Karlovy Vary és a Szöszi

 Connecticut mellett, Warren sírkertjében helyezték örök nyugalomra. Szerelmes Szöszije, Hana Brejchová a világ szeme elől elbújva tengeti életét. De a film, közös filmjük, az Egy szöszi szerelme, ez a több mint ötven éves remekmű mindkettőjükből a legjobbat, a legszebbet, a legértékesebbet őrzi. Azok pedig, akik személyesen is jelen voltak a mustrán, épp erre vágynak: nyomot hagyni maguk után – a mozivásznon.

Tim Robbins egyenesen Hollywoodból érkezett. A világ filmművészetét gazdagító munkásságáért Kristályglóbuszt kapott rögtön az első napon. A Titokzatos folyó című amerikai film egyik mellékszerepében nyújtott alakításáért Oscar-díjjal jutalmazták, korábban rendezőként, a Ments meg, Uram című munkájáért jelölték ugyanerre az elismerésre. Aranyglóbuszt is nyert háromszor. New Yorkban színpadi színészként kezdett, ma egy folyton kísérletező színházi csoportosulással járja Amerikát és Európát. Épp azon a napon, amikor megérkezett Karlovy Varyba, egykori feleségéről, Susan Sarandonról, Az eastwicki boszorkányok, a Thelma és Louise vagy az Édes mostohák főszereplőjéről a Guardian adta hírül: az Oscar-díjas színésznőt letartóztatták Washingtonban, ahol az igazságügyi minisztérium egyik épületében csaknem hatszáz nő társaságában tiltakozott Donald Trump szigorú bevándorlási politikája ellen. Sarandon ugyanolyan melegítőtakarót terített magára, mint amilyet azok a gyerekek kaptak, akiket bevándorló szüleiktől elszakítva táborokban tartanak fogva Trump politikája miatt. „Szabad családokat akarunk!” – skandálták a tiltakozók, élükön a hetvenegy éves színésznővel, akit aztán megbírságoltak, majd szabadon engedtek. Tim Robbins és Susan Sarandon már aligha vitatják meg együtt a történteket. Az ötvenkilenc éves, szálfatermetű színésznek új szerelme van, aki Karlovy Varyba is elkísérte. Román az ifjú hölgy, a neve is szép, nemcsak ő maga. Gratella Brancousci élete legnagyobb fogásának mondhatja világhírű párját. És bármennyire hihetetlen: a véletlennek köszönheti. Tim Robbins, aki nemcsak ír, játszik, rendez és producerkedik, hanem még zenél is, egy romániai fesztiválon látta meg Gratellát, aki éppen ott tartott az életében, hogy mindent maga mögött hagyva valahol másutt próbál egzisztenciát teremteni. Mindenét eladta. Lakását, kocsiját, az utolsó darab értékes holmiját, mindent. Már hordozható ágyától is megvált, amelyet a fesztiválra vitt magával, ahol szervezett, intézkedett, vendégeket fogadott. Így találkozott Tim Robbinsszal, s azóta együtt vannak. Vagy valahol Európában, vagy Dél-Amerikában, vagy Ázsiában, ahol a párja a maga társulatával vagy zenekarával lép közönség elé, vagy Los Angelesben, ahova Gratella csak egy kis kofferrel érkezett. Filmbe illő szerelmi történet – mondhatnánk, de ez a valóság. Nem is siettek tovább Karlovy Varyból, úgy jártak-keltek a városban, mintha nászútra jöttek volna. Szerelmük történetét nem nekem mesélték el. Zuzana Mináčovának. A nyitó este ugyanis hosszasan figyelték őt, hogy idős kora ellenére micsoda energiával, vehemenciával s főleg szenvedéllyel végzi a dolgát. Jiří Bartoškától, a fesztivál igazgatójától meg is kérdezték: „Ki ez a varázslatos asszony?” S miután megtudták élete nem éppen rózsaszín történetét, megkérdezték tőle, volna-e kedve egy nap velük ebédelni. Panyi Zuza egy pillanatig sem gondolta, hogy komoly a meghívás, udvariassági gesztusnak vélte csupán, ezért ő maga lepődött meg a legjobban, amikor már ott ült velük egy asztalnál. Az elmúlt ötven év alatt – 1968-tól fotózza ugyanis a fesztivál sztárjait – talán ez volt az első ebédje a városban, hiszen a reggelin kívül legfeljebb egy-egy esti fogadáson eszik pár falatot, de azt is kapkodva, gyorsan, mert a munka még mindig mindennél fontosabb számára.

Az idei mustra legfiatalabb színésznője a Guela című izraeli film címszereplője, Emily Granin volt. Egy bájos, mesébe illő, vörös hajú kislány, aki a filmben még csak hétéves, de a valóságban már nyolc és fél – jelentette ki büszkén. Súlyos betegségéből csak drága kezelések árán tud kigyógyulni, özvegy édesapja ezért olyan lépésre szánja el magát, amely ugyan mélységesen ellenkezik a hitével (ortodox vallásával), de a gyermekéért mindenre képes. Erről szól a film, Emily pedig remekül helytáll a történetben. Édesanyja is színésznő. Amikor angolul kérdezem őt, visszakérdez, beszélek-e oroszul. Merthogy ők oroszok – Izraelben.

