Phoenix a varrodában és a színpadon

SZÁZ ILDIKÓ

Nehéz összehangolni a zenész és a családfő életét, a svájci munkavállalást és az itthoni kötelességeket. Hlavaty László a folytonos újjászületés híve, éppen ezért nem csak varrodáját nevezte el Phoenixnek, hanem új zenei formációját is.

Nem nézték

jó szemmel a tanítók

Gyerekként fújta a táncdalfesztiválok slágereit, a magyarországi rokonok tárcsás magnetofonjának köszönhetően újabb és újabb dalokat tanult meg. Hlavaty László családja ragaszkodott ahhoz, hogy a fiuk zeneiskolába járjon, így megtanult harmonikázni és gitározni is. „Nyolcadikos lehettem, amikor megalapítottuk a zenekarunkat, az első fellépésünk egy szímői álarcosbálon volt, sokan biztattak bennünket. Kultúrházban és vendéglőben is játszottunk, bár az iskolában nem mindig nézték jó szemmel, hogy akár este tíz óráig is muzsikáltunk” – mesélte Hlavaty László. Gondok voltak a pályaválasztással is, mert mindenképpen zenélni szeretett volna. Reggeltől estig nyúzta a gitárt, nem érdekelte más, csak a zene. „Apám tanácsára úgymond tisztességes szakmát akartam tanulni, de gondunk volt arra, hogy olyan foglalkozást válasszak, amelynél a kezem nem sérülhet meg, nem durvul el. Kitaláltuk, hogy szabó leszek, emellett tovább folytattam a zenélést” – mondta Hlavaty László.

Gitár vagy varrógép

A szalonban rendelésre, méretre varrta a ruhát, és a rendszerváltás után még öt évig iparosként folytatta a mesterséget. A szabóság később már nem ment annyira, mert a kínai olcsó áruval nem lehetett konkurálni.

„Egy régi barátom akkoriban külföldön zenélt, és azzal keresett fel, hogy kiesett egy tag a zenekarukból, szeretné, ha néhány hétre beállnék közéjük. Ekkor kerültem Svájcba és maradtam egészen 2010-ig” – avatott be élete újabb, izgalmas fejezetébe Hlavaty László. Ekkor jelentős fordulatot vett az élete, a családdal úgy tudta összehangolni a gitározást, hogy egy hónapig külföldön zenélt, majd egy teljes hónapot otthon töltött. Az amatőr zenész szívvel-lélekkel játszik, a profi zenésznek azonban már nem csak a hangszerét, hanem a zenei stílust is össze kell hangolnia a megrendelő elvárásaival. Hlavaty László amatőrként rockot, hardrockot és bluest játszik, Svájcban elsősorban szórakoztató zenével kereste a pénzt. Tánczenét szolgáltattak, mégis varázsa volt ennek az úgynevezett ötös fogatnak, baráti hangulata a rendszeres próbáknak és esti fellépéseknek. Az élő zene mindig magával ragadta a közönséget.

A Phoenix új élete

A változások nem kerülték el a zenekart, egyre nehezebb volt olyan megrendelőt találni, aki megfizette volna az öttagú zenekart. A piacon megjelentek az egy-két tagú, gépi zenét kínáló, jóval olcsóbb muzsikusok. „Felbomlott a zenekarunk, de továbbra is Svájcban maradtam, egy másik zenésszel folytattam a munkát. Ez az életforma már másról szólt, ekkorra a gépi zene kiszorította a zenekarokat a szórakozóhelyekről” – tette hozzá Hlavaty László. Most is játszik egy hazai bluescsapatban, Budapesten a Szigeten és az erdélyi Temesváron is zenéltek, emellett elkészült az új Phoenix formáció CD-je is egy fiatal énekesnővel.

Hlavaty László nagy szerelme mindig is a blues maradt, talán a zene szabadsága, az önkifejezés módja miatt. „Hol vannak már azok az idők, amikor kazettás magnóval jártunk koncertekre, és útban hazafelé próbáltuk elemezni a hallottakat” – búcsúzott mosolyogva Hlavaty, akinek a fia is zenél, a progresszív metál művelése mellett zenei kritikákat ír.