Bár Jókai Mór a Fertő tó környékére álmodta meg napóleoni időkben játszódó történetét, Zsurzs Éva, a regényből készült tévéfilm rendezője egy festői dél-csehországi tó közepén találta meg A névtelen vár forgatási helyszínét. Nem sokkal később a Bódy Gábor rendezte Psyché és Nárcisz stábja vette birtokba a helyet, így Červená Lhota csodaszép vízivára már két magyar produkcióban is főszerepet kapott.
Hogy nem is vízivár, hanem tavi kastély? Kinek ez, kinek az, a lényeg: az ugyancsak festői vászonra kívánkozó Jindřichův Hradectől pár kilométerre fekvő, szelíd erdők ölelésében pompázó építmény egy csónakázásra is alkalmas tó szigetén áll, pontosabban egy sziklán. S ha mindezt összeadjuk, a pajkosan kanyargó utakat, a virágzó rétekkel tarkított erdőket, a sötét vizű tavat, a rózsaszín falakkal és reneszánsz díszítéssel ékesített várat (kastélyt?), akkor elmondhatjuk: életünk egyik leggiccsesebb kirándulóhelyén még a felhők is kacagva úsznak át az égen. Aztán valljuk be gyorsan azt is: ennél romantikusabb környezetet elképzelni sem tudnánk egy világtól távoli szerelmi légyotthoz.
Csehország valóságos kincsestára az épen maradt vagy szépen felújított váraknak és kastélyoknak. Északon és délen, keleten és nyugaton bármerre jár is az ember, előbb-utóbb megtalálja a maga kedvenc helyét. Hogy csak néhányat említsünk: Lednice, Hluboká, Karlštejn, Šternberk, Pernštejn, Český Krumlov csodás látnivalót kínálnak, Červená Lhota azonban desszert a szemnek, igazi gyöngyszem a turisztikai látnivalók térképén.
A filmesek is felfedezték
Zsurzs Éva négyrészes tévéfilmjében itt, ebben a csodás fészekben rejtegeti a Koncz Gábor által megformált Vavel gróf Marie-t (Pap Vera), a bájos francia trónörökösnőt a forradalom és a napóleoni seregek elől. Itt sétálgat a gróf puskával a vállán a tó partjáig húzódó erdőben, itt, a kastély udvarában veszi át új kalapját a veszélyben forgó fiatal szépség, és itt, az emeleti szobák egyikében ülnek le sakkozni ők ketten, akik lélekben is közel állnak egymáshoz. Bódy Gábor filmjében Zedlitz báró üres, kramowi kastélyát „helyettesíti” Červená Lhota büszkesége. Cserhalmi György mint báró és Psyché, a hitvese, akit Patricia Adriani, a betörhetetlen természetű spanyol színésznő formál meg igazán illúziót keltően, egybekelésük után költöznek ide, ahol majd szenvedélyes összeolvadásokkal színesítik életüket. Azokat a kivételes órákat pedig, amikor mindketten csendre vágynak, csónakban töltik a tavon, amelynek tükrében Nárcisz még ma is megcsókolhatná önmagát. Vagy épp a kastély míves keretű tükreinek egyikében. Szellemekkel ugyan nem találkozna a szobákat, szalonokat, budoárokat összekötő rövidke folyosókon, a kastélyhoz kötődő véres legenda azonban lépten-nyomon követné.
Két feleség összemarakodott
Bár az első írásos emlék 1465-ből származik az akkor még gótikus erődnek számító, széles medrű patakból kiemelkedő építményről, rémisztő történetét 1602-ből eredeztetik. Az olaszországi piros házak mintájára homlokzatát akkor festették először vérszínűre, utalva az itt lezajlott különös esetre. Amikor ugyanis a kastély egyik lakóját elvitte az ördög, a hölgy vére piros foltokat hagyott a külső falakon. Vércseppek azonban már korábban is hullottak az udvarban. 1530-ban két lovag, két fivér birtokába került az akkor már gótikus bástyaként számon tartott építmény, s a két feleség, egymással versengve a gazdagságban, nemegyszer úgy összemarakodott, hogy véresre karmolták egymást. Más feljegyzések szerint az egyik házaspár között is gyakran zajlottak vérre menő viták, hiszen a férj katolikus vallású volt, a feleség pedig a kelyhesek gyülekezetébe tartozott. Védve a ház említett asszonykáját, más dokumentumok a két férjről állítják ugyanezt, hogy mindketten más hitbéli tanok elkötelezettjei voltak, s az igazságos vagyonelosztás elvéről is másképpen vélekedtek. Az akkor már inkább dupla háznak tűnő bástya közelében lakók igencsak megdöbbentek, amikor a fehér falak hirtelen színt váltottak, a véres legenda pedig egyre mélyebb gyökeret eresztett a helybéliek mindennapjaiban.
