Állunk rendelkezésére!

Május, május, csodaszép

Nem hiába nevezik a májust a szerelem hónapjának, a megújuló természet szín, illat, és mondhatni, csodavárás kavalkádjához vitathatatlanul hozzátartozik az ember legragyogóbb érzésének megnyilvánulása. Felül nem írja semmi a májusi légyottok, randevúk hangulatát, évek múltán is kellemes emlékét. Ha valakinek kimarad az életéből ez a fellángolás, idővel sajnálkozva találgathatja, miért kerülte el Ámor, és lelkében, ha bevallja, ha nem, keserűen rezonál a felismerés, halványul, veszendőben az értékes párkapcsolat kialakításának esélye. Hiánya semmivel, pozíció, karrier megszerzésével sem pótolható. Ez esetben hatványozottan igaz, az elszalasztott évek pótolhatatlanok! Pedig a májusok lélekemelő zsongása mindenkié, élni kell a lehetőséggel. Csak széljegyzetként, a nagy nekibuzdulásban sem szükséges értéktelenné koptatott, számtalanszor elcsépelt utánzattá silányítani ezt a semmihez sem hasonlítható fellángolást. Az egymásra talált párok, és nemcsak a fiatalok, közösen elért sikerélménye meghatározó kapaszkodója a mindennapok kihívásának. A vele járó tervezgetések időszerű, néha már-már sürgető, mégis kellemes kényszere csak növeli az elhivatottságot. Előtérben a családalapítás lehetőségének felismerése, a lakodalom időpontjának meghatározása, megszervezése, mind édes feladatok. Ha a fiatalember legény a gáton, és miért ne lenne, leteszi a szót egy szép családi ház építése, netán lakás, egészében a családi jólét biztosítására. Ez is mindenestül benne foglaltatik azokban az orgona-, hárs- vagy akár gyöngyvirágillatú májusi randevúk nagyszerű hangulatában. Az aktuális tervezgetés mellett nem kerülhető el a családalapítás fénypontja, a gyermekvállalás szükségessége. Ott már ármánykodva előtolakszanak a napi, pontosabban anyagi gondok, nevezetesen elkerülhetetlen terheként a szegénységgel riogató gyereknevelés színvonalon tartása. Mégse feledjük, sosem volt olcsó és zökkenőmentes mulatság a gyermekvállalás. Voltak idők, amikor a mainál lényegesen sanyarúbb feltételek jutottak a családoknak hányatott történelmünk folyamán, és az egybekelt fiatalok mégsem számoltak elsősorban pengőben vagy koronában, hanem áldásként tekintettek a születendő gyerekekre. Mert gyerek nélkül megközelítőleg sem teljes a család, és a nagy családok korában, amikor hat, nyolc gyerek ülte körül az asztalt, lenézték, sőt fösvénység gyanújával bélyegezték a szerencsétlen családtalan szülőket. Bizony, ilyen idők is jártak vidékünkön. Családi pótlék? Nem szükséges messze kalandozni a múltba, amikor még hírből sem ismerték, és sajnálatos módon a manapság folyósított is távol jár a kívánalmak fedezésétől. Példaként említve, szűkebb pátriánk közelében a három gyermeket vállaló családot harmincháromezer eurós vissza nem térítendő támogatással segíti a nemzetben gondolkodó államhatalom. Máshol a nálunk folyósított családi pótlék ötszörösét kapják havonta a gyereket nevelő szülők. Hanem hagyjuk a számokat, egyébként is, valamely közmondásunk szerint, ha van belőle elegendő, a pénz nem boldogít. Szemünk fénye annál inkább. Ebbe az örömbe keverednek ürömként az egyre szaporodó kiadások, melyek megkerülhetetlen kalkulációra késztetnek, és sajnos, néha „egykézéssé” növik ki magukat. Szigorúan a valóság talaján maradva, nem a családi pótlék összege ösztönzi gyerekvállalásra a fiatalokat, de a számukra folyósítandó anyagi segítség szükségességének fel nem ismerése nagy melléfogás, melynek idővel alaposan megadjuk az árát. Ez is benne foglaltatik az orgonaillatú májusi hangulatképben. Mégis tegyük félre a borús gondolatokat, a tiszta és igaz érzelmek felülkerekednek minden akadályon.

Gazdag József, Jányok

Kassa a történelem tükrében 3.

Január 19. – Kassa felszabadításának napja (1945), február 25. – győzelmes kommunista február (1948), április 5. – a Kassai Kormányprogram kihirdetése (1945), május 8. – győzelem a német fasizmus felett (1945).

