Van még tartaléka 1500 méteren

<p>Lucia Klocová szezon közben úgy döntött, 800 méter helyett az 1500-as távon próbál szerencsét. Az eredmény: 8. hely a londoni olimpián és győzelem az Év atlétája ankéton. Az anyai örömök elé néző 29 éves futónő a pozsonyi díjátadó előtt szívesen idézte fel az elmúlt hónapok eseményeit.</p>

OROSKY TAMÁS

Számított rá, hogy ön lesz az Év atlétája? Hogyan értékeli az elismerést?

Nem tudtam, hogy Matej Tóth gyalogló vagy én leszek-e a győztes, mivel mindketten nyolcadikok lettünk számunkban az olimpián. Még sosem voltam az Év atlétája, az ankétgyőzelem mindig kicsúszott a kezeim közül, második vagy harmadik lettem. Az elsőség egy bónusz a jó év végére.

Londonban nem akármilyen izgalmakat hozott az 1500 méter elődöntője: a célfotó alapján tizenharmadikként rangsorolták és lemaradt volna a döntőről, de Vladimír Bezdíčeknek, a szlovák atléták főedzőjének óvása sikeres volt, és a brit Laura Weightmannal azonos idővel ön is bekerült a fináléba. Mivel töltötte az időt a kedvező döntés bejelentéséig?

Nehéz percek voltak, főleg mert a célba érés után nem jutottam el Bezdíček úrhoz és az edzőmhöz, Pavel Sloukához, úgy, mint máskor, amikor a mixzónában vártak. Mivel országos csúcsot futottam, doppingvizsgálatra vittek a szervezők, így végképp nem sejtettem, mi történik a stadionban, miről beszélnek a tévé stúdiójában a szakemberek. Amikor eljöttem az arénából, akkor szóltak az újságírók, hogy a 12. helyen befutott brittel azonos az időm, és 13. vagyok. Többé-kevésbé csalódásként éltem ezt meg, elsírtam magam a doppingvizsgálat közben, és csak mintegy fél óra múlva jutottam hozzá a mobilomhoz, akkor olvastam el, hogy még intéződik az ügyem, hogy még van esélyem a döntőre. Én a doppingvizsgálatra összpontosítottam, mert már későre járt, és ha összejött volna a finálé, fontos lett volna, hogy minél előbb ágyba kerüljek. Az a két óra drámai volt, és örülök, hogy a dolog így végződött, hogy bebizonyítottam, helyem van a legjobb 12 között.

Pedig úgy tűnt, nem vette olyan komolyan az eseményeket, mert még poénkodott is azon, hogy brit vetélytársával ellentétben melltartó nélkül futott, és ezért maradhat le a döntőről.

Nem éreztem, hogy Weightman annyival előttem lenne, mint azt a célfotó mutatta. Így meglepődtem, amikor megmondták, hogy 13. vagyok. Periferikusan láttam, hogy közelít a brit, de egyszerűen az én mellbedobásom nem olyan, mint a sprintereké. Ha lemaradtam volna a fináléról, semmit nem tehettem volna, műtétre biztos nem mennék...

Mire gondolt a finálé előtt?

Már az elődöntő után is rengeteg ember keresett meg e-mailben vagy SMS-ben, olyanok hívtak fel és szorítottak, akikkel soha nem találkoztam. Ezért nagy felelősséget éreztem a döntőben, azt az egy dolgot akartam, hogy senkinek se okozzak csalódást.

Hányszor nézte vissza London óta azt az 1500 métert?

Hát nem szeretnék a drukkerek helyében lenni... Ha otthon a tévé képernyője előtt ülve követtem volna az olimpiai eseményeket, mint a barátom, biztos kikapcsoltam volna a készüléket, és vártam volna a telefonhívást, hogy mi lett a végeredmény, mert nem lett volna idegzetem végignézni a futást. Többnyire a rajtot néztem vissza és a célegyenesben történteket, hogy elkövettem-e valamilyen technikai hibát, hogy taktikailag minden rendben volt-e, vagy hogy még bírtam-e evezni a karjaimmal.

Lehet a nyolcadik helyet álmai megvalósulásának nevezni? Elégedett a 2012-es évvel?

Ez az év kivételes volt. Ahhoz képest, hogy milyen rosszul kezdődött a szezon 2011 novemberében a három hónapos regeneráció után, amikor mindenem fájni kezdett, ami korábban is fájt, hát akkor nem igazán hittem benne, hogy sikerül jól felkészülnöm az Európa-bajnokságra, nem még az olimpiára. De a remény hal meg utoljára. A Gyémánt Liga oslói versenyén viszont elsőre úgy sikerült az 1500 méter (országos csúccsal a 11. lett – a szerk. megj.), hogy ez újra erőt adott. Az ötkarikás játékokra felkészítő edzések hirtelen gyerekjátéknak tűntek, mintha egy maratonfutónak csak két kilométert kellene teljesítenie. A 800 méter után az 1500 egészen új tapasztalatokat, új tréningeket jelentett, újra kedvet kaptam az atlétikához.

Mennyire volt nehéz távot váltani szezon közben?

Fizikailag nem volt annyira megterhelő az 1500-akat lefutni, mint lelkileg kezelni a változást. Fejben feldolgozni azt, hogy hetente háromszor majdnem négy kört kell futnom az atlétikai pályán. Ez nem volt egyszerű. A teljesítményem rendben volt, megfelelő edzésmunka állt mögöttem, a kitartással soha nem volt problémám, csak pszichésen mást jelent ott lenni a rajtnál, mint 800-on. Azt hittem, taktikailag egyszerűbb dolgom lesz, de épp ellenkezőleg, amikor az oslói Gyémánt Ligán bedobtak a mélyvízbe 1500-on, kissé sokkolt ez. Úgyhogy örülök, hogy végül megbirkóztam a váltással.

Londonban a selejtezőben és a középdöntőben is országos csúcsot futott, a következő javítást a 2013. augusztusi moszkvai világbajnokságra tartogatja?

A következő szezonban megpihenek az atlétikától, ugyanis anyai örömök elé nézek, július elejére babát várok, aminek nagyon örülök. Viszont fel sem merült bennem, hogy végérvényesen felhagynék a futással, szerintem vannak még tartalékaim 1500-on, és nem szeretném úgy befejezni a pályafutásom, hogy nem próbálnám magamból kiadni a maximumot. Hogy ez egy vagy két év múlva lesz-e, majd elválik.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?