A hármas határnál, ahol az Unió kezdődik

Határában szívmelengető érzést adó emlékkereszt áll, amelyet az Amerikába szakadt, szülőfalujukhoz hű kistárkányiak állíttattak 1905-ben, nem feledve a messzi távolban sem a Tisza-parti kedves kis települést. Ahol ma jó élni, mert van jövőkép.

Bálint Csilla polgármester asszony, aki vegyészmérnök végzettségű, a vasút ökológiai felügyelői posztja helyett két éve, az időközi választásokon lett a falu vezetője. „Nem volt könnyű kezdés, bár már voltak tapasztalataim az önkormányzati munkával, de elég bonyolult helyzetben és egy tragikus esemény után vettem át a község vezetését. Elsősorban arra helyeztük a hangsúlyt a képviselő-testülettel, hogy a megkezdett munkálatokat befejezzük, újraindítsuk a mindennapos feladatok megoldását, megalkossunk egy közép- és hosszú távra szóló fejlesztési programot, s elkezdjük megvalósítani. Akkoriban egy kilenc bérlakásos falusi ingatlan átadása várt ránk, illegális szemétlerakatokat számoltunk fel, lassan elkezdtük rendbe tenni a falu közterületeit. Kátyúztunk, korszerűsítettük a hangosbemondót, most a ravatalozónál folynak bővítési, átalakítási munkák. Emellett végre elkezdődött a közel egy évtizede várt szennyvízcsatorna építése, jövő év augusztusában adja át a vízmű. Most némi kényelmetlenséggel jár a kivitelezés, és befejeztével újabb feladat lesz a falu úthálózatának teljes újraaszfaltozása, de meg kell találni a forrást rá. Erre is jó eséllyel pályázhatunk. Az elmúlt két év alatt tehát továbbléptünk, már egy újabb bérlakásépítésnek a közbeszerzési eljárása is lefutóban van, jövőre építkezhetünk. Ami nagyon jó hír, hogy van rá igény, tehát a fiatalok itt maradnak, lassan sikerül megállítani az errefelé gyakori elvándorlást és elöregedést. Jó hír az is, hogy az óvodánk felújítására is hamarosan támogatást kapunk Magyarországról, pályázatunk sikeres volt. Az óvoda uniós elvárásoknak megfelelő játszóteret is kapott. Jelenleg teljes kapacitással működik, a gyerekek létszáma nem csökken. Iskolája már több mint harminc éve nincs Kistárkánynak, a nagytárkányi teljes szervezettségű alapiskola azonban szinte a két falu határán van; a két község néhány évtizeddel ezelőtt szinte összenőtt” – mondta el Bálint Csilla.

Tiszta, szépen rendezett

A polgármester asszony biztató hírként azt is hozzátette, hogy a falu lélekszáma néhány évi stagnálás után ma már növekedőben van, az elmúlt két év alatt tíz fővel nőtt! Kistárkányt tiszta, szépen rendezett, biztonságos, jó szolgáltatásokkal ellátott, kellemes faluként képzelik el. Szerencsére itt jó a közlekedés, nem probléma eljutni a munkahelyre. Legtöbben ma is a vasútnál dolgoznak, de a magángazdák, helyi szolgáltatások, Királyhelmecen lévő munkahelyek is adnak az ittenieknek megélhetést. Ma 15 és 20 százalék közt lehet a munkanélküliek aránya, a falu körülbelül 80 közmunkást foglalkoztat, s nekik is van bőven tennivalójuk, mert hatalmas zöldterületet, közterületet kell rendben tartaniuk a Tisza-parttól egészen a Tiszacsernyőbe vezető útig. A helybeli nők egy része külföldön dolgozik; ez sajnos nem igazán kedvező a családok számára.

