Fotó: Borka László
A norvég lazac a második világháború után lett ismert és kedvelt élelmiszer. Először Európában, majd lassacskán a távolabbi piacokon is felfigyeltek rá. Régebben nagy hálókkal, a nyílt tengeren halászták. A kereslet egyre nőtt, jobban, mint ahogy a halászattal ki tudták elégíteni.
Az 1970-es években aztán arra gondoltak, hogy ha csirkét, disznót lehet nagy számban tenyészteni, akkor talán halat is. Megszülettek a kerek tengeri zsákok, hálók (norvégül merdek), melyekben sok-sok lazacot lehet tartani. Így a saját életterükben, a tengervízben vannak. Az évek során a merdek egyre korszerűbbek és nagyobbak lettek; ma ezernél is több van belőlük a norvég fjordokban, melyeknek nagy előnyük, hogy védettek a nyílt tengeri viharokkal szemben.
Ívnak a tenyészlazacok
A lazac (Salmo salar) élete különleges. A tenyésztők az édesvízben egy ikrával teli nőstény halat óvatosan, de erősen megszorongatnak, kinyomják belőle az ezer-tízezer ikrát. Aztán egy hímből ugyanebbe a kádba kinyomják a tejet. A kis halak édesvízzel töltött nagy kádakban nőnek 1–2 évig, míg elérik azt a nagyságot, amikor már kitehetők a tengervízbe. A szabadon élő kis lazac is hasonlóan él, a folyókból leúszik a tengerig, és évekig vándorol. Végül visszatér ívni ugyanabba a folyóba, ahol született. A tenyészhal ezzel szemben a hálóba kerül. Ott aztán etetik, míg eléri a 4–6 kilós, piacra való súlyt. Egy ötven méteres átmérőjű és mély merdben akár 200 ezer hal is elfér. Hihetetlennek tűnhet, de így van.
A tenyésztés veszélyei
Minden tökéletes – gondolhatjuk. De a nagyipari tenyésztésben sok a veszély. Például a halak olyan sűrűn vannak, hogy egy fertőzés, amelyet a szabadon élő lazac magányosan leküzd, itt tömegesen terjed. Öntötték is régebben a táplálékukba az antibiotikumot. Egészen addig, míg a nagy tételeket felvásároló amerikaiak rá nem jöttek. Megüzenték: ha a továbbiakban egyetlen molekulányit is találnak a szállítmányokban, akkor az egészet visszaküldik. A norvégoknak más megoldást kellett keresniük, így mára a tenyésztett állomány 99 százaléka antibiotikum-mentes. Makacs fertőzéskor megengedik ugyan a gyógyszeres kezelést, de utána két hétig várni kell, hogy kitisztuljon a hal szervezete.
A másik meglepetés az volt, hogy a tenyésztett lazac húsa szürke. Hol a híres lazacszín? Mitől ilyen a vadlazac? Egyik fő táplálékától, a garnélaráktól, amely a benne levő astaxanthintól rózsaszín. A vegyészek újabban mesterségesen állítják elő ezt az anyagot, aztán belekeverik a lazacok táplálékába. Ezáltal a tenyészlazac húsa is rózsaszín lesz, ráadásul az astaxanthin erős antioxidáns is.
Kis vérszívó lazactetűk
Az egyik problémát követte a másik, sajnos van olyan, amelyet máig sem sikerült megoldani. Ez a lazactetű (Lepeophtheirus salmonis) megtelepedése. A kis vérszívó rák a vadlazacon is megjelenik, de az jobban tud védekezni, mivel az élősködő nem szereti sem a hideg, sem az édesvizet. Így amikor a hal lebukik a hűvös, mély fjordba, akkor a kis rák leválik róla. Vagy ha felúszik a folyójába ívni, az édesvíz megszabadítja a lazactetűtől. Több mindennel próbálkoztak ellene, de a hálóban, ahol a halak állandóan egymáshoz érnek, nagyon könnyen terjed. A leghatásosabbnak a ponty nagyságú ajakoshalak (Labridae) bizonyultak ellene: nekik a lazactetű a kedvenc eledelük. Magyar rokona a pontytetű, amely hasonló gondokat okoz tájainkon.
Minden probléma ellenére ez az új gazdasági terület óriási összegeket hoz a norvégok konyhájára, hiszen a világ minden részére szállítják a lazacot.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.