Rendhagyó történelemóra a második világháborúról

GULYÁS ZSUZSANNA

A holokauszt-évforduló kapcsán megrendezett beszélgetésen részt vett Engel Béla is, aki a második világháborúban a szlovák ellenállókhoz csatlakozva a nagykálnai Garam-hídnál teljesített szolgálatot. „A közeljövőben a környék iskoláiban is szervezünk hasonló beszélgetéseket, amelyekre olyan előadókat szeretnénk meghívni, akik saját bőrükön tapasztalták meg a második világháború borzalmait” – mondta Jozef Maruňič, a szlovák antifasiszta szövetség érsekújvári területi választmányának elnöke.

„A történelemórán most tanulunk a második világháborúról. Sajnos csak heti egy óránk van. Úgy érzem, ez nagyon kevés” – mondta egy kilencedikes fiú. A tanulók pisszenés nélkül hallgatták Engel Béla és Holováčné Weiss Márta beszámolóját. „Engel Béla a háborúban alezredesként szolgált. Tőle tudtuk meg, hogy Párkány és Kéménd között hatalmas harcok dúltak. A nagykálnai Garam-hídnál dolgozott hírszerzőként. Elmondása szerint előfordult, hogy a folyó vizét olykor vörösre festette a sok vér” – mondták megdöbbenve a tanulók. Holováčné Weiss Mártát és családját 1945-ben hurcolták el. 18 évesen került az auschwitzi haláltáborba. Egy szerencsés fordulatnak köszönhetően menekült meg. „Egy alkalommal kiválasztottak négyszáz nőt. Köztük voltam én is. Egy gyárba hurcoltak minket. Itt dolgoztattak a háború befejezéséig. Tulajdonképpen a gyár tulajdonosának köszönhetem életben maradásomat. A világháború után megpróbáltam felkutatni. Szerettem volna köszöntet mondani neki. De nem találtam meg” – mesélte az idős hölgy, aki a második világháború után visszatért Párkányba. „Végig édesanyám tartotta bennem a lelket. Azt mondta, mindent ki kell bírnunk, mert otthon vár édesapám és a testvérem. Hát tűrtem mindent: az éhséget, a szomjúságot és a verést is. Legrosszabbul a verést viseltem. Az őrök, akik között nők is voltak, minden alkalmat megragadtak arra, hogy odavágjanak a korbáccsal. Édesapámat és testvéremet sosem láttam viszont. Szívemben még sincs gyűlölet. Vannak túlélők, akik nem beszélnek az átélt borzalmakról. Nekem viszont segít, ha valakivel megoszthatom ezeket a rettenetes emlékeket” – nyilatkozott lapunknak a 86 éves asszony.