Az opera összeköt

A két intézmény együttműködésének szorosabbra fonásában komoly érdemei vannak a Pozsonyi Magyar Intézetnek, amely tulajdonképpen azért (is) működik, hogy kapocs legyen a két ország kulturális, művészeti intézményei között. A sűrűsödő vizitek másik oka sokkal prózaibb: a budapesti Operaház felújítás miatt zárva tart, ezért mostanában többi külföldi (és belföldi) turnét szerveznek a társulat számára.

Jenůfa Budapestről, de csehül

Ezúttal a Visegrádi Csoport országait célozták meg két ügyesen kiválasztott előadással, Leoš Janáček Jenůfáját ugyanis a magyar Vidnyánszky Attila rendezte, Kodály Zoltán Székely fonóját pedig a lengyel Michal Znaniecki. Varsóban, Prágában és Pozsonyban is előadják a két művet, két egymást követő estén, a Szlovák Nemzeti Színházban szeptember 26-án és 27-én. A Székely fonó, amelyet a szlovák közönség alig ismer, először lesz látható nálunk színpadon.

A Magyar Állami Operaházban 2004-ben bemutatott Jenůfa pedig természetesen eredeti, cseh nyelven hangzik el Pozsonyban, sőt, Prágában is, ezért a magyar művészek – Rálik Szilvia, Kiss B. Attila, Simon Krisztina, Balatoni Éva, Kovácsházi István – mostanában gőzerővel csiszolják a kiejtésüket, nyelvtanár segítségével. A két előadás között laza kapcsolatot teremthet az is, hogy a morva Janáčekre nagy hatással volt a szlovák népzene, ahogy Kodályra is, aki Galántán nőtt fel.

A népdalok témájukban nagyon is egységesek

Kevesen tudják, hogy Kodálynak anyai ágon lengyel felmenői is voltak. Michal Znaniecki szerint a világ népdalai dallamkincsükben ugyan különböznek, de témájukban nagyon is egységesek. Ezekre az alapvető üzenetekre építette fel rendezését, anélkül, hogy elvonná a figyelmet a dalok önmagukban is mély mondanivalójáról.

Külföldön is gyakran dolgozó rendezőként az volt a célja, hogy a Székely fonó közös prédává váljon, vagyis bármely nemzet közönségének szeméhez és füléhez alkalmazkodva vigye színpadra ezt a színes zenei világot. A népzene mellett a néptánc is megjelenik a látványos produkcióban, a táncbetéteket a Nemzeti Balett művészei adják elő.

Később közös produkciók is születhetnek

Slavomír Jakubek, a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának igazgatója a vendégszereplést beharangozó sajtótájékoztatón megjegyezte, hogy a nemzetközi együtt-működés manapság már nem csupán kölcsönös vendégszerepléseket jelent (hazánk első számú operatársulata 2010-ben járt utoljára Budapesten a Pillangókisasszonnyal), hanem közösen színpadra állított produkciókat is. Ő ilyenekben is gondolkodik, egyelőre azonban csak egy jövő júniusi budapesti vendégszereplés biztos. „Vétek lenne nem kiaknázni azokat az összefonódásokat, amelyek a közép-európai régió zeneművészetét jellemzik. A Magyar Állami Operaház nemzetközi hírű társulatával a korábbinál jóval intenzívebb együttműködést tervezünk, hogy felmutassuk közös hagyományainkat” – mondta Jakubek.

Más rálátás, eltérő megoldások

Almási-Tóth András, a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatója is optimistán nyilatkozott a további közös projekteket illetően: „Szeretnénk, ha ez a V4-es turné egy élő kapcsolat kezdete lehetne. Hiszen ugyanabból a közegből táplálkozunk, például ugyanazok a népzenei motívumok közlekednek nemzeteink között évszázadok óta. Ezek fellelhetőek a Pozsonyban bemutatásra kerülő két operában is.”

Almási-Tóth András hozzáfűzte, hogy Kodály Zoltán is színpadképessé akarta tenni a népzenét, és beleépítette művébe a huszadik század első felének aktuális problémáit, amelyek szintén közösek voltak ebben a régióban. És mivel mindkét előadás rendezője egy másik nemzet képviselője, más a rálátásuk a művekre, és az eddig megszokott színpadra alkalmazásoktól eltérő megoldásokkal lepték meg a közönséget. A Kárpátaljáról származó, rendezőként Kijevben diplomázó Vidnyánszky Attilának ráadásul ez volt az első operarendezése, azelőtt csak prózai művekkel foglalkozott, és Almási-Tóth András szerint ez az alapvetően prózai szemlélet, a színészi játék előtérbe helyezése is tetten érhető az előadásban.

Szeptember 26-án és 27-én látható a két darab

Aki tehát kíváncsi erre a két operára, két egymást követő szeptemberi estén – 26-án és 27-én – sok közös pontot felfedezhet bennük. Reméljük, a szlovák ajkú közönség is nagy számban érdeklődik majd a különlegesnek ígérkező produkciók iránt, és azt is, hogy ez a vendégszereplés „egy csodálatos barátság kezdete” lehet.