Teendők a kertben és a ház körül

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Két kényeztetés közt vagy rossz idő esetén persze bent kertészkedünk: új és régebbi könyveket olvasunk, kertészeti lapokat nézegetünk, fölelevenítjük a gyümölcsfák metszésével kapcsolatos ismereteinket, diót törünk, zsázsát csíráztatunk az ablakpárkányon, frissen vett laza földbe gyömbért ültetünk, kísérletezünk s várunk. Várjuk a tavaszt, de örülünk a tél legapróbb eseményeinek is.

Énekesmadarak etetése

Hasznos segítőtársaink ilyenkor szorulnak rá leginkább a segítségünkre; a termőidényben végzett fáradhatatlan munkájukért igazán megérdemlik, hogy etessük őket. Erre leginkább az apró olajos magok alkalmasak, valamint a kiakasztott (madzagon lógó) szalonnahéj vagy faggyúdarab. Nagyobb üzletekben és bevásárlóközpontokban most viszonylag csekélyke összegért kapható kifejezetten madáretetésre szánt zsíros magőrlemény is: szükség esetén ez is megteszi. Fontos, hogy a magokat ne a hóra szórjuk vagy a puszta földre, hanem felülről védett helyre vagy fal száraz tövébe. Ennél is fontosabb az etetés rendszeressége: csak akkor szánjuk rá magunkat, ha a felcsipegetett szemeket naponta pótolni tudjuk, szárnyas barátaink ugyanis a megszokott etetés elmaradását megsínylik. Ráérősebb téli estéken magunk is készíthetünk különféle tápláló csemegét kertünk barátainak bármiből, ami otthon fellelhető. A legfontosabb hozzávaló a faggyú és a mag (pl. napraforgómag, darált kukorica vagy dió, mák stb.). A hozzávalókat elkeverjük a feloldott faggyúban vagy más zsiradékban, s hagyjuk megdermedni. Ötletes kertészek kalászból font koszorúra vagy fenyőtobozra öntik a masszát, s ezt akasztják ki olyan helyre, mely a madarak számára könnyen hozzáférhető s a biztonságukat sem veszélyezteti kutya vagy macska.

Fák, bokrok, pázsit karbantartása

Csapadékszegény és fagymentes időben télen is szükséges lehet némely fa tövébe fél-fél kannányi szobahőmérsékletű vizet önteni. Mindenekelőtt a sekélyen gyökerező és télen is zöld tűlevelűekre érvényes ez, de a szikár és száraz tél nagy kárt tehet az ősszel ültetett csemetékben és a fiatalabb fácskákban, bokrokban is. A csapadékpótló öntözés alapfeltétele, hogy a levegő hőmérséklete több napon át fagypont fölé emelkedjék, de ekkor is győződjünk meg arról, hogy tövüknél száraz-e a felső földréteg, s csak utána öntözzünk. A száraz és enyhe idő arra is alkalmas, hogy közelebbről megvizsgáljuk a fák tövét: egyes gyümölcsfaalanyok ugyanis hajlamosak tő- vagy gyökérsarjakat hajtani. Ezek a sarjak fölöslegesen szívják el a fától az értékes tápanyagot, ráadásul sok kártevő (főként tetvek) éltetői. Metszőollóval távolítsuk el őket; ha helyükön tavasszal újabb sarjakat találnánk, ezeket még mélyebben, a földet kibontva törjük vagy vágjuk ki. Száraz időben az orgonabokrot is ifjító metszésnek vetjük alá: a felkopaszodott vagy öregebb vesszőket tőből is kifűrészelhetjük. Az orgona jól viseli a metszést és a ritkítást, mindkettőt a bokor belsejében végezzük, hogy tavasszal a fény is jobban átjárhassa. Ha a január száraz és hideg, és híján van a hótakarónak is, befedjük a kétnyári növények és a rózsa tövét. Takarónak megteszi bármi, ami természetes és lebomlik: konyhai zöldhulladék, összegyűjtött kávézacc, vízkeresztkor felaprított karácsonyfa, fahamu. Védjük a pázsitot: fagymentes száraz időben eltávolítunk róla minden nem oda valót; nedves vagy főként fagyos fűre viszont semmi esetre sem lépünk. A hófödte gyepen való járkálást a pázsit nagyon megsínyli, ennél jobban csak az árt neki, ha gépjárművel hajtunk rá.

Pince- és kamravizit

Rendszeresen látogatjuk a tárolt zöldségek és gyümölcsök helyeit, közben szellőztetünk. A romló vagy gyanús darabokat kiválogatjuk az épek közül. A ládában tartott gyümölcsöt óvatosan vizsgáljuk, sem megnyomni, sem visszaejteni nem szabad őket. Ha egy láda kiürült, a többiből rakunk át bele gyümölcsöt; főként az alma esetében fontos, hogy a termések ne érintkezzenek egymással. A papírzsákban tárolt zöldséget bátran vigyük ki a szabadba, óvatosan öntsük ki, úgy válogassuk át, az ép darabok mehetnek vissza. A homokban tartott zöldség hosszú életének titka, hogy a tárolóközeg ne száradjon ki: a homokot tartsuk nedvesen. A túlontúl nedves közeg viszont a gyökérzöldség rothadását eredményezi. Ugyanez érvényes a gumós növényekre is: túl száraz helyen összeasznak, nedves helyen elrothadnak. Különösen a dáliagumókat célszerű egyenként átnézni, esetleges rothadó részeiktől feltétlen és sürgősen szabadítsuk meg őket. Ha fagymentes pincében (kamrában, lépcsőházban) földdel teli tárolóedényben (kannában, hordóban) teleltetünk virágot, ne hagyjuk a földjét teljesen kiszáradni. (b)