Fotó: Gabriel S. Delgado C. from Puerto Ordaz, Venezuela
Bármennyire tagadjuk is, időnként mindenkit hatalmába kerít az irigység. Van, aki még önmaga előtt is próbálja leplezni ezt. Úgy tartjuk magunkról, hogy mi nem irigykedünk, csak fennakadt a figyelmünk mások dolgain. A valóság mégis sokszor az, hogy mi is féltékenyek vagyunk mások teljesítményére, eredményeire vagy csak puszta életkörülményeire.
Bár az irigységet negatív érzésnek bélyegezzük, ha felébred bennünk, az hasznos jelenség önmagunk megismerésére. Az ilyen pillanatokban tanulhatunk valamit magunkról, hiszen ez a tulajdonság nem másokról árulkodik, hanem saját belsőnkből fakad. Ha felhagysz a tagadásával, rajta keresztül jobban megismerheted önmagadat.
Amikor irigyek leszünk, lelkünkbe zárt vágyaink próbálnak szóhoz jutni. Azok a vágyak, amelyeket más emberek életében látod megtestesülni, a sajátodból viszont hiányoznak. Irigykedhetsz mások jólétére, életmódjára, szabadságára és sok másra, attól függően, hogy milyen, valóra nem váltott vágyakat dédelgetsz magadban.
Amikor ezt felismered, egy lépéssel közelebb kerülsz magadhoz. Felfedezheted, hogy melyek azok a terveid, melyek teljesítésének még nem kezdtél neki. Legtöbbször ez az irigység forrása. Látni másnak az életében megvalósulni mindazt, aminek a megteremtéséért nem tettél elég erőfeszítést. Kezedben a döntés. Vagy megvalósítod mindazt, amit vágyaid diktálnak, vagy felhagysz a sóvárgással. Bármelyiket választod is, az irigység megszűnik majd.
Koller Péter
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.