Állunk rendelkezésére!

<p>Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a megváltozott címünkre:&nbsp;<strong>Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava, vagy a vasarnap@vasarnap.com</strong>&nbsp;elektronikus címre. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg!&nbsp;<strong>Legyen eredményes ez a hetünk is!</strong></p><div>&nbsp;</div>

Köszönet a kassai magyar óvodának

„Egyszer, régen Édesanyám / megfogta a kezemet. / Kicsit féltem, amikor az óvodába / vezetett!” – kezdi sorait a költő. Bizony mi, szülők is féltünk, féltettünk. Aztán a gyerek megszereti a tanító nénit, a sok idegen kis arcból összetartó csapat kovácsolódik össze. Énekkel, verssel, játékkal tanulnak, megtapasztalják a közösségbe tartozás érzését. Gyűlik a sok szép emlék. Gyorsan múlnak az évek, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy az apróságokból iskolakezdő kisdiákok lettek! Búcsút intenek az óvodának, a gondtalan, játékos éveknek. De mégsem olyan keserű a búcsú, hiszen a magyar iskolába íratott diákok együtt folytatják az útjukat. Boldog vagyok, hogy az óvodában köttetett barátságok nem szakadnak meg, és a gyerekeink továbbra is anyanyelvükön fedezhetik fel a tanulás örömét. Biztos vagyok benne, hogy a többi szülő nevében is megköszönhetem a tanító néniknek és az óvodai személyzet tagjainak az áldozatos és szeretetteljes munkát. Bízom benne, hogy az iskolában is ilyen jó kezekben lesznek majd gyermekeink! Kívánok nekik élménydús, vidám nyarat! Szeptemberben találkozunk.

Ilko Katalin, Kassa

 

A választók nagy felháborodása!

Manapság ami a parlamentben történik a nagy nyilvánosság előtt, ízléstelen és felháborító. A nyolcvanas éveimben járok, sok mindent megéltem, de arra nem emlékszem, hogy bárki is kritizálni merte volna a köztársasági elnököt. Ott függött az iskolákban, a hivatalokban a fényképe, amit illett tisztelni. A mostanság neves politikus, a 2014-es elnökjelölt a köztársasági elnököt valós vagy valótlan dolgokban kérdőre vonja, hogy honnan volt a pénz az elnökválasztási kampányra, ami elég ízléstelen dolog. Mi, választók még emlékezünk, amikor Szlovákia elnököt választott. Már 4-5 nappal a választás előtt fekete keretű hirdetőlapon mennyi rosszal és ízléstelen dolgokkal bírálta Kiska urat, valótlanságokkal vádolta, és ez ezerszámra jelent meg az országban. Utólag megkérem a megválasztott miniszter urakat és hölgyeket, hogy inkább azokkal a nem mindennapi dolgokkal foglalkozzanak, amik sorozatosan történnek az országban, mégpedig addig, amíg nem késő. Ne másban keressék a hibákat, ne szapulják egymást, ez nem vezet jóra.

Szalai Mária, Csicsó

 

Politikai színház

A rendszerváltás óta egyre jobban lehet rájönni, hogy a kormány tagjai, tisztelet a kivételnek, milyen csalóka színházat játszanak. A forgatókönyvet maga a lehetőség írja számukra, ők csak módosítani szoktak rajta az adott körülmények szerint. Hogy mi, szegény emberek mennyire naivak voltunk! A kormány tagjai elhitették velünk, hogy átformálják, jobbá teszik ezt az országot. Mindent megtesznek az emberek jólétéért. De ebben a színházban ki-ki a maga életét formálta át oly módon, hogy míg a lakosság nagy része a szegénység határán tengődött, ők óriási vagyonokra tettek szert. Mesébe illő lakásokban élnek, drága limuzinokban hordatják magukat, drága ékszerekkel vannak elhalmozva, telerakva, és hát sorolhatnám még tovább is. Persze mi, szegény emberek nem vagyunk informálva ilyen dolgokról, csak itt-ott néha valami kiszivárog, néha nyilvánosan egymásra kiáltják a tolvajt. De ők ezt természetesnek tartják.

Hiszen ez csak színház. Ki-kinek hogyan sikerül, úgy játssza el a szerepét. Tehát nincs arra idejük, hogy a szegény emberek sorsával törődjenek. Hogy szegény öreg betegek meg tudják-e venni a szükséges gyógyszereket, hogy meglegyen a mindennapi kenyerük, legyen tető a fejük felett. A többgyermekes családok megsegítése szintén esedékes lenne. És ami nagyon fontos: eltűnjön a sok koldus. Kassán már nem merek a főutcán végigmenni vagy bemenni egy nagyobb üzletbe. Azonnal ott keringenek a kéregetők, tele van velük a vasútállomás, kéregetnek a templomok bejárata előtt, mindenhol. Sajnos, ezek a szomorú tények nem azt tükrözik, hogy a kormány a nép jólétéért szorgoskodik.

