Félpercesek

„Márpedig én meghódítom” – fogadkozott egy pökhendi ifjú, sőt fogadást is kötött rá. Úgy gondolta, mindent megtehet, mert édesapja a mečiari vadprivatizációban nagy vagyont harácsolt össze. Mindenkivel fölényeskedett, és szüntelen arra hivatkozott, hogy az apja befolyásos körökben mozog. Ezért sem kedvelték a szemtelen ficsúrt, és informálták a pincérnőt a fogadásról. Történt, hogy egy nap ez a fiú leült az egyik sarki asztalhoz, és egy ujjcsettintéssel odaintette a pincérnőt.

– Mit hozhatok?

– Presszókávét kérek.

– Zárás előtt már nem szolgálunk fel ilyet. Még a presszógépet is ki kell mosni, nem kívánok maga miatt túlórázni.

– Akkor hozzon egy capucínót.

– Mipucínót?

– Capucínót.

– Ilyen kávénk nincs.

– De rajta van az itallapon, itt ni.

– Ja, kapucsínó! Már az is elfogyott.

– Forrázott kávéjuk csak van?

– Van. Vizet kér hozzá?

– Igen.

A pincérnő letette az asztalra a kávét és a vizet. Az ifjú belekortyolt a pohárba.

– De ez közönséges víz.

– Kérdeztem, kér-e, maga mondta, hogy igen.

– Jaj, ha már ennyit gondot okoztam, meghívom egy kávéra.

– Ilyen kávét nem iszom.

– Haza hívom, van új kávégépem, és masszírozni is tudok.

– Azt hiszem, összetéveszt valakivel. Egyébként így csábítja a nőket? Mondja, hányszor jött be ez a nagyapám idejéből való módszer? Talán még bélyeggyűjteménye is van?

– Tudja, alapjában félős természet vagyok, még a sötéttől is félek.

– Ha fél, kapcsolja fel az összes lámpát! Vagy talán a lelke sötétsége okozza a félelmet? Uram, magának túl nagy a képernyője.

– Mi, mi van?

– Az van, hogy maga olyan, mint a tévé: nagyképű és homályos.

Erre a ficsúr úgy felugrott a székből, hogy az a felhajtóerő egy rakéta kilövéséhez is elég lett volna. Köszönés nélkül távozott. A jelenlevők hosszasan tapsoltak.

Szabó István

**************

A kassai Tóth Éva válogatása

– Csabika, légy szíves megenni azt a tányér levest. Sok gyerek örülne, ha csak a felét kapná.

– Én is.

*

– Pincér, nézze ezt a rondaságot. Rongydarabot halásztam ki a levesemből.

– No és? Egy leves csak harminc cent. Ennyiért brüsszeli csipkét akarna kihalászni?

*

– Pincér, kérek ebédre egy libamellet.

– Burgonyával?

– Naná, melltartóval.

*

– Pincér!

– Tessék parancsolni!

– Mondja, mit lehetne maguknál enni?

– Lehetne pecsenyekacsát, hagymás rostélyost, őzgerincet áfonyával, de fogadjunk, hogy maga mégis pacalpörköltet fog enni.

– Miből gondolja?

– Mert más nincsen.