A 16. század végén új tulajdonosa lett a birtoknak, de a fehérhegyi csata után, 1620-ban megfosztották tőle, és egy olasz kapitány kezébe került. Az ő halálát követően a vízibástya ura a barokk stílus jegyében nyári lakká építtette át a házat. 1835-ben Eduard Heinrich Schönburg herceg vette meg az akkor már kastéllyá alakított egykori nyári lakot, majd 1918-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után Johann Schönburg kezébe került.
Természetes katasztrófa sosem sújtotta a kastélyt. A tó szintje sosem emelkedett olyan magasra, hogy a víz betört volna akár csak az udvarba is, tűzvész ezen a tájon csak egyszer pusztított, az is egy aranyló gabonamezőt égetett fel, villám pedig a környékbeli erdőkbe sosem csapott le. Kárt csupán az 1945-ben bevonuló Vörös Hadsereg katonái tettek a kastélyban. A helyi lakosok egyike, akit lopás miatt bocsátott el a herceg, bosszúból biztatta fel a szovjeteket, hogy jöjjenek csak bátran, szedjék meg magukat, van itt kincs kosárszámra. Johann Schönburg legidősebb fia, Karl herceg, az akkori tulajdonos szerencsére semmit nem látott a mundérosok vandalizmusából. A közeli malomban vészelte át a szörnyű napokat. Ha nem rejtik el, minden bizonnyal csúnya vég várt volna rá. A helybéliek ugyanis szerették őt is, s családjának minden tagját. Tudták, hogy hazugság, amit az elbocsátott alkalmazott állít róla, hogy a náci ideológia megszállottja. Osztrák állampolgársága révén könnyű volt őt a birodalmi németek táborába sorolni, de erre valóban csak az volt képes, aki igazságtalanul így akart rajta bosszút állni.
A kihajított kereszt
A Beneš-dekrétumok alapján a Schönburg család száztíz év után elvesztette Červená Lhota-i birtokát. 1945 és 1947 között üdülőközpontként működött a hely, de rá egy évre már megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. Azóta évente egyre többen látogatnak el ide. Tavaly csaknem százezer turista váltott jegyet a kastély pénztárában. Sokan a környéken járva hallanak először a kastélyról, és azonnal errefelé veszik útjukat, mások filmekből ismerik a helyszínt, s közelebbről is meg akarják csodálni a kincseit. Például a korabeli freskókat, a kék szalon rokokó bútorait, a faragott ágyat, a díszes cserépkályhákat, a 16. századi reneszánsz táblaképeket, a kápolnában a gótikus Madonna-szobrot. S miután másodszor is átsétáltak a kastély mesébe illő kőhídján, körbejárják a tavat, vagy csónakból gyönyörködnek a kastély parkjában.
De hogy ne legyek adósa azoknak se, akik azt akarják tudni, miért ragadta el az ördög a kastély egykori úrnőjét, íme a válasz, a legenda része. A hölgy ugyanis, katolikus férje iránt érzett haragjában az ablakon keresztül a tóba hajította a falról lekapott keresztet. Ám abban a pillanatban, amint kihajolt az ablakon, beborult az ég, és hatalmas vihar kezdődött. Látva ezt az ördög, rögtön megjelent, felkapta őt, s meg sem állt vele a pokol kapujáig.
Van azonban egy másik változata is a legendának. Állítólag a kastély egykori urának a lánya annyira kiábrándult a hitéből, hogy nem volt hajlandó többé betenni a lábát a kápolnába, és hogy kimutassa, mit érez, örökre kihajította szobájából a keresztet. De még mielőtt az ördög magával vitte volna, a lány vérével festett keresztet a falra.
Ördög ide, kereszt oda, Červená Lhota Dél-Csehország egyik legszebb földi paradicsoma. Tavasztól őszig bárki megbizonyosodhat róla. Pokolian tetszeni fog neki.
A teljes írás a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.