Mindannyian tartunk a kudarcoktól. Legszívesebben úgy élnénk, hogy minden próbálkozásunk sikerrel végződjön, s életünk az elképzelt ösvényen haladjon előre. De időnként orra bukunk, és néha nehezünkre esik újra felállni. Hihetjük azt, hogy büntetésként kaptuk a kudarcot, ám nehéz elhinni, hogy ez volna Isten végső terve.
Egyes embereket nézve úgy tűnik, kényelmes a padlón heverni. Bár szavak szintjén a legtöbben elégedetlenek, mégis amikor életük mélypontra kerül, bezárkóznak. Ha kinyílik egy ajtó a változás felé, sokan megfutamodnak. Megmagyarázzák, miért nem érdemes erőfeszítést tenni a változásért. Egyesek méltóságukon alulinak tartják, hogy más úton folytassák életüket, mint amilyenen addig haladtak. Mások az ismétlődő kudarcoktól félnek, nekik ezért tűnik kényelmesebbnek a tétlenség.
Mielőtt másokra mutogatnál gyengeségeik miatt, figyeld meg a saját mindennapjaidat. Hányszor futamodsz meg a nehézségeid elől? Mely pillanatokban vagy elégedetlen, és mikor menekülsz el az előtted megnyíló lehetőségek elől? Olykor kényelmesebb a padlón szomorkodni, de az ajándékba kapott életedet erre fecsérelni értelmetlen és talán felelőtlen is. Figyelj a jelekre, amelyek irányt mutatnak, és keresd a segítőket, akik erőt adnak az újrakezdéshez!
Bármi legyen Isten terve az életeddel, biztosan nem az, hogy a mélyponton keseregj. Sokkal inkább, hogy a nehézségeken túljutva teljessé varázsold az életed.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!
Koller Péter
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.