A testvéri civakodás

<p>A Penn State University tudósai 1996-ban érdekes adatokat gyűjtöttek össze. Tizenegy éves korunkig hetente 10&ndash;17 órát töltünk testvéreinkkel. Ez szabadidőnk harmadát teszi ki. Többet vagyunk velük, mint a szüleinkkel és a barátainkkal.</p><div>&nbsp;</div>

 

Testvéreinktől rengeteg tapasztalatot szerzünk, melyet majd a barátainkkal, kollégáinkkal és partnereinkkel való kapcsolatokban fogunk kamatoztatni. A szoros együttlét megtanít alkalmazkodni, toleránsnak lenni és osztozni. Gyermekként elsajátítjuk a szociális érzékenységet, amely befolyásolja, milyen felnőtté válunk. Megtanuljuk elfogadni egymást. Fejlesztjük az empátiánkat, összefogunk, ha szeretnénk valamit elérni, és megtanuljuk megvédeni magunkat, meg egymást is. Sok lehetőség nyílik a konfliktusok kezelésére. Megtanuljuk kiharcolni a játékot vagy a csokit, de a békülés különböző formáit is gyakoroljuk.

Egy testvérrel mindennap kapcsolatban vagyunk, ha tetszik, ha nem. Jólesik, mikor hozzánk vágja a kispárnát, hogy na aztán most már béküljünk ki, megvarrja a mackót, amelyet harc közben széttéptünk, vagy elosztja az eldugott cukorkát. Két egyenrangú partner viszonyáról van szó, akármekkora is a korkülönbség. Igaz, hat év korkülönbség felett már inkább két egykéről, semmint testvérekről beszélünk.

 

Nem minden rózsaszín

A testvéri veszekedéseknek is megvan a maguk szerepe. Fontos, hogy a szülők teret adjanak gyermekeiknek, és hagyják, hogy egymás között elintézzék a dolgokat. Nem biztos, hogy elégedettek leszünk a végeredménnyel, de amíg ők elégedettek, addig minden rendben van. Laurie Kramer professzor érdekes adatokhoz jutott, mikor a testvéri veszekedések gyakoriságát vizsgálta. El tudják képzelni, hogy a 3–7 éves testvérek óránként 3,5-szer képesek összeveszni? És a 2–4 évesek 6,3-szer civakodnak tízpercenként? Ezek alapján mennyire lehet minden egyes alkalommal bíróként viselkedni?

Felmerülhet a kérdés, hogy beleavatkozzunk-e egyáltalán a gyerekek nézeteltéréseibe. Addig, amíg az erőviszonyok rendezettek, és nem fajulnak el, amíg mindkét gyerek meg tudja magát védeni, addig rájuk hagyhatjuk a megoldást. A testvéri kapcsolatok természetes velejárója a cibálás, püfölés, kiabálás. Így tanulnak meg kiállni magukért, ami felnőttkorban jól jöhet. Megtanulnak önmagukra támaszkodni, értékes veszekedési és békülési stratégiákat fejlesztenek és próbálnak ki. Tudni fogják, mikor mi működik, kire mi hat, hogyan lehet megegyezni, kompromisszumot kötni, hogyan éljenek nemcsak a testvéri, hanem az emberi kapcsolatok összességében is.

Azok a gyerekek, akik kis korukban sokat veszekedtek, idővel erősebb kapcsolatra tehetnek szert, mivel érzelmi képességekkel vannak felfegyverkezve, megtanulták nemcsak kezelni, hanem lezárni is a konfliktusokat, és megbocsátani.

Ha mindenképp be kell avatkoznunk, mert valamelyikük nem tudja magát megvédeni, vagy agresszívvé vált a helyzet, nem tanácsos senkinek a pártját fogni. Ugyanis nem mindig a nagyobb vagy a rosszabbnak tartott gyerek a hibás. Hallgassuk meg külön-külön mindkettőt, és próbáljuk rávezetni őket arra, hogyan oldják meg a kialakult konfliktust. Nem jó mindig arra hivatkozni, hogy a nagyobb testvérnek kell engednie. Ki kell állni mellette is.

 

Hogy is van?

