Nem a múltat sózza ránk

Ennyire pesszimisták azért ne legyünk, bizonyára nem az utolsó blúzbend ez az ekecsi formáció, amely ugyan sztár a Csallóközben, ám a keleti végeken például még nem muzsikált. Sajnos. Mert e lemez alapján korrektül szólhatnak éloben is, kijárna nekik az országos ismertség.

# Ennyire pesszimisták azért ne legyünk, bizonyára nem az utolsó blúzbend ez az ekecsi formáció, amely ugyan sztár a Csallóközben, ám a keleti végeken például még nem muzsikált. Sajnos. Mert e lemez alapján korrektül szólhatnak éloben is, kijárna nekik az országos ismertség. Ez a stílus jelenleg leszálló ágban van, ezért minden tiszteletem azoké, akik nem hajlandóak tudomásul venni e tényt, és a techno-korszakban is nyomják szakadatlanul a bluest, az állandóság szinonimáját, amely sokak szerint olyan sínpárra hasonlít, mely a végtelenbe tart, de valójában a semmibe fut. Ezért imádják, és ugyanezért unják oly sokan. Az elhasznált sémák közti mozgolódás, a behatárolt területen való újat mutatás muvészetét csak kevesek muvelik sikeresen. Ezek egyike a Last Blues Band. A szerzoi kiadásban megjelentetett hanghordozó egy életeros, saját mufajában korrekt, intelligensen hangszerelt lemez, amely néha a blues és rock határmezsgyéjén mozog, ám zeneileg egységes benyomást kelt. Virgonc fuvolafutamok törik fel a megszokottság jégpáncélját, lélekkel teli szájharmonika-szólók és gitárimprovizációk teszik elégedetté a vájtfülu hallgatót, aki egy ido után némi dúdoláson is rajtakapható. A szövegek a mufajban szokásos szimpla hangulatkeltésen, valamint a férfi-no viszony feszegetésén felül emelkednek, a szociológia birodalmába, néha már túl sok is az üzenetmennyiség, melyet a szólóénekes mellett néha az említett fuvolás hölgy is tolmácsolni igyekszik. Számomra azok a pillanatok a legemlékezetesebbek, amikor a zenekar egy kis humort is megenged magának. A Mit tegyek címu dalban az egészséges életmódra vonatkozó „megszorító intézkedéseket” figurázzák ki, a Jolán pedig egy fergeteges párkapcsolat-parabola két és fél percben, a magyar nyelvterületen bárhol megállná a helyét. Szívet melengetore sikerült a Te meg én címu dal, remekül lehet rá lassúzni, a Nincs ki sajnáljon pedig egy dalba álmodott road-movie, némi iróniával. A Last Blues Band szerencsére nem a múltat sózza ránk, hanem új lehetoségeket keres egy osrégi mufajban. Eddig eredményesen. Nagy esélye van arra is, hogy a mai harmincas-negyvenes korosztály mellett fiatalabbak között is megérto fülekre találjon. Aztán jöhet az a bizonyos országos turné...

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?