Piros Vasárnapok

Eldöntöttem. Nem érdekel, hogy a kórházi fertőzések elharapózása a Téma, nem hagyom, hogy befolyásoljon a sajtószabadság megcsúfolásával kirekesztett értelmes újságírók, írók, szerzők, műsorvezetők számának tragikus növekedése, de még csak a Hunčík Péter Napló-beírásában olvasható, amúgyan nagyon viccesnek ható emberi kórlelet továbbviccelésébe sem fogok bele, egyszerűen boldog leszek, örülni fogok az örülnivalónak. És megmutatom az Olvasónak, miért lehet boldog ő is, miért örülhet a Vasárnapnak.

Elsősorban is azért, mert még mindig van. Mert létének 50 éve alatt eljutott ide, ahol most tart, és mindig a máról szólt, mindig az Olvasóért, az ő tájékoztatásáért, megsegítéséért és igényes szórakoztatásáért munkálkodott. Már akkor is, amikor a kommunista párt központi utasítására minden lapnak egyforma irányt kellett képviselnie, egyenszövegeket küldtek szét az összes megjelenő újságba, Brezsnyev elvtárs, Husák elvtárs, Andropov elvtárs, Jakeš elvtárs meg a kerületi, járási, régiós hasonló elvtársak semmiről sem szóló, de nagyon elvtársias lepedőnyi beszédét, vagy ugyanilyen jellegű riportot róluk, interjút velük, szóval már akkor is volt egy szerkesztői mag (általában a Kultúra rovat szokta ezt adni – hogy miért?), melynek képviselői, amennyire csak lehetett, behozták az értelmes gondolatot. S ha nem lehetett, hát virágnyelven mondták el. Pontosan kódolható volt, hogy nem kritikátlan kiszolgálói a lapokat pénzelő hatalomnak, a CSKP KB-nak. Most meg, ha az ember jobban körbetekint, azt kell, hogy lássa, szinte már csak a Vasárnap adhat helyet gondtalanul az értéknek akkor is, ha az az érték esetleg a jelenlegi politikai mértéknek nem megfelelő. Ma is mában élünk, s a mai valóságot igyekszünk megmutatni Olvasóinknak, legyen az a valóság bármilyen színű, szagú, állagú, és ma is azokat az embereket visszük el az Önök otthonába, akik szellemileg, jellemileg, tettekben, tehetséggel kiemelkednek közülünk. Mi még mindig tehetjük. Természetesen ez Önöknek is köszönhető, akik kitartanak mellettünk, és hétről hétre megvásárolják a lapot, mert lassan harminc éve nekünk csak Önök a pénzelő hatalom. Kérem, tegyék ezt tovább is így, hiszen holnap is az akkori mában fogunk élni, írni, szerkeszteni, itt vannak mögöttünk a fiatalok, a nagyon tehetséges, okos, nyílt tekintetű utánpótlás. Ne hagyjuk őket cserben!

Fokozni tudom ám még tovább a jót! Már a mi utánpótlásunk mögött is mutatkozni látszik az utánpótlás, olyan gyakornok lányunk van például e nyáron, hogy az valami csuda! Már ebben a számban olvashatnak Szászi Fanni tollából az egyetemre készülők és az ő szüleik egy hasznos írást, ráadásul most épp Gombaszögön van (ahol többek közt Durica Katarina is, meg Veiszer Alinda), hogy tudósítson majd a gazdag műsorról, a tábori hangulatról bennünket, Önöket, akik nem mehettünk el. Tizenkét éve, hogy az okos és felelősségteljes frissen diplomázott Csiba Annabellával bővült a csapatunk (és ez az igazán jó hír: még májusban megszületett harmadik kisfia, Barnabás!). Hat éve, hogy ő tanította be első gyermeke születése előtt Ázsoth Rékát, az ugyancsak gyakornokként nálunk nyaraló, ugyancsak okos és felelősségteljes friss diplomást. Most meg már ő, Réka tanítja Fannit, és ragyog a szemük, de úgy, hogy öröm a látvány, amit munka közben nyújtanak. Sokszor leírtam, de nem rühellem ismételgetni magam: nincsen a mai fiatalokkal semmi baj. Ha van baj, csak annyi, amennyi a mai középkorúakkal és idősekkel, amennyi velünk. Olyanok, amilyen példát mi mutattunk nekik. Hozzánk valami oknál fogva csak a legjobbak kerülnek, és akkor még nem említettem Veres Istvánt, aki negyedik éve szórakoztatva informálja egyéni írói stílusával nemcsak az olvasókat, hanem bennünket is, a szerkesztőséget. Itt van tehát a jövő, a piros betűs Vasárnap, akkor is a mában lesznek olvasóik segítségére, amikor mi már a tegnapban pihenünk. Biztos vagyok benne, hogy szép holnap elé nézünk.

Segítsék őket!

Cs. Liszka Györgyi főszerkesztő

-----------------------

Vincenzo Bellini. Csodagyermek. Úgy szól a fáma, hogy hároméves korában már kikapta a VASÁRNAPi nagymisén vezénylő nagyapja kezéből a karmesteri pálcát, és ő dirigált tovább...

55 HÍRES OPERA