Gondolkozzunk el azon, mi lehet az oka annak, hogy a testvéreknek rossz a viszonyuk. Ezt sokszor a szülők „támogatják” azzal, hogy:

* mindként gyerekhez egyformán akarnak viszonyulni;

* valakinek a pártját fogják, kivételeznek, igazságtalanok;

* beavatkoznak a nézeteltéréseikbe, a szülők döntenek a gyerekek helyett;

* következetlenek a kisebb testvérrel szemben, vagy az egyedüli fiúval a lányos családokban stb.;

* csúnyán beszélnek az egyik gyerekről a másik előtt;

* nem avatkoznak be, mikor a gyerekek csúnyán beszélnek egymásról vagy árulkodnak;

* nem támogatják őket akkor, mikor összefognak, együtt játszanak, valamit készítenek.

 

Gyermekeink jó viszonya

Adjuk meg az összes gyermekünknek azt, amire a legjobban szüksége van az adott helyzetben. Egy háromévesnek korán kell aludni mennie, sokat kell játszani vele, szabályokra van szüksége. Egy tízéves tovább fenn maradhat, jobban értékeli, ha elfuvarozzuk őt a barátaihoz, ha bevonjuk a szabályok alakításába, stb. Nehéz igazságosnak lenni. Figyelembe kell venni az életkorukat és képességeik fejlettségét. Ha az egyik gyerek lisztérzékeny, más ételt fog kapni, mint a testvére. A kicsinek egy gombóc fagyit veszünk, de a nagy ehet akár kettőt is. Ugyanez a helyzet a korhatáros filmekkel és a kés használatával. Ez nem számít kivételezésnek.

 

Mindkét gyereket egyformán szeretem?

Röviden: nem. Mikor megszületett az első, más volt a kapcsolatunk a párunkkal, más élethelyzetben voltunk, mások voltak a tapasztalataink, elképzeléseink a gyermekkel és a neveléssel kapcsolatban, mint amikor a második vagy harmadik gyermeket vártuk.

Az egyik gyerek mindig picit kedvesebb a szülő számára, mert jobban hasonlít rá, hasonló a vérmérséklete, esetleg ugyanaz a dolog érdekli, mint őt. Ez teljesen normális. Tanulmányok támasztják alá, hogy az anyukák 65%-a, az apukák 70%-a előnyben részesíti valamelyik gyermekét. A gyerekek is érzik, és jól fel tudják használni ezt az információt, mikor valamit a testvérükkel közösen szeretnének elérni. Két dologra érdemes odafigyelni: Töltsünk rendszeresen a gyerekekkel külön-külön időt. Ezzel azt kommunikáljuk feléjük, hogy fontosak számunkra, most senki sem zavarhat bennünket. A gyerek érezni fogja, hogy a szülő szeret vele lenni, és csak az övé a figyelme. Így a testvéri féltékenységet is enyhítjük. A másik, hogy arra a kérdésre, „anya/apa, kit szeretsz jobban”, okosan kell felelni. A gyereket valójában nem az érdekli, hogy kit szeretünk jobban, hanem az, hogy őt szeretjük, különleges számunkra, és boldogok vagyunk, hogy az anyukájuk vagy apukájuk lehetünk.

A nyári szünet ideális arra, hogy a testvérek sok időt töltsenek együtt, de biztosítsunk számukra önálló programot is.

 

A szerző pszichológus, a MinorityKids.sk projekt munkatársa

 

Hogy támogassuk a testvérek jó kapcsolatát?

1. Legyünk igazságosak. Az idősebb testvérnek több a kötelessége, de a kiváltsága is.

2. Legyenek rendszeres családi rítusaink, ünnepeink és közös programjaink. Élvezzük, hogy együtt a család, és beszéljünk arról, miért jó ennek a családnak a tagjaként élni. 

3. Ne kényszerítsük egymásra a testvéreket. Fogadjuk el, hogy nekik is szükségük van egyedüllétre, magánéletre, a barátaikkal való kikapcsolódásra. A kistestvérnek nem kell mindig a nagyon lógnia.

4. Ne hasonlítgassuk őket se egymáshoz, se barátaikhoz, osztálytársaikhoz.

5. A veszekedésekbe és konfliktusokba óvatosan és csak akkor kapcsolódjunk be, amikor elkerülhetetlen.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?