Szilvaillatú vidék

Kistárkányban évszázadokon át a mezőgazdaság adta a megélhetéshez kellő jövedelmet, s a Bodrogköz hagyományainak megfelelően az egyik húzóágazat mindig is a gyümölcstermesztés volt. Az itteniek életét meghatározó folyó árterében voltak az úgynevezett Tisza-kertek, teli gyümölcsfákkal. Sajnos, amikor 1976-ban az itteni szövetkezeteket a Királyhelmeci Állami Gazdasághoz csatolták, egy szakmailag megalapozatlan döntés alapján a Tisza-kertekben lévő több ezer gyümölcsfát lánctalpas gépekkel gyökerestül kirángatták, s a helyükön vetésterületet alakítottak ki. Nem gondolva arra, hogy a Tisza árterén sok évszázados hagyományt pusztítottak el, ráadásul a folyó évente megbosszulta ezt a rossz döntést áradásokkal, amelyek a gyümölcsfáknak nem ártottak, de a vetésnek igen. Néhány éve a szorgos és hagyományaihoz hű kistárkányiak elkezdték újratelepíteni kertjeikbe a szilvafákat. A községháza kertjében 160 virágzott idén tavasszal, de nincs olyan családi kiskert, ahol ne volna szilvafa. A gyümölcsből helyben, a községi szeszfőzdében hagyományos módszerrel készül az országhatárokon túl is híres, rendkívül finom és keresett szilvapálinka, vagy ahogy a helyiek hívták egykor, a szilvórium.

„Idén kora ősszel már a hetedik szilvanapokat tartjuk, szervezőjük a Kistárkány is Környéke Polgári Társulás. Ez az év nagyon biztatónak látszik, a szilvatermés eddig jónak mutatkozik. Általában a hagyományos fajtákat termesztik itt, a veresszilvát, a duranci és a besztercei szilvát, de újabb fajták is megjelentek már. A szilvanapok mellett szinte havonta van valamilyen kulturális rendezvény. A Maráza Polgári Társulás, a Kistárkány és Környéke Polgári Társulás hagyományok ápolásával, kulturális tevékenységgel foglalkoznak. Falunk tagja a Tárkányok Szövetségének, évente részt veszünk a találkozókon. A jövő évi már a tizennyolcadik lesz, s éppen községünkben tartjuk. Jó hírneve van a Calix női énekkarnak, aktívan dolgoznak a Csemadok-tagok, a Vöröskereszt alapszervezete, van egy jó vadásztársulatunk is. Négy minden igényt kielégítő szálláshely is található már nálunk. A falu közigazgatási területét több kilométer hosszan érintő Tisza-part ideális hely a pihenésre, ezért a falusi turizmusban komoly lehetőségeket látunk, de nagyobb fejlesztésre nincs lehetőség, mert ez szigorúan védett terület, az úgynevezett ramsari csoportba tartozik. A tervek mellett a mindennapok feladataival kell megbirkóznunk. Pályázni, elszámolni, ügyelni arra, hogy jó legyen Kistárkányban élni” – tette hozzá Bálint Csilla.

Szilvák, hattyú és halak

A falu címere is a vidékre, a helyre jellemző szimbólumokat: két szem szilvát, egy fehér hattyút és három halat ábrázol. A hattyú már az 1787-es címerben is ott látható. Kistárkány története a legendák szerint a Maráza-dombnál kezdődött, ott laktak a vassal bíró, varázslatos dolgokra is képes tárkányok, azaz kovácsok. Régészeti leletek bizonyítják, hogy ez a vidék, a mocsarakból kiemelkedő, nehezen megközelíthető s ezért jól védhető homokbuckáival ősidőktől fogva lakott. A település első írásos említése 1324-ből való. A folyó közelsége és stratégiailag fontos elhelyezkedése sajnos azt is jelentette, hogy a vonuló hadak gyakran pusztították, fosztogatták Kistárkányt, főleg a török időkben. Az 1600-as évek elején szinte lakatlanná vált, majd Bethlen Gábornak és II. Rákóczi Györgynek a katonái telepedtek itt meg, s újjáépítették. Az első árvízvédelmi gátakat is erre az időre datálhatjuk. Az igazi nagy változást az 1846-os alapítású Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat gátépítései, az úgynevezett Új-Tisza kialakítása hozta a falu életében. Akkor vágták át a folyók kanyarulatait és épült a mai gátak elődje. A 20. század egyik legszomorúbb emléke 61 kistárkányinak a málenkij robotra való elhurcolása. Közülük 47-en ottvesztek a kényszerű száműzetésben. A világháború áldozatainak nevét a művelődési ház előtti téren egy 1990-ben avatott emlékmű őrzi. Ma közel 1200 ember él itt, szinte azonos számban reformátusként és katolikusként élve meg a hitet. Kistárkány református templomának bejárata azért is egyedülálló, mert Árpád fejedelem, a még pogány magyarság vezére néz le domborműként a templomba bemenő keresztyénekre.