És mégis mozog a föld... – 2.

BOROSS AMBRUS

Ilyen a vakond és a hangya. Éjt nappallá téve túrják a földet a betevő falatért, közben szaporodnak, terjeszkednek, fészkeket építenek, hozzájuk utakat, alagutakat, meg ami az élettel jár. Nyilván ők is így gondolkodhatnak rólunk, emberekről, s ha volna mondjuk egy A Vakond és Hangya című napilapjuk, abban olykor rólunk, kertészekről is megjelentetnének hol egy csipkelődő-gunyoros jegyzetet, hol egy szellemes krokit. Ha meg József Attilájuk is volna, attól is idéznék a magukra meg a ránk vonatkozó sorokat: „Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, / öltek, öleltek, tették, amit kell.”

A vakond nem kártevő, hanem olyan hasznos állat, mely kárt is tesz. Ettől megítélése is meglehetősen ambivalens: szeretjük, főként általában, elvi síkon vagy távol a kerttől, vagy ha nincs kertünk, vagy ha nincs a kertünkben. A pajoron, pondrón s a lótetűn kívül ugyanis a giliszta is ott szerepel étlapján, s mert nem csemegézget, hanem táplálkozik (télen-nyáron, reggel, délben, este és éjszaka is), minden gilisztát összeszed a kertben. S közben, mintegy mellékesen kidönti a palántát, aláaknázza a veteményest, alagutasítja a virágoskertet, megbolygat minden talpalatnyi földet, beleértve a szalonnasütésre kijelölt, kövekkel körberakott tűzhelyet is. Azok a kisebb-nagyobb piramisok, amiket épít, csak melléktermékek: ez az a föld, amit járataiból kitúr a felszínre, hogy lent ne galibázzon neki.

A millió házi és gyári praktika, ami ellene bevethető, általában kettős hatású: vagy azonnal elűzi a vakondot, vagy soha. Mivel kiváló hallása és szaglása alapján szerzi be táplálékát, a fülét vagy az orrát bántó kellemetlenségeket sorolják a vakondűző szerek közé. A zajkeltők legegyszerűbbike a járatba leszúrt üres, vékony szájú üveg: ha fúj a szél, a járatokban kellemetlen huhogás támad, s ettől a vakond irtózik. Ha mégsem (általában mégsem), akkor hasznos lehet a fémkorlátról vagy hosszú vasról lelógatott, szél által himbált fémdarabkák csilingelése – ez persze, miként a sörösüveg és a kerepelővel ellátott szélrózsa, szélcsendben csendben van. A kerti tevékenységek némelyike is zajkeltő: a fűnyírás, a favágás, a kapálás – ebből a szempontból a benzinmotoros fűnyíró, a kétütemű láncfűrész és a robbanómotoros kultivátor jöhet kifejezetten jól, de van, aki a talicska kerekét se keni meg, hadd csikorogjon. A nagy kérdések egyike, hogy ezek után vajon még azt a célt szolgálja-e a kert, amit szántunk neki (meg magunknak, beleértve a szomszédokat is), a másik, hogy mi a teendő, ha a vakond ezektől sem távozik, sőt vígan tovább szaporodik és munkálkodik. (Egyszer elkeseredésemben megírtam vakondgondjaimat gömöri mezőgazdász bátyámnak – Sanyi válaszlevelét lásd a keretben.)

