Mitől ébred a szociáldemokrata

Még mielőtt a nyilvánosság, s főleg a piacok pánikba esnének Fico kijelentése miatt, szögezzük le, hogy szó sincs itt semmilyen valódi kormányválságról. Csupán arról, hogy a miniszterelnök ideges: egyrészt az egyre gyengülő preferenciák miatt, másrészt azért, mert a jelek szerint a sajátjai sem fogadnak szót neki.

Márpedig Robert Fico megmakacsolta magát: vagy maradnak a fizuk, vagy bukik a kormány. Nyilvánvalóan úgy érzi, a jelen helyzetben erőt kell demonstrálnia, akár a sajátjai akarata ellenére is véghez kell vinnie „igaz” ügyét.

Úgy tűnik, kellett egy vesztes választás ahhoz, hogy a kormányfőben újra felébredjen a szociáldemokrata.
Azt csak méltányolni lehet, hogy befagyasztaná a képviselői béreket. A parlament értelmi szintjét nézve inkább azon kellene elgondolkodni, nem sok-e nekik a jelenlegi összeg is. A törvényhozás mára sajnos megszűnt autonóm, új megoldásokkal előálló műhelyként működni, a képviselők többsége pedig csak a pártvezetés (jobbik esetben) döntéseinek végrehajtója. Kapcsolatuk a választókkal minimális, s ennek megfelelő a parlament presztízse is a társadalomban. Ilyen körülmények között igenis indokolt a képviselői fizetések szinten tartása, legyen akármilyen jó a gazdaság helyzete. Aki sok pénzt akar keresni, az ne menjen politikusnak!

Azt viszont nehezen lehet értelmezni, miért gyorsított eljárásban kell ezzel foglalkozni, hiszen a probléma régóta ismert. Adja magát a válasz, hogy ez is csak egy populista lépés, amivel a Smer a megyei választások veszteségeire reagál, s próbálja visszaédesgetni a korrupciós botrányoktól kiábrándult mezei választót. Az, hogy Robert Fico bevetette a legnagyobb kalibert (bizalmi szavazás), csak azt jelzi, ő is érzi: nagy a baj.