Közelegnek a választások. Ilyenkor sok mindent ígérnek a képviselők. De legyünk éberek. Olyanokat válasszunk, akik igazán a nép érdekeit fogják szolgálni. Hogy ne kelljen mérlegelni a pénztárcánk felett, vegyünk-e egy liter tejet, egy darab kenyeret, vagy hagyjuk a pénzt gyógyszerekre.

Szóval színházban ülünk. De furcsa módon olyan tragikomédiákat játszanak, amik nem nyújtanak feltétlenül mindenkinek szórakozást. És még azt is elvárnák, hogy tapsoljunk!

Tóth Éva, Kassa

 

Betegellátás magas fokon

Útra keltem, hogy ismételten meggyőződjek a Dunaszerdahelyi járás egészségügyi ellátásának színvonaláról. No, nem mintha eddig nem tettem volna szert elég tapasztalatra ezen a téren. Dunaszerdahely mindig is köztársaság volt a köztársaságban, de amit tapasztaltam, az szinte hihetetlen és felfoghatatlan. Körzeti orvosom tanácsára, aki szerint kardiológiai kivizsgálásra volna szükségem, kardiológust kerestem. Az igyekezet megvolt, az eredmény zéró. Miután a nővérke ajtót nyit, elkezdődik a diskurzus: tetszett már nálunk járni? még nem? akkor sajnálom, a doktor úr, a doktornő... nem vállal új beteget. És ha nem azonnal, de később? Sajnálom, egyáltalán. Nincs kapacitásunk, teljes a kihasználtságunk, és sorolhatnám. További kérdésemre, hogy az új betegek mégis hova menjenek, semmitmondó vállrándítás a válasz. Ez az általános helyzet a szakrendelőkben! Ezúton is szeretnék a dunaszerdahelyi egészségügyi dolgozóktól bocsánatot kérni, hogy ilyen jellegű kivizsgálásra eddig nem volt szükségem, csak most, így a 70 tájékán. Mindenki tudja, hogy „szabad orvosválasztás” és alkotmányban lefektetett „ingyenes egészségügyi ellátás” illeti meg a pácienst, ezért bátorkodom megkérdezni, ugyan hogyan jutott az egészségügy olyan „magaslatra”, hogy az egyszerű halandó számára elérhetetlenné vált? A páciens egyszerűen örüljön, ha az egészségügy ilyen, és hasonló jellegű attrakcióit túléli! És ha nem, akkor pechje volt. A helyzet, amit a pácienseknek tolerálni kell, egyszerűen nemcsak megalázó, emberi méltóságon aluli, de nem egyeztethető össze sem az orvosi etikával, de még az emberség legalacsonyabb fokával sem! Történik mindez azokban a magánrendelőkben – és persze nem csak ott –, melyek működéséhez a megye jóváhagyása szükséges. És ha így van, az ilyen áldatlan állapotok megszüntetéséért mit tesznek a tisztelt megyei képviselőink, akik a választói akaratnak köszönhetően ilyen-olyan bizottságokban dolgoznak, és ismerik a helyzetet? Az esetleges pluszstátus jóváhagyása a megye hatásköre, mondta a Dôvera biztosító alkalmazottja, aki a kapacitás hiányát enyhén mondva tagadja. Ehhez annyi a hozzáfűznivalóm, hogy a kapacitáshiány ellenére továbbra is virágzik szinte minden szakrendelőben az időpontra való berendelés, és persze nem csak a rendelési időn túl. Bevallják vagy tagadják, ez így van! Az egészségügy szinte már csak az üzletről szól, mindenki elégedetlen, kezdve az orvosoktól a kiszolgáló személyzetig, csak a páciensekkel való normális törődés valahogy nem akar sehogy összejönni. Ha az orvosok elégedetlenek, arról tegyen ez a tökéletes „szociális” állam és a dicső demokrácia, mely az elmúlt csaknem 30 évben mindent, ami működött, simán tönkretett.

Százféle intézmény, megye, egészségügyi biztosító és felügyelet, minisztérium és még nem tudom, mi minden létezik, akik az adófizetők pénzét nem szemlesütve költögetik, és legfeljebb megállapítanak, tudomásul vesznek történéseket, lenyelik a kritikát, de a helyzet megváltoztatásáért szinte semmit nem tesznek. Legalábbis ez a pőre valóság. Hát minek is, hisz a homokozóban és a vályúnál nagyon jól érzik magukat! Csak akkor mondja már meg valaki, hogy ugyan mi a csodának léteznek!

T. M.

 

Hol van az igazság?

