes döntésről. „Az járt jól, aki informált volt” – állítják ezzel szemben az eddigi, sikertelenül pályázó trafikosok, akiknek, ha mázlijuk van, bejelentett segéderőként dolgozhatnak majd esetleg tovább saját, eddigi kisboltjukban. De hát kérem, micsoda dolog ez? – kérdezhetnénk mélyen felháborodva, ha ugyanarra a színművészeti díjra pályáznánk, mint Magyarország miniszterelnöke. De nem kérdezzük.

A szerző a hvg.hu és a Kapitalizmus blog munkatársa