Küzdöttek és nyertek

Pozsony. A szuperligás meccseket minősíteni hivatott újságírók idő múltán szinte már kifogytak a bíráló jelzőkből, a dicsérőket pedig elfelejtették. Nem csoda. Itt volt például a Slovan–Trenčín találkozó. Mi maradt meg belőle a nézőben? Semmi felemelő. A Slovan küzdelme és hajtása, a vendégek nem túl meggyőző igyekezte. Tipikusan szuperligás futballtulajdonságok. Különben nem vártunk sokat a mérkőzéstől, tehát nem is csalódtunk nagyot.

Az égszínkékek ismét a B-csapatra építették a kezdőtizenegyet (Suchý, Kozmer, E. Hrnčár, Puchner, Mikulec), és hát ezeknek a fiataloknak – némi túlzással mondva – inkább baltával faragták a technikájukat, mintsem valamilyen más finomabb szerszámmal, gyakran „eltörték” a labdát, így nem tudták, nem tudhatták igazi játékra emelni a futballt. Ezzel itt-ott Ujlaky és Vittek próbálkozott, az előbbi irányítókészségével, a másik egyéni megoldásaival. Ők rúgták a gólokat is. Fél órányi játék után Vittek a tőle megszokott erőszakossággal elfutott a bal oldalon, beadott és Ujlaky fejjel (nem jellemző rá) szerzett vezetést; a meccs hajrájában Vittek harcossága arra késztette az egyik védőt, hogy szorongatott helyzetben elé fejelje a labdát, s a csatár lehetetlen szögből a léc alá vágta.

Több helyzete is akadt a Slovannak – főleg a szünetig – de Smak például védte Onofrej és Sedlák lövését. A Trenčín csalódást okozott. Csak a második félidő első húsz percében volt aktív, véletlenszerű akciói nem jártak sikerrel, mindössze Kusalík lövése ijesztett rá a hazaiakra, de a védők blokkolták a labdát. (t.v.)