Te jó ég, mekkora sereg tetű!

ÚJ SZÓ-HÍR

Azt gondolnánk, a most búcsúzó vénasszonyok nyara viszi magával a tetveket is. Hát nem. Makacs szerzet a tetű, rokonsága-komasága meg akkora, mint a nagycsaládosok gyülekezetének együttvéve.

Itt és most a bimbós kelt szállta meg, szó szerint – lásd a képet. Ez a fajta molytetű eredetileg az üvegházak esküdt ellensége volt, aztán területfoglaló céllal fürgén kivonult a szabadba is. Liszteskének is hívják fehéres-ezüstös színű szárnyacskái okán, de amennyire szép a neve (káposztaliszteske), legalább annyira nem szívesen látott vendége a kertnek.

Az, hogy tömegesen meglepte a kelbimbó leveleinek alsó részét, az elmulasztott védekezés bizonyítványa: a tanulópénzt meg kell fizetni. A növény érintésekor felrebbenő seregek azt jelzik, eleddig nem sok figyelmet szenteltünk kelbimbótöveinknek. Jövőre legyünk elővigyázatosabbak, s az első példányok észlelésekor lépjünk fel ellenük. A megkésett védelem nagyon nehéz, nagy költséggel és vegyszerhasználattal jár, kimenetele pedig erősen kétséges. A nálunk használatos szerek közül kifejezetten a káposztamolytetű ellen a Karate Zeon 5 CS nevű kontakt rovarölőt ajánlják. A felszívódókból szóba jöhet a más palántákhoz ajánlott Mospilan 20 SP és a Calypso 480 SC. A három közül ez utóbbi a legkevésbé ártalmas környezetünkre (ettől még persze ártalmas). Két- és ötnaponként kell velük permetezni, esővízzel; a lébe öntsünk tapadást elősegítő szert, vagy az esővízben először mossuk meg alaposan szappanos kezünket. Kielégítő eredményt a permetezés sűrűsége és a szerek váltogatása sem minden esetben hoz. Mielőtt tehát úgy döntünk, hogy sok pénzért jókora méregarzenált halmozunk föl a liszteske ellen (ráadásul októberben), döntsük el, föltétlen szükséges-e ez néhány sor növényért. Egyébként sem a bimbós kel tehet a rovarinvázióért.

A növénynek a már szürkés-fekete mézharmatos leveleit feltétlen távolítsuk el, s azokat is melyek árnyékolják a fejlődő bimbókat. A hajtáscsúcsot csípjük le, ezzel serkentjük a bimbóképződést és -növekedést. Az első bimbókat majd csak az első fagyok után szedjük, a lecsípett hajtáscsúcsok azonban máris mehetnek a levesbe, salátába, köretnek. Minő szerencse, hogy nem permetesek! (r)