Túl díjdíszleteken és szimpla magyaroktatáson

„Ennél bizarrabb elismerést nem tudtam elképzelni” – ezt már válaszként kapom a Csáth Géza-díjjal kapcsolatos érdeklődésemre, noha mondhatnám akár én is, sőt talán a legtöbbünk. A költői, műfordítói, irodalmári, egyetemi oktatói és tehetséggondozói tevékenységével kiérdemelt díjban az odaítélés spontán módja volt a legszimpatikusabb a számára. A fél disznót azonnal felajánlotta jótékony célokra, lánya viszont jelezte, hogy a névre szóló bárdra igényt tart, ezzel rendeződött a díj díszleteinek sorsa. A Fiatal Alkotók Szövetségének újonnan létrehozott, harmadízben odaítélt elismeréséről van szó, a mostani díjazott pedig, saját bevallása szerint, elsősorban a FISZ mögött álló emberekre volt tekintettel a bizarrság mérlegelésekor, hiszen kifejezetten szereti a FISZ-t körülvevő légkört. Ami pedig egy csomó tekintetben rokon a tanszékével.

Fejedelmi színekben

„Szlovákiában négy felsőfokú intézményben tanulhatnak magyart az érdeklődők, ezért speciális munkamegosztásra van szükség, ami egyben azt is jelenti, hogy külön vonzerőnknek kell lennie – magyarázza immár főleg tanszékvezetői minőségben Csehy. – Esetünkben az számíthat elsősorban vonzónak, hogy mégiscsak az ország első egyeteme, valamint hogy tudatosan nem tömegképzés, hanem elitképzés felé viszi el az orientációját.” Értékelése szerint az innen kikerült szakemberek, közéleti és kulturális szereplők számát tekintve a pozsonyi magyar tanszék fejedelmi színekben pompázhat, holott számbelileg a legkisebb a nyitraihoz vagy komáromihoz viszonyítva. Másrészt pedig a tanulmányi szakok foghatják meg a fiatalokat, noha Csehy úgy látja, nem is feltétlenül elég rugalmas e tekintetben a Comenius Egyetem, segített viszont, hogy a tanári és a tolmács–fordítói irány mellett sikerült egyszakosként bevezetni a kiadványszerkesztői képzést, amelynek most először voltak végzősei.

Fajsúlyos oklevél

„Az elhelyezkedéssel nincs komolyabb gond, de általában jellemző a Comenius Egyetemen végzettekre, hogy jól megtalálják a helyüket, kapós a diplomájuk, valutaként működik ahhoz képest, amit máshol az országban adnak.” A jövendőbeli munkavállalást tekintve azért is előnyös a tanszéki hallgatók helyzete, mert van átjárás a három szakirány között. Így például a tolmács szakos hallgató pedagógiai képesítést is szerezhet, vagy magiszteri szinten válthat, és szerkesztői oklevelet is bezsebelhet, de Csehy még rugalmasabbá tenné a rendszert. A szlovák tanszék már tárgyalni kezdett arról, hogy a tanárok második szakja akár egy reál tárgy, azaz más karok kínálatának része legyen – ha jók lesznek a tapasztalatok, ez másolható analóg módon. Gondolkodott továbbá azon, hogy összegyetemi képzést szentelhetnének a kisebbségi tanulmányoknak, megszólítva és ezáltal összekötve a magyar oktatókat, majd akár szlovák nyelven is elérhetővé tenni ezt a különleges szakot. De ehhez sok kritériumnak teljesülnie kell. Ahogy ahhoz is, teszi hozzá, hogy sikeres hungarológiai, avagy magyar mint idegen nyelvi képzést építsenek fel ismét. Másrészt a Szlovákiában egyedülálló finn képzésüket, amely tolmácsszakként működik, megtartani mindenképp, de akár továbbfejleszteni is szeretné.

Az egyéni utak egyengetése

A hallgatók egy jelentős részének olyan irodalmi, művészi ambíciói is vannak, amelyek nem feltétlenül férnek bele a hagyományos oktatási rendszerbe. Mivel mintegy családias hangulatban, kisebb, legfeljebb 15-20 fős csoportokban folyik a képzés, lehetőség nyílik arra, hogy felfedezzék és fejlesszék a hallgatók inklinációit, tehetségét. Továbbá abban látja a kiadványszerkesztői szak nagy előnyét, hogy meg kellett változtatni, életközelibbé, lendületessé kellett tenni a tanítási technikákat, és nagy lett a mozgás: szakértőket hívnak az előadásra, a hallgatókkal pedig exkurziókra mennek. „Senki helyett munkát elvégezni nem lehet, de kellemessé, kényelmessé, értelmessé kell tenni az eszközök megszerzését, a kapcsolatrendszer kiépítését.”