A „milyen szagokat nem képes a vakond elviselni” témában jártasak ezeregy gyom- és haszonnövényt, valamint ezek főzetét ajánlják: aki már látott vakond által teljesen feldúlt és tönkretett fokhagymaágyást, az bizonyos fenntartásokkal fogadja a riasztó növényekről szóló bevált tanácsokat. A kertészeti szakboltokban (sőt már a drogériákban is) kapható szagos riasztók közül manapság a karbidtartalmúnak a legnagyobb a keletje: gyártója aligha érzékeli a gazdasági válságot. A kisebb-nagyobb szilánkokból és törmelékekből egy kanálnyit kell a lyukba szórni, tetejét letaposni, és ennyi. A föld nedvessége által keletkező mérges gázok eltöltik a járatokat, s a vakond továbbáll – legalábbis a használati utasítás szerint. Valójában nem, vagy csak kivételes esetben. A vakond ugyanis fogja magát, a karbidos kőzetet rejtő alagútrészt elöl finoman eldugaszolja, megkerüli, s hátul is eldugaszolja. Vagyis kis kanyarral bővül ugyan az érintett járata, de ez már egyáltalán nem zavarja. (A karbid eső vagy öntözés hatására magától is finoman és gyorsan elfüstölög.) Hasonló szert kevernek bizonyos pázsitműtrágyákba is. Hatásfokuk elenyésző.

A boltok ajánlatai közt szerepel a füstbomba: egy apró, tömzsi gyertyára hasonlító, gyutaccsal ellátott henger: beledugjuk a lyukba, meggyújtjuk, letapossuk. A használati utasítás szerint a füst végigjárja az összes járatot, s elűzi a vakondot. Az is előfordulhat, hogy a vakond a meggyújtott patronos túráshoz legközelebbi túrásból kibújva menekül hanyatt-homlok. Legalábbis a leírás szerint.

Aztán vannak elemes és napelemes vakondriasztók – az ember leszúrja őket a földbe, s a szerkezet által kibocsátott (ember által nem hallható) elektromos jelzések, hullámok messze földre űzik nemcsak a vakondot, hanem a patkányt és az egeret is. Áruk változó, az egy-két euróstól a nyolcvaneurósig bárhol beszerezhetők. Akinek bevált az üres sörösüveg, annak ezek is hasznára lehetnek, akinek nem, annak ezek sem.

Végül a mechanikus csapdákról. A legismertebb a csöves eljárás: egy vékony műanyag vagy könnyűfém csődarab (boltban beszerezhető vagy otthon elkészíthető), melynek mindkét végét befelé billenő lemez takarja. Ez helyezendő kellő ügyességgel és finomsággal a két túrás közt feltárt járatrészbe. Fontos, hogy a kijutást megakadályozó lemezkék felfüggesztése fönt legyen: a vakond bemegy, akárha csak a saját alagútjában haladna, de sem kijönni, sem visszatolatni nem tud. A szerkezetet kiemeljük, a vakondot kannába tesszük, lefényképezzük, s egy távolabbi szántóföldön szabadon eresztjük. Magam nyolcszor próbáltam három csapdával egyszerre, vakondot még sosem fogtam, de ismerek olyan kertészt, akinek kétszer is sikerült.

Mitől tartózkodjunk mindenképp? A föld tönkretételétől: semmiképp se öntsünk a vakondjáratba olyan folyadékot, ami a termőtalajt tönkreteheti. Semmiképp se vezessünk a földbe gázt!

Mit tehetünk, ha minden próbálkozásunk kudarcot vall? Kivárjuk, míg a vakondok odébbállnak. Ahogy jöttek, úgy el is mennek. Ez persze évekbe telik. Közben talán meg is békélünk a jelenlétükkel. Esetleg kertünket a világörökség részének tekintjük, látogatókat hívunk, belépődíjat szedünk.

A hangyával nemigen kell törődnünk. Ott, ahol senkit sem zavar, jól jöhet – például széthordja az ibolyamagokat, s azon a helyen lassan mindent benő az illatos ibolya. Ahol hirtelen megjelenik s nagy számban fordul elő (gyom- és kultúrnövényen, bokron és fán), az is inkább a hasznát mutatja: jelzi, hogy az illető növényt ellepték a tetvek. Tetvek ellen permetezünk (nem pedig hangya ellen), másra ártalmatlan növényvédő szerrel, például Pirimorral, vagy házi készítésű természetes alapanyagú permetlével. Ami kárt a hangya a termésben (szárazság idején) mégis okozhat, az elhanyagolható.