A legförtelmesebb táncdalénekes

<p>Vér és ürülék folyt koncertjein, melyek többnyire sérülésekkel és rendőri beavatkozással végződtek. GG Allint mégis sok helyre hívták, mígnem belehalt&hellip; saját magába. Persze túlzás őt táncdalénekesnek nevezni, de ez még mindig a legkevésbé sértő kifejezés, amellyel illethetjük.&nbsp;</p>

Zenész-performer volt, énekes-frontember: Amerikában a punkzene, az underground és a rock and roll legsötétebb mélységeit képviselte. S egyben a legbüdösebbeket is.

 

Elnevezték Jézusnak

Természetesen GG Allint is meghatározták gyerekkori élményei, hiszen különleges családba pottyantotta őt a gólya. Apukája például fanatikusan vallásos volt, születendő gyermekére pedig megváltóként tekintett. Mindebből kifolyólag a Jézus Krisztus keresztnevet választotta fiának. A későbbi sztár tehát hivatalosan Jesus Christ Allin néven született 1956-ban egy New Hampshire-i kisvárosban az USA keleti partvidékén. A világtól elszigetelten éltek, alig tartottak fenn kapcsolatot valakivel, és a családfő gyakorta fenyegette a család többi tagját azzal, hogy átsegíti őket a másvilágra. Még a sírjukat is megásta a pincében, ígéretét nyomatékosítandó. Nyilván ez is közrejátszott abban, amikor anyjuk fogta a kis Jézust és bátyját, Merle-t, és megszöktek otthonról. Ezután beíratta őket iskolába, előtte gyorsan Jesus Christról Kevin Michaelre változtatva kisebbik fia keresztnevét, az iskolába már így került. De furák voltak így is, nehezen tudtak beilleszkedni a többi gyerek közé, és állandó céltáblái lettek a csúfolódásaiknak. Kevin ezt azzal is tetézte, hogy egy időben női ruhákban járt. A kissrácban ugyanakkor hamar felébredt a vonzalom a hangszerek és hangjegyek csodálatos világa iránt. Temérdek diákzenekarban játszott, legtöbbször az ütőhangszerek jutottak neki, és egyesek már akkor látták benne a később eredeti formanyelvével kitűnő világsztárt.

 

Nem a zenéért mentek

A világhír azonban még évekig váratott magára, és tulajdonképpen sosem jött el, hiszen GG Allin soha nem lett világhírű. Amerika-szerte valahogy mégis mindig akadt egy-egy helyszín, ahová meghívták, és néhány száz fanatikus érdeklődő, akik hajlandóak voltak vállalni a sérülések kockázatát, hogy Allin koncertjein részt vehessenek.

De haladjunk időrendben. 1977-ben elkezdett Kevinre hatást gyakorolni a punkzene. Bátyja, Merle viszont beköltözött Bostonba. Allin zenekar nélkül maradt, és alkalmi munkákat vállalt. Takarított, és mentőautót vezetett. Majd megalapította a Jabbers nevű zenekart, mely 1984-ig több lemezt is kiadott. A dalokra azonban kevesen emlékeznek, GG Allin és a Jabbers koncertjeire ugyanis nem kimondottan az általuk játszott zene vagy a szövegek mondanivalója miatt jártak a rajongók. Sokkal inkább a frontember személyes karizmája, eredeti előadásmódja csalta őket oda. Ez az eredeti előadásmód legtöbbször abban merült ki, hogy GG kábítószeres befolyásoltság alatt vécének használta a színpadot, meztelenre vetkőzött, s a mikrofonnal saját magát és közönségét bántalmazta. Majd amikor a vérben és ürülékben fetrengő előadóművész performance-a kezdett átmenni tömegbalesetbe (ez legtöbbször már a második-harmadik számnál bekövetkezett), valaki kihívta a rendőröket, akik véget vetettek a zenének, majd hazamentek a legények (már akinek nem tört el a lába, őket nyilván vitték). Előadásmódja a 80-as évek elejére állandósult és vált védjegyévé.

