Zajedno helyett Tölgyessy-feladvány

SZOMBATHY PÁL

Miért szorul be, s nem tágul egyelőre Magyarországon a józan politikai közép? Az LMP esete engem nem annyira a Fidesz egykor átmenetileg önsorsrontó dacosságára, inkább Tölgyessy Péter 1994-es SZDSZ-elnöki kalandjára emlékeztet. A jobbra is nyitott vidéki bázis támogatását bíró Tölgyessy akkor pirrhuszi győzelmet aratott az antikommunista helyett éppen megszülető antijobboldali liberális eliten. Most ugyanaz a hang, ugyanaz a dühödt tónus érzékelhető Schiffer Andrásék zöld különutasságával szemben, befelé a házasságba felkiáltással, leorbánistázva minden húzódozót. Magyarországon a hangos közéleti értelmiség, az Elfogultak parlamenti megváltópártokra vágynak. Ezért tolják az LMP-t is bele az Együtt fene se tudja még, mi lesz belőle 2014-ig koalíciójába. (De mi van, ha Bajnai rontott ütemet, mikor az MSZP-székház helyett foghíjtelken kopogtat? És miért lenne messiás egy korábbi ügyvezető?)

E szemlélet azt üzeni: evidencia, hogy középen semmi hely, az lerombolva, anyagilag kiürítve, tessenek onnan eltakarodni, ott (oda) lőnek. Vagyis mindenki döntsön: bemenekül-e a mi várunkba, mert aki nem, azt kénytelenek vagyunk az ellenséghez tartozónak tekinteni, s lőni rá Zajedno. Így jár majd az LMP új irányvonalával, mert nem hajlandó már most választási szövetségre lépni. Hozzátenném: Tölgyessy egykori gyors bukása miatt nem tudjuk, mi lett volna, ha; azt viszont igen, mi lett az őt eltakarítókkal: riválisai történetét a sírig ismerjük... Illetve hát politikailag nem veszett el az úgynevezett liberális tábor, csak átalakult. Ki ide, ki oda. A ballibek most a bajnaizmusban látják a feltámadás esélyét, ami számukra politikai fal jobbra, gazdasági pedig a valódi balra előtt.

Magyarország maradt az indulatok országa, ezen Orbán Viktor sem akart változtatni; hogy tudott volna-e, az a Tölgyessy-dimenzió titka marad. „Tudni való, hogy a jó bolond magyar egy megtérő eltévelyedettnek jobban örül, hogysem mint kilencvenkilenc igaznak, akik sosem tévedtek” (Jókai Mór: Az új földesúr). Ezért szeretik mindkét oldalon egyformán a Debreczeni József-féle megtérteket/áttérteket: hisz egyszerűen átjönnek a frontvonalon és mondják ugyanazt; csak előjelet váltanak, logikát nem. És ezért lesz áruló, ügynök, bérenc a jelen mainstreamjével szembehelyezkedő, rendszerszerűen mást akaró magyar.

A szerző magyarországi publicista