Életművéért (Esőember, Bugsy, Jó reggelt, Vietnam!) Kristályglóbuszt kapott Barry Levinson, az amerikai mozi egyik legjelesebb, egyébként Oscar-díjas rendezője. Ő sem egyedül utazott Karlovy Varyba. Hozta a feleségét, a lányát és két unokáját, hadd lássa a család, amikor őt ünnepli a közönség. Levinson maga a megtestesült szerénység. Nem tartott kiselőadást, mint korábban néhány tengerentúli kollégája, nem húzott elő hatásosan megfogalmazott szöveget a zakója belső zsebéből, minden szava, gesztusa ott helyben született meg. „Elképzelni sem tudtam, hogy én, a baltimore-i gyerek külföldön is ismert filmrendező leszek, és hogy hetvenhat évesen majd itt állok egy ilyen gyönyörű cseh fürdőváros fesztiválján, kezemben ezzel a rangos elismeréssel. A feleségem a megmondhatója, mekkora öröm ez nekem.” Diana, a felesége pedig egy helyes történettel szórakoztatta el a közönséget. „Terhességem utolsó napja volt, már egyre gyakrabban jöttek a fájások, éreztem, hogy be kell mennem a kórházba. Barry dolgozott. Szóltam neki, hogy indulnunk kell. Erre megszólalt mellette Dustin Hoffman, hogy jön ő is. De a felesége is kocsiba ült. Harmadikként a producer közölte, hogy akkor ő is velünk tart. »Te jó ég, mi lesz itt! – futott át az agyamon –, egy egész csapatnak fogok szülni?« Mert jöttek velem, be a szülőszobába. Restelltem szólni nekik, hogy hagyjanak egyedül, ezért az orvosnak jeleztem, hogy küldje el őket. Ő közölte velük nagyon udvariasan, hogy egy kicsit később, úgy öt óra múlva jöjjenek vissza. Esküszöm, amint kivonultak a szobából, rá öt percre már meg is indult a szülésem. Ilyen gyorsan még Barry sem készült el egy filmbeli jelenettel.”

Oroszországból jött Denisz Vlaszenko, a zsűri különdíjával kitüntetett Az ugró címszereplője. Szeptembertől negyedéves a moszkvai színművészeti főiskolán, Ivan Tverdovszkijtól, az orosz film világszerte elismert titánjától kapta első filmszerepét, és máris külföldi kritikusok méltatják rendkívüli alakítását. Egy gyermekotthonból kikerült, különös képességgel megáldott fiút játszik a filmben, akit szívtelen anyja a maffia kezére játszik, mert így tudja fenntartani élete luxuskörülményeit. Életveszélyes játék, amit a fiú űz: száguldó kocsik elé veti magát, és mindig megússza. A film mégsem pusztán erről szól, hanem elsősorban egy korrumpálódott társadalomról, amelyben egy szülők nélkül felnőtt kamasz is eszközzé válhat. Deniszt rögtön a film sajtóvetítése után Zuzana Mináčová fogta karon, hogy a fesztiválpalota lépcsője alatt, egy eldugott helyen lencsevégre kaphassa. De abban a pillanatban, ahogy dolgozni kezdett, megjelent egy rámenős, angolul beszélő televíziós riporter, és ellenvetést nem ismerve kijelentette: előbb ő, aztán jöhet bárki. Nem tudta, kivel van dolga. Panyi Zuza szlovákul csak annyit mondott neki: „Ty choď preč!” De azt úgy mondta, hogy a férfi már csak néma szemtanúja volt a fotózásnak. Igen, egy fesztiválon mindenért meg kell küzdeni. Még a királynőnek is.

Nem kisebb harc folyt Robert Pattinson kegyeiért. Az Alkonyat-sorozat világhírű vámpírja elfoglaltságára hivatkozva fél napra és egy éjszakára repült csak Karlovy Varyba. Déltájban érkezett, este átvette a fesztivál elnöke, Jiří Bartoška díját, nehézkesen előhalászott egy cetlit a zsebéből, elmondta, hogy azok biztatására jött, akik már jártak itt, és nagyon dicsérték a fesztivált, s látva a programot, elismerése jeléül fél mondatba azt is belesűrítette: olyan alkotásokban szeretne játszani ő is, mint az itteniek. Aztán zavart mosollyal lejött a színpadról, és eltűnt az éjszakában. Másnap reggel pedig már vitték is a prágai repülőtérre.

Panyi Zuzának egyébként a Szöszi is megvan. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor Forman biciklivel érkezett (állítólag Franciaországból) a fesztiválra, hosszú távollét után itt találkozott Hana Brejchovával, első felesége, Jana Brejchová húgával. Nem mellesleg: egykor ő is meghitt érzelmeket táplált Forman iránt. S akkor ott ültek egymás mellett a fesztiválpalota nagymozijában.

De hol van már az a nyár…?