2018, az új vízválasztó

<p>Mögöttünk van az év fele, de már az eddigi eseményekből nyilvánvaló, hogy 2018-hoz hasonló év eddig nem volt a modern Szlovákia történetében. A február végi Kuciak-gyilkosság után kialakult tavaszi tüntetéshullám kapcsán leginkább 1989-cel állítják párhuzamba, de ugye az még elsősorban Csehszlovákia története, ha részben Szlovákiáé is.</p>

 Párhuzamba állíthatnánk talán 1998-al, a Mečiar-korszakot lezáró esztendővel, de az idei igazából jellegében más. Ráadásul még koránt sincs vége.

 

Botrány botrány hátán

Gyökeres politikai hatalomváltást ugyan eddig nem hozott 2018, mint 1989 vagy 1998, viszont a jelek szerint ez az év tesz pontot a Smer és Robert Fico kormányzása tizenkét évének végére (melyet csupán a Radičová-kormány másfél éves létezése szakított meg). A kormánykoalíció, főleg a Smer, még a Kuciak-gyilkosság következményeképp kialakult tömegtiltakozások és a gyilkossági eset folyományaként felmerült botrányokat (például a földművelésügyi tárca és a támogatásmaffia összefüggései) sem heverte ki, amikor kirobbant egy másik súlyos ügy: a németek szerint a szlovák belügy illetékesei asszisztáltak egy vietnámi férfi tavalyi elrablásánál, akit megverve és elkábítva szállítottak repülőgéppel Berlinből Moszkvába. A vietnámi titkosszolgálat tavaly júniusban Németországban elrabolta Trinh Xuan Than disszidens vállalkozót, a Vietnámi Kommunista Párt egykori funkcionáriusát, és állítólag a szlovák belügyi szervek közreműködésével juttatták vissza Vietnámba. A férfi hazatérése önkéntes volt, állítják az ottani hatóságok. Ez már csak azért is nehezen hihető, mert azóta életfogytiglani börtönbüntetést szabtak ki rá, korrupció (!) vádjával.

 

Az utolsó hajók

A két botrány képlete kicsit hasonló: az egyre növekvő sajtónyomás hatására szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb ötletekkel próbálják a figyelmet elterelni a vezető politikusok. Márciusban a Kuciak-gyilkosság után Robert Fico még kormányfőként egymillió eurót pakoltatott ki egy asztalra, és váltságdíjként felajánlotta a nyomravezetőnek. De honnan szerezte a pénzt? – merült fel a kérdés. Az államkaszából mégsem vehette ki. Nem kaptunk választ. Aztán amikor a Híd bejelentette, hogy kilép a kormányból, és előrehozott választások lesznek, hirtelen fordult a kocka, Kaliňák után Fico is hátrébb lépett, és átadta a helyét Peter Pellegrininek, aki azóta próbálja állni a sarat. A Híd pedig nem lépett ki. A vietnámi férfi elrablása kapcsán kialakult helyzet két héttel ezelőtti fokozódásakor Robert Kaliňák exbelügyminiszter húzott egy meglepőt: hazugságvizsgálatra ment, mely állítólag bebizonyította, hogy igazat mond. Ezzel azonban nem lett könnyebb a dolga. A Híd ismét belengette, hogy távozik a koalícióból, ha bebizonyosodik, hogy tavaly júniusban szlovák állami szervek is közreműködtek a vietnámi férfi elszállításában. Egyes elemzők szerint ez a Híd utolsó esélye, hogy a következő választásokra küszöböt meghaladó támogatottságot tudjon megtartani. Mások szerint ez a hajó már márciusban elment.

 

Jelöltek, szerepek, tanulságok

Mindeközben sorakoznak az államfőjelöltek, 2019 márciusában ugyanis Szlovákia köztársasági elnököt választ a leköszönő Andrej Kiska helyére. Kiska bejelentése, hogy nem indul újra, nem érte nagy meglepetésként a nyilvánosságot, még akkor sem, ha egyértelmű esélyese lenne a következő választásnak. A jelöltek közt van pártelnök, egykori jogász-aktivista és veterán politikus, a Smer ugyanakkor még nem tette közzé, kit indít. Emlegetik Marek Maďarič tavasszal lemondott kulturális miniszter nevét. Bugár Béla, a Híd elnöke szintén indul, az MKP szeptemberben dönt jelöltjéről. Az SaS Robert Mistríket támogatja, a Progresszív Szlovákia pedig Zuzana Čaputová jogászt. Hogy teljes legyen a kép, Marian Kotleba, a Mi Szlovákiánk Néppárt elnöke is bejelentette indulását, meg František Mikloško is, aki több cikluson át a KDH színeiben koptatta a parlament padjait, és rövid ideig házelnök is volt.

Kiskának egyébként erős éve van: az államfő feladatköreit némiképp újraértelmezve a tavaszi kormányválság óta kritikákat fogalmaz meg a kabinet egyes tagjaival kapcsolatban, és dörgedelmes szavakkal ostorozza őket. Egyesek helyeslik, hogy az államfő aktivistaként viselkedik, mások emlékeztetik, hogy a köztársasági elnöknek nem az a feladata, hanem hogy kompromisszumokat keresve és kínálva biztosítsa az alkotmányos rend fennállását az országban. Egyesek szerint pártot akar alapítani, és ezt már ő sem zárta ki, csak annyit mondott májusban, hogy politikai pályafutásának folytatásáról az év végén nyilatkozik.

Történjen bármi a kormányban vagy az ellenzékben, az már nem változtat a tényen, hogy 2018-ban Szlovákia polgárai is megmutatták, hogy ki tudnak menni az utcára, és ki is mennek, ha kell, többször is. És hogy ennek hatása is van.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?