A remek rebarbara

ÚJ SZÓ-TIPP

Aki szereti, nem mond semmit, termeszti a kertjében, és fogyasztja vagy csak örömét leli látványában. Aki nem szereti, azt mondja például, hogy kesernyés, ezért sok cukrot kell hozzá adni. Ami igaz.

Másrészt hiba volna a cukor miatt elverni a port ezen a jóravaló növényen, mert például a rebarbarás réteshez alig kell cukor (mazsolával készül, a rebarbarát csak rászeleteljük, nem főzzük). Vagy itt van a rebarbarás zsemlefelfújt, azt mégannyira se cukrozzuk. További érvek: rebarbarás sütemény (alapja zsíros liszt; tölteléke felkarikázott rebarbara citromhéjjal; teteje porcukorral felvert tojásfehérje).

Finom kompótnak, lekvárnak, szörpnek – és így tovább. A legjobb nyersen: kitörünk egy szárat, meghámozzuk, két végéről elrágcsáljuk. Sok helyütt gyümölcsleves készül belőle, a skandináv konyhában pedig pástétom.

A kertész a rebarbara barátja: ha nem eszi, ismerőseinek adja, vagy csak gyönyörködik benne. A rebarbara levélnyele elsőrangú C-vitamin-, kálium- és mangánforrás. Magról is ültethetjük, de tőosztással egyszerűbb és könnyebb termetes bokrot nyerni.

A tél beállta előtt minden nyelét kitörjük, tövét lombbal takarjuk. Amilyen hasznos, olyan igénytelen: a nagyon meszes és árnyékos helyen is eléldegél. Száraz nyáron meghálálja az öntözést. Bár őt magát is meglephetik a levéltetvek, különösen gyönyörű virágját, ezek irtására összevágva és áztatva kiváló permet készíthető belőle (csak ebben az esetben a levelét is felhasználjuk).

Gyökerét a népi gyógyászat mindenkor hashajtásra vagy kis adagban hasmenés csillapítására használta – a Pécsi Tudományegyetemnek a világhálón is elérhető kéthavi lapja, a Farmakognóziai Hírek rövid egy oldalon (VI. évf., 20. szám) foglalja össze a legfontosabb tudnivalókat Rebarbara a gyógyászatban és a konyhában címmel. (b)

(Legközelebb: egyszerűen nagyszerű: a saláta)