 

Stílusjegye: pusztítás

1984-ben feloszlott a Jabbers, GG pedig New Yorkba költözött, és szólókarrierbe kezdett. Több volt a fellépési lehetőség meg a kábítószer is, GG Allin pedig egyszerre a város művészeti alvilágának egyik kedvelt alakja lett. Zenészbarátai egyengették útját, koncertjeire a sorpunkok mellett eljártak a városi sznobok, valamint néhány, inspirációhiányban szenvedő alternatív művész. Pedig Allin előadásmódja picit sem finomodott, legfeljebb árnyalta az ön- és közönségpusztítást olyan motívumokkal, mint saját bőre zsilettpengével való metélése, a közönség söröspalackokkal és ürülékkel való hajigálása vagy a koprofágia. Mindemellett meglepő módon attraktív nők osztották meg vele életüket, pedig a kortársak visszaemlékezései szerint a művész a magánéletében sem viselkedett máshogy, mint a színpadon. Börtönbe is azért került, mert bántalmazott egy nőt (megerőszakolta, zsilettpengével vagdosta, és cigarettacsikkeket nyomott el a testén), bár vádlottként azt állította, hogy a nő kérésére tette. Mindenesetre az esküdtszéknek elég volt megnéznie egy koncertfelvételét, hogy megállapítsa: GG veszélyt jelent a környezetére és saját magára, úgyhogy 1989-ben megajándékozták két év letöltendővel.

 

A nagy terv

Börtönévei alatt vált igazán ismertté Amerika-szerte: a punkzene élő legendájaként kezdték tisztelni. Még 1989-ben fejébe vette, hogy életműve betetőzéseként öngyilkos lesz a színpadon. Ki is választotta méltó dátumnak az október 31-ét, Halloween napját (ekkor járnak az amerikai gyerekek ijesztő álarcokban édességet kéregetni a környékükön). Csakhogy ebben az időpontban valahogy minden évben épp kórházban, detoxikálóban vagy rács mögött tartózkodott, így a nagy mű betetőzése egyre tolódott. 1993. október 31-ét jelölte meg aztán végső dátumként. A rákészülés viszont olyan intenzívre sikeredett, hogy ezt már meg sem érte. 1993 nyarán egy vérfürdővé vált koncertjére rohamsisakos rendőrök rohantak be, de a művésznek és szűk körének most is sikerült meglépnie. Egy lakásban folytatták a bulit, többféle kábítószert fogyasztottak, reggel pedig a cimborák azt konstatálták, hogy GG Allin nem fog felébredni többé.

New Hampshire-ben temették el, abban a kisvárosban, ahol korábban laktak. A szertartáson a cimborák igyekeztek méltó módon adózni a sztár emlékének: ittak, kábítószereztek, fényképezkedtek a felravatalozott művésszel, kezébe cigarettát nyomtak, bőrét pedig mindenféle üzenetekkel és képekkel rajzolták tele. Merle, az idősebb testvér állítólag azt mondta halott öccséről: „Láttam én már GG-t sokkal jobban, de sokkal sza…bbul is kinézni.” Sírjára portréképe alá azt vésték: Kevin M. Allin, rock and roll terrorista.

A rocktörténészek a zenetörténet egyik érdekes-végletes képviselőjeként tekintenek rá, a videómegosztó portáloknak köszönhetően pedig ma is bárki meggyőződhet arról, hogy GG dalai vannak annyira hallgathatóak, mint amennyire a koncertjei nézhetetlenek.

 

 

Művészi én civilben

GG Allinnek sok minden a szemére vethető, az viszont semmiképp, hogy éles határvonalat vont volna művészi és polgári élete között. Nagyjából ugyanazt csinálta a színpadon kívül is, mint a színpadon, csak civilben zenekíséret nélkül. A punk hőskorában, az 1975-től 1995-ig tartó időszakban egyébként a koncerteken felmerülő rendbontások majdhogynem normálisnak számítottak, hiszen a punk egyik társadalmi üzenete a mindenkori fennálló rend tagadása, az anarchia gondolata volt. GG pedig meghúzta a műfaj határait, amelyeket azóta sem mert megközelíteni senki.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?