A Selyéből az ENSZ-modellkonferenciára

Március végén zajlott a Karinthy Model United Nations ENSZ-diákkonfe- rencia, amelyen a komáromi Selye János Gimnázium diákjaként én is részt vehettem.

A modellkonferenciát 2004 óta minden évben megrendezi a budapesti Karinthy Frigyes Gimnázium a politika és a diplomácia iránt érdeklődő középiskolai diákok számára. Az idei konferencia jelszava a „Fighting inequality” („Harc az egyenlőtlenség ellen”) volt, e jelszó köré csoportosultak a megoldásra váró társadalmi és gazdasági jelenségek. Az esemény nemzetköziségét jelzi, hogy egyebek mellett Lengyelországból, Hollandiából, Svájcból, Görögországból és az Egyesült Államokból is érkeztek diákok.

A Model United Nations (MUN) lényege, hogy a világ különböző szegleteiből érkező diákok – akárcsak az ENSZ-ben a „valódi” diplomaták – közösen megvitatják a világ aktuális problémáit, mindezt angol nyelven. A munka bizottságokban, szigorú szabályrendszer szerint folyik, és minden témában egy határozati javaslat kidolgozásával zárul. Természetesen ez minden résztvevőtől sokrétű tudást és alapos felkészülést igényel. Fontos, hogy senki sem a saját országát képviseli, hanem egy másik nemzet álláspontja szerint kell véleményt formálnia.

A konferencia megnyitójára immár hagyományosan az Országházban került sor. Az impozáns eseményen nagykövetek, diplomaták is tiszteletüket tették. Számos inspiráló beszéd hangzott el, de abban az összes felszólaló egyetértett, hogy bármely globális probléma megoldásában elsőrendű a különböző nézőpontok elfogadása és a megegyezésre való törekvés.

Másnap már mindenki a saját bizottságában foglalt helyett, ahol elkezdődött a két napon át tartó vita. Én a Szociális, Humanitárius és Kulturális Bizottságba (HSCC) kerültem Egyiptom képviselőjeként. Három kérdéskörrel foglalkoztunk: a vallási intolerancia társadalmi és gazdasági hatásaival, a harmadik nem jogi elismerésével, illetve a női körülmetélés visszaszorításának lehetőségével. A késő délutánba nyúló tanácskozások során – igazi diplomatához méltón – minden követ megmozgattam, hogy érvényt szerezzek az általam képviselt ország érdekeinek, például rövid beszédeket tartottam, lobbiztam, javaslatokat dolgoztam ki. Mindeközben természetesen a „szerepemből” sem léphettem ki, ami – a hosszas felkészülés ellenére – olykor kifejezetten nehéznek bizonyult, tekintve a helyi és az egyiptomi mentalitás és érvrendszer közötti különbséget.

A kimerítő bizottsági munka után az estéket ismerkedéssel, a város felfedezésével töltöttem. Szerencsére a szervező gimnázium kitett magáért, így csapatépítő programokból nem volt hiány: míg egyik nap a belvárost jártuk be „kincsvadászattal” egybekötve, másik nap a hivatalos buli szolgáltatott alkalmat a kikapcsolódásra.

A zárónapon délelőtt a bizottságok közösen ültek össze, végső vitára bocsátva a korábban kidolgozott javaslatokat. Szerencsére a közgyűlés az összes határozati javaslatot elfogadta. Délután a záró ceremóniával hivatalosan is véget ért az idei KarMUN konferencia. Bár csupán három napot töltöttünk együtt, számtalan új barátság köttetett, ezért fájó szívvel váltunk el egymástól.

Köszönetet szeretnék mondani iskolám angol szakos pedagógusainak, különösképpen Vlahy Anita tanárnőnek, aki már évek óta magára vállalja iskolánk diákjainak felkészítését a hasonló konferenciákra, és idén is segítséget nyújtott a felkészülésemben.

Bár ez volt a harmadik hasonló konferenciám, mégis hasonló, ha nem nagyobb lelkesedéssel vártam, mint a legelsőt. Amellett, hogy új barátokra, kapcsolatokra tettem szert, szélesítettem a világlátásomat, különböző kultúrákkal ismerkedtem meg. A viták során fejlesztettem a kommunikációs képességemet, de alkalmam a nyílt vitakészségem, improvizációm és a kreativitásom fejlesztésére is, mégpedig angol nyelven. Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, akkor azt mondanám: a legnagyobb felismerés számomra az volt, hogy a társadalmunk égető gondjait csakis együtt, közös erővel, értő és sokoldalú párbeszéddel oldhatjuk meg. Hiszem, hogy a KarMUN és a hozzá hasonló konferenciák hozzájárulnak ahhoz, hogy mi, fiatalok egy jobb, békésebb, élhetőbb világot teremtsünk a jövőben.

Bánki Bence