Nagyon kérem a kedves olvasókat, írják meg a véleményüket a panaszomra. 84 éves, beteg, egyedül élő özvegyasszony vagyok. Betegségeim: medencecsonttörés, mind a két lábam el volt törve, hátgerincferdülés, és novemberben még a bal kezem is eltörött, amit most sem tudok használni, mert érzéketlen. Egyszeri agyvérzésem, kisebb infarktusom és női betegségem is volt. Beadtam az orvosi leleteket a terebesi szociális osztályra, hogy ledolgoztam 30 évet, hátha kapok gondozót, mert fél kézzel nem tudok boldogulni. Semmi vagyonom nincs a nyugdíjamon kívül. A férjem is 82 évesen egy éve múlott, hogy meghalt. Orvosilag mindent megkapok: gyógyszereket, hátmerevítőt, 2 könyökmankót, de csak a jobb kezemet tudom használni. A terebesi szociális osztályon megállapították, hogy nem szorulok segítségre, mivel egy kézzel is el tudom magam látni. Még utazni is tudok egyedül, holott kilométer csak a buszmegálló, amit sajnos már a lábam nem bír. Sajnos, a szociális osztályon ők maguk hozzák a törvényt, és azokat segítik, akik soha nem dolgoztak, és nem is fognak, mert az államtól minden segítséget megkapnak. Nagyon kérem, írják meg a véleményüket, mert ez a helyzet csak a terebesi szociális osztályon van.

Dobos Piroska, Nagytárkány

 

Tele lettek batyuink

Ezzel-azzal, limlommal, az élet eseményeivel olyannyira, hogy nehézkes már a cipelésük. A néhai ballagás szimbolikus vándorbotjai elkopóban már, a batyu megtelve. Hosszú út után ez így természetes. Vajon fér-e még bele valami? – kérdezhetnénk. Egy kis béke, egy kis szépség, emlékek, kis kérések, kívánságok, mert a nagy dolgok már elmentek, elmúltak, megtörténtek. Levezényeltük életünket, s a ránk bízottakét is kisebb-nagyobb sikerrel, tőlünk telhetően a legjobban, úgy hiszem. A 60. találkozón már akár történelmet is írhatunk. Fél évszázadnyi időbe sok minden belefér. Tervek (ma már projektek, a fene vigye el), háborús és békefolyamatok, viharok, harcok, no és sok-sok munka, amit vállaltunk, s talán jól be is váltottunk. Az ingyenes lámpások tanítói szorgalmával és a kisnyugdíjasok jutalmával. Mégis elégedetten, mert a mi időnkben még szégyen volt a kérés, tehát nem kértünk. Bűn volt a szárnyalás, hát nem szárnyalhattunk. Lévén, hogy tanítói hivatást választottunk, úgy kellett helytállnunk, hogy a ránk bízott gyerekeknek a lehető legtöbbet adjuk ahhoz, hogy jó alapokkal magasabbra repülhessenek, és helytálljanak az életben. Ha ehhez csak egy csipetnyit tettünk hozzá, akkor már megérte, volt értelme a küzdésnek. Hogy ki mennyit tud hozzáadni a jóhoz és minőséghez, annak az sincs tudatában, aki ad, és az sem, aki kap. Attól ez még működik és létezik.

A ballagáson azt énekeltük: „Ballag már a vén diák…” Ha már akkor vén diákok voltunk, hát most, hatvan év után? Hogyan is ballaghatnánk? Talán ugyanúgy, csak sajgó derékkal, fájó lábakkal, vállakkal, itt-ott szédülő fejjel, görbülő háttal, bottal, de egyenes gerinccel. Ilyenek voltunk a 60 éves találkozón Rozsnyó városában június 20-án, tizenheten még ezúttal. Mindenki hozott valamit a tarsolyában, mindenki jókedvű volt, egymásra is figyelt, evett is, ivott is. Elénekeltük az ez alkalomra írt összefoglaló himnuszunkat, melyben az is benne volt, hogy: „Tizennyolcban plusz hatvannal más lett a világ, megfogyva bár, de törve nem, megyünk, megyünk tovább.” Ezt mi, akik ott voltunk, ott lehettünk, köszönjük égieknek és földieknek egyaránt.

Gál E., Kassa

 

Kedves Vasárnap!

Bízom benne, hogy valamennyi Olvasójuk nevében mondhatok hálás köszönetet a Vasárnapban megjelenő érdekes, értékes, sokszor könnyfakasztó cikkekért. Jó olvasni, amit jó tollú, végtelenül művelt, tájékozott munkatársaik írnak. Azt hiszem, a tisztelt Főszerkesztőnő pedig nagyon kiválóan, okosan tartja kézben a dolgokat a mai zűrös időkben. Csak néha a vezércikkei sajognak már fájdalomtól, és bár valóban buta időket élünk, kérjük, azért adjon nekünk biztatást, találjon erőt hozzá a lelkes Olvasókban, a kitűnő munkatársakban, a heti szép Vasárnapban! Mi, Olvasók, pedig küldjük felé napi gondolatunkat a köszönetről, szeretetről!

Ildikó Komáromból

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?