Elment az Aranycsapat 12. játékosa

<p>Kislányként édesapámmal és nagybátyámmal hallgattam az 1954-es vb-döntő közvetítését, Szepesi Györgyöt. Amikor a németek berúgták a harmadik gólt, és azzal világbajnokok lettek, a hallgatók együtt sírtak a magyar rádióriporterrel és Puskásékkal.&nbsp;</p>

Potyogtak a mellettem ülő, imádott két férfi könnyei is. Nem nagyon értettem, miért, meg azt sem tudtam, valójában miről is van szó. Nem tudom, emlékeznék-e rá, ha édesapám később nem emlegette volna. Mindig tisztelettel beszélt Szepesiről. Már az, hogy ő ott lehetett azok mellett, akiket egy ország ismert, csodált, szeretett, különössé tette. Az meg, hogy a hangja ott szólt minden magyar konyhában, szobában, családtaggá.

Akkor hallottam először Szepesi Györgyöt. Sejtelmem sem volt, hogy ki ő, nem nagyon tudtam, mi fán terem a futball. Később sem lettem fociszakértő, de Gyuri bácsival így is összehozott a sors. Ahogy Grosics Gyulával is. Amikor ott álltam előttük, már újságíró voltam, igaz kezdő, s nagyon remegett a térdem. Alig tudtam megszólalni. Amikor végre kinyögtem, hogy „Jó napot kívánok”, Gyuri bácsi megszólalt: „Még jó, hogy nem kezit csókolom.” Szégyenemben csak pislogtam, el nem tudtam képzelni, hogy én a nagy Szepesinek azt mondjam, szervusz. Maradtunk hát a Gyuri bácsinál. S ahányszor Budapesten nagyverseny volt, mindig kilátogatott a csarnokba, stadionba, ilyenkor leültünk egy feketére. Tele volt sztorikkal, emlékekkel, külön iskola volt hallgatni. Egyik ilyen alkalommal elmeséltem neki kislány kori élményemet, hogy megríkatta édesapámékat. „Egy ország zokogott akkor, kedvesem – nézett rám kicsit kioktatva, de nem rosszallóan. – Szörnyű pillanat volt, azóta kísért engem is. A döntő előtt pár nappal megvertük ugyanezt az NSZK-t 8 : 3-ra. Megérdemeltük volna azt a győzelmet...” Hangja még most is a fülemben cseng. Utoljára négy éve hallottam, akkor megint csak sírós hangulatban. Grosics Gyulának, az Aranycsapat kapusának halála kapcsán hívtam fel. Gyuri és Gyuszi bácsi. Ők ketten jó barátok voltak. Ahogy jó barátságban volt az Aranycsapat többi tagjával is, nem semmiért tartották a 12. játékosnak.

Bár ő nem lett nagy focista, ahogy készült, mert barátja, Szusza Ferenc játéka ráébresztette, hogy a pályán vannak nála tehetségesebbek, útja összefonódott ezzel a legendás csapattal. Ő közvetítette az 1953-as, Anglia elleni 6 : 3-as győzelmet, az 1954-es „elveszett” világbajnokságot, s később is rádióhallgatók millióihoz juttatta el nemcsak a labdarúgásnak, hanem a magyar sport nagy pillanatainak hangulatát is. Tizennégy labdarúgó-vb-n vett részt kommentátorként, s ezzel bekerült a Guiness Rekordok könyvébe mint a világ leghosszabb időn át tevékenykedő sportriportere. Az olimpiáról először 1948-ban tudósított, aztán sorozatban még tizenötről – a maga feledhetetlen és utánozhatatlan stílusában. Egy híján ötven magyar aranyérem születésénél lehetett jelen.

Szerelme a mikrofon volt. Egy életen át azt csinálta, amit szeretett, rádiózott. De nemcsak rádiós volt, hanem egy egész ország családtagja, ismerőse. 96 évesen távozott.

Gyuri bácsi, Isten veled! Ott fenn is kívánok sok jó meccset.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?