Üzletben is van barátság

Az Átlátszó nevű magyar oknyomozó portál egy nagy luxusjacht és egy Bombardier márkájú luxusrepülőgép nyomába eredt, kikötői kamerák felvételeit tanulmányozták, drónt küldtek a hajó fölé, repülési naplókat fésültek át, fotókat készítettek a gépből kilépő magyar kormányfőről. Kutatásaik során többször botlottak a jacht fedélzetén egy Mészáros Lőrincre kísértetiesen hasonlító korpulens férfira, ahogyan állami intézményi felső vezetőkre és dúsgazdag vállalkozóra is. A cikk lényege és üzenete: tudjuk, hogyan és hol töltötte a nyarat a NER-elit egy része.

„Ha Bécsben koncertezik a Metallica, és az ön rég nem látott barátja azt mondja, ülj be az autóba, persze, elviszlek: ez ajándék? Így működik a barátság. Nincs ajándék. Az ilyen csak akkor lenne vitatható, ha cserébe az üzletember kapna is valamit.” (Hollik István, a Fidesz–KDNP pártszövetség szóvivője)

Ez a videókkal, képekkel bőségesen illusztrált cikk nem nevezhető hungarikumnak: megtudható belőle, amit mindenki tud, aki valaha találkozott gyorsan meggazdagodott kivételezett csoportokkal, aki hallott már valamennyit arról, hogyan él, hogyan ráz rongyot üzlet és politika házassága a világban. De menjünk azért közelebb az „ügyhöz”: a dolgozatból kiderül, hogy Mészáros Lőrincék köre valóban meggazdagodott a Fidesz-kormányzás elmúlt nyolc éve alatt, s pénzét nem tengeralattjárón rejtegeti, hanem a luxus legfontosabb globális szimbólumaira is költi. Ebben az oknyomozásban ez van, egy látkép, egy tájkép; dokumentumok azonban nincsenek benne, nem arról szól, ki milyen módon jutott hozzá irdatlan mennyiségű pénzéhez. A képzettársítás már csakis a választók felelőssége.

Hanem van itt egy szál, amelyet viszont az Orbán Viktort és rendszerét ki nem állók aduásznak gondolnak: a miniszterelnök ugyanis az inkriminált gépen történt utazásait nyíltan elismerte, jelezve: futballmérkőzésekre utazott a Vidi-tulajdonos Garancsi István nagyvállalkozó vendégeként. És innentől kezdve az ellenzéki dilemma úgy néz ki: bebizonyítható-e (naná, hogy igen, szerintük), hogy Orbán a törvény adta ajándékelfogadás limitjét messze túllépte ezekkel a luxusrepcsizésekkel. Ha pedig így van, viszonzás történt azokért a hatalmas közbeszerzési győzelmekért, amelyeket említett üzletemberek aratnak a NER-építőipar kulcsszereplőiként.

Nehéz ügy ennek bizonyítása, de kötve hiszem, hogy a magyar közéletben a centiről centire, fillérről fillére, tételről tételre történő higgadt bizonyítások lennének a jellemzőek, a nyerőek.

Nem, nálunk megképződik rögvest két érzelmi álláspont: az egyik szerint a képek éppen elég bizonyítékok arra, amit bizonyítékok nélkül is mindenki tud, hogy az egész hatalmi bagázs, élén a kormányfővel, korrupt harácsoló.

A Fidesz hű támogatói pedig felülről megkapják a választ: nincs itt semmi látnivaló, barátságok köttetnek, barátok utaznak, nincs viszonosság, a gépek felszállnak, hát emberek is felszállnak rájuk, a jachton meg sikeres életek pihenik ki a fáradalmakat, irigy szemek elől félrehúzódva. Ja, és persze a lényeg: amúgy is Soros. Mármint a migránsháború újabb felvonása az egész ügy, ahol a feldühödött amerikai magyar milliárdos zúdítja rágalmait a vele ellentétes értékeket valló magyar kormányra.

Én pedig azt mondom: mindenben van egy kis igazság. A világnézeti vitákat már rég minden oldalon nemtelen, aljas eszközökkel is vívják, a karakterromboló a jachtnál is gyakoribb jármű a gyűlölet tengerein. E nyomozóriport így szül egészen abszurd és torz válaszokat, vágyakat és szerepeket. Így válik a hőzöngő felháborodás a cinikus bagatellizálás méltó párjává. A koordináta-rendszereinkkel van a baj. Nem hungarikum ez: az előnyök, kedvezmények, kényeztetések sorát fogadják el az elit egyes tagjai szerte a világon és Európában. Van, aki belebukik egy túl direkt, nyilvánvaló és szemtelenül közpénznyúló barátságba. Mások megússzák, ami baj. De minden esetet érdemes a helyén kezelni, s a maga konkrétságában aprólékosan vizsgálni, hogy ne fulladjunk moralizáló általánosításokba. Józan ésszel ebben az esetben az az átlátszó, az lett jól látható, hogy az új elit, az új hatalmasok pontosan úgy élnek, mint a régiek. Nincs sok új az adriai nap alatt. De attól érdemes megmutatni, ez a demokrácia.