Gyakorlati és szerteágazó tudásanyag

Rendszeresen pályáznak is, a tanszék mellett működő alapítványuk, a Szenczi Molnár Albert Egyesület révén Turczel Lajos alapító magánvagyonának kamatai mellett más forrásokat is fel tudnak használni a különböző kötetlenebb tevékenységekre. A Mesterkurzus című előadássorozat keretében külföldi előadóktól, íróktól tanulhatnak a hallgatók, s ügyelnek arra, hogy minden tanulmányi program fókuszba kerülhessen. Az egyetemi élet fontos összetevőjét képezik még a párhuzamosan futó kutatói projektumok, továbbá konferenciákat is szerveznek, és rendszeresen megjelenik az évkönyv, amely Csehy elmondása szerint nemcsak a tanulmánypublikálás színtere, hanem az arculat meghatározó része. Igyekeznek továbbá szélesíteni a kapcsolatokat külföldi egyetemekkel, hogy a hallgatók csereprogramokon keresztül eljussanak más intézményekbe. „Fontosnak gondolom a hallgatói mozgást, és külön a magyarországi tartózkodást, nyelvi szempontból is, hogy elsajátíthassák a szakmához kötődő terminológiát is, ne legyenek elveszve, ha például valaki azt mondja, olvasójegy vagy igazolvány.” Mert a kétnyelvű közegnek vannak hátulütői is, de ezektől nem kell megijedni. Csehy Zoltán a pozsonyi képzés iránt érdeklődő magyar fiataloknak azt üzeni, hogy a szlovák nyelvtudás hiánya nem akadály, kari szinten megvan a kellő tolerancia, a fejlődésre pedig a lehetőség.

A bölcsészetet nem lehet megúszni

A kisebbségi helyzet ugyanakkor sajátos hozzáállást követel meg. Csehy Zoltán alkalmi példájával élve: a dezoxiribonukleinsavhoz kötődő tudásanyagból nehéz nemzeti öntudatot építeni. „Nem is az identitás megerősítésére gondolok elsősorban, hanem arra, hogy a magyart mint jelenséget vonzóvá kell tenni, azok számára is, akik nem magyarok, hogy odafigyeljenek ennek a kultúrának az izgalmaira, rejtélyeire. Az antiintellektuális retorika Magyarországon is divatját éli. Ez önmagában is jól mutatja, hogy ha képeznék magukat, akkor hangoztatott álláspontjuk nem lenne olyan átlátszó. A retorikai képzés mint a bölcsészet egy formája nagyon is életszerű, hasznos.” A helyzet pozitívumainak kihasználásakor óriási szerep jut a bölcsészetnek. „Nem lehet megúszni, leredukálni, primitivizálni, abszolút haszonelvűvé tenni. Enélkül nem létezik a népek közötti kommunikáció, szakmai szinten sem.” Elmondása szerint erős kommunikatív cselekvés zajlik kisebbségi környezetben, amelyben sokszor éberen kell figyelni, hogy miről mit gondol az úgynevezett többség, véleményt kell formálni, tevőlegesen jelen kell lenni, nem pedig szeparálódni. „Itt meg kell küzdeni azért például, hogy egy-egy történelmi tényből ki mit szűr le, és ha ehhez magyar részről nem lesz kellő energia, mindenki a maga feje szerint halad majd tovább.” Csehy Zoltán úgy látja, hogy azok, akik a pozsonyi bölcsészkaron végeznek, sajátos aspektusokra is rálátnak, így első kézből tudnak reagálni olyan jelenségekre, amilyeneket mások meg sem ismernek a tanulmányaik során. És hogy azt se kerüljük meg, amiért a fél disznó járt: az irodalmat nem lehet félresöpörni, vallja. „A testhez, reménykedjünk, lélek is tartozik, és sokszor az identitást is az irodalomból tanulja az ember, ahogy a helynek szellemét és szeretetét is.”

A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!

Szöveg Rizsányi Attila