<p>Ma már, ugye, minden magára kicsit is adó halandó keres, keres, bátran keresgél a neten. Mit neki egy krumplis tócsni, ahogy még nem csinálta, vagy a legfrissebb bulvárpletykák, urambocsá’, irodalom vagy más efféle emberi lom, vévévépont, s megtalálja. </p>
Harap-utca három alatt / Megnyílott a kutyatár, / Síppal-dobbal megnyitotta / Kutyafülű Aladár. / Kutya-tár! kutya-tár! / Kutyafülű Aladár!
(Weöres Sándor)
Ma már, ugye, minden magára kicsit is adó halandó keres, keres, bátran keresgél a neten. Mit neki egy krumplis tócsni, ahogy még nem csinálta, vagy a legfrissebb bulvárpletykák, urambocsá’, irodalom vagy más efféle emberi lom, vévévépont, s megtalálja. Hatalmas, hatalmas, okos tudakozó e hatalmas vívmánya a halandónak, kétségtelen.
Hallja is unos-untalan az okítást, mely szerint: ha bővebb információt szeretne, ha tudni akarja, ha lemaradt, ha még több érdekességet óhajt, akkor vévévépont, s máris pontnálunk, pontönöknek, pontmost, pontpontpont…
Hát én meg pont a vévévépontkutyakakáltatót kerestem. Találtam is. Többféle leledzik szerte e szép világban, divatja van neki rég, van fedett és fedetlen, van körül virágos, van pihenős, jobb helyeken mosdatós-zuhanyozós, egyebek. Jobb helyeken kakálnak is bele. A kutyusok.
Van. Városunkban is. Számosat helyeztek ki nemrég az illetékesek, csak a kutyáknak nem szóltak. A gazdik meg – nem ismerték fel… Mondják egyesek, ma már minden magára egy kicsit is adó gazdi-halandó, modern, kutyát tart, kicsit, nagyot, lakótelepi lakásban kicsit, nagyot egyszerre, legyen, lássák, szóval kutyát tart, kényeztet, sétáltat. Kakáltat.
Még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy az agyamra ment az idei hőség (az agyamra ment), gyorsan közlöm, hogy nem a vévévépontról, nem a kutyákról, kutyabarát vagyok én (köszörűs vagyok én, kutyaszánon futok én), nem a kutyakakákról, nem is a kutyakakáldákról forgatom eszem kerekét, nem, egészen másról, másokról. Majd kiderül. Vagy nem.
Van tehát nekünk kutyakakáldánk sok, körülkerített, homokkal gazdagított helyecske kukával, reáfestett kutyával, ahogy szerényen illik, csakhogy a legtöbbjét szépen benőtte a gaz, az eldobált flakon, cigidoboz, egyéb, kutya nem használta szemét, itt-ott nagyocskára is nőttek a kupacok, de kutya egy szál se, messze elkerülik, mert nem tudják, hogy a kutya is a dombra…
Bezzeg a városi rózsakertre. Oda bezzeg! Szép, nagyon szép a mi fiatal rózsakertünk, csak néha lopnak ki belőle egy-egy rózsatőt, bokrocskát, nem a kutyák. Ők szeretik. Meg is tisztelik sűrűn. Nosztalgiázni mentem arra a minap, mert a rózsák között is váltig fotózkodtunk a tavaly ilyentájt messziről jött kedves ismerősömmel (Valikával), hát három kutyus tette a dolgát a viruló szépségek alá.
S hogy hogy kerül a kutyakaka meg a vévévépont egy asztalra? Hát ahogy a mai művelt ember, az internetes, az okostelefonos kutyájának kakája a rózsatő alá. Nem, nem a kutyákról, nem a kutyakakáról, nem is vévévépontról akartam, másról, másokról…
Talán kiderült. Vagy nem. S nem a kutyák a hibásak. Valamit elvétettünk?
-----------------------
VASÁRNAP reggel, kezében a kávéjával, leült a számítógépéhez, és kutyás képeket nézegetett.
Náray Tamás: Az utolsó reggel Párizsban
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.