Az 1918 és 1938 közötti évek, Kassa és az 1. Csehszlovákia: A kassaiak a második traumát 1918-ban, az 1. világháború után szenvedték el, amikor a csehszlovák megszálló légiók 1918. december 28-án a várost elfoglalták. A trianoni békeszerződéssel, amibe nem kellett beleegyezni, de facto egy más, idegen országhoz tartoztunk, kettéosztott falvakkal, családokkal, barátokkal, más iskolákkal, emberi áldozatokkal. Az első csehszlovák állam az Egyesült Államok alkotmányát vette példának, legalábbis ezt hangoztatta, a magyarok hátrányba kerültek, de azért még ezt a korszakot lehetett némileg demokratikus rendszernek nevezni.

1938–1945 – Kassa ismét Magyarországhoz tartozik: Ez az időszak nagyon hullámzó volt. Eleinte nagy volt az öröm, a lelkesedés, de idővel egyre rosszabb lett. Horthy kormányzó bevonulását hangosan üdvözölte a tömeg és gróf Esterházy János, a prágai parlament magyar képviselője, ezekről filmdokumentumok tanúskodnak. Horthy különben horvátul is köszöntötte Čársky püspököt és a szlovákokat. 1941-ben az augusztusi Szent István-ünnepségre elhozták a Szent Jobbot, amely előtt együtt imádkoztak és énekeltek a magyarokkal a szlovákok is, az énekeket ki-ki a saját nyelvén. Aztán a második világháború alatt nagyon sokat romlott a helyzet. 1941. június 26-án Kassát máig nem tisztázott (szovjet tévedés vagy provokáció?, román?, német?, cseh?, jugoszláv?, vagy magyar önbombázás?) légierők által bombatámadás érte 29 db 100 kg-os bombával, ami jelentős károkat okozott mind emberéletben (32 halott, 280 sérült), mind a város épületeiben, főleg az alig 12 éves nagy postapalota rongálódott meg. Ez az esemény szolgáltatott okot Magyarország Szovjetunióval szembeni hadba lépésére. Kassa Városi Tanácsa 1942-ben emlékművet emelt az áldozatok tiszteletére, melyet Terbóts Gábor kőfaragó készített, aki a városi köztemetőben nyugszik. 1945-ben, a háború után a csehszlovák hatalom politikai okokra hivatkozva eltávolíttatta az emlékművet. 2009-ben új emléktáblát lepleztek le a nagy posta épületén.

A kassaiakat is érintették a behívások a hadseregbe, sokan vesztették az életüket a Don-kanyari ütközetekben, kevesen jöttek vissza. De megint a rossz magyar politika miatt megválaszolatlan a kérdés – vajon éppen a Don-kanyarnál kellett védeni a hazát? Nem! Ezt azzal sem lehet megmagyarázni, hogy ez az 1. világháború következménye volt, tehát annak tulajdonítható, hogy visszaszerezzük az elvesztett területeket. Még rosszabbodott a helyzet 1944-ben, amikor a kassai születésű Szálasi Ferenc Budapesten átvette a hatalmat. Ekkor a németek megszállták Magyarországot, és többek között elkezdődött a nyilasok által a magyarországi zsidók üldöztetése. Kassán a Fő utcán egy emléktábla szlovák, angol és magyar nyelven idézi ezt a borzalmas időszakot: Az 1944. május 14. és július 20. között Kassán át 137 szerelvényben az Auschwitz-Birkenau haláltáborba szállított 401 439 magyarországi zsidó emlékére. Köszönet Dr. Gaskó Miklósnak és Vrancsík Istvánnak, akik életük kockáztatásával feljegyezték ennek tényét az utókor számára. Kassa sem volt kivétel, itt is elkezdődött a zsidók üldöztetése, részükre a hajdani téglagyárban gettót létesítettek. Szomorú látvány volt, amikor a városon keresztül meneteltek szuronyos katonák kíséretében a családok kis gyerekekkel. Az állomásra tartottak – irány a lengyelországi Auschwitz, a haláltábor. A 16 697 tehervagonban elhurcolt személynek csak az egytizede jött vissza, testi-lelki betegen. A zsidók után a belvárosi utcákon nagyon sok üzlet zárva maradt.

1944 őszén, a front közeledtével megszűnt a tanítás, az iskolákból kórházakat létesítettek. Szomorú látvány volt a szenvedő katonák sorsa. A közhangulat egyre romlott. A németek védelmi okok miatt ágyúütegeket helyeztek el a kassai északi (Bankó) és keleti (Kassa-Újfalu) hegytetőkön. Ha harcra került volna a sor, a város bizonyosan szét lett volna rombolva. A szovjet Vörös Hadsereg Kassát délkelet felől, a Dargói-szoroson keresztül, nagy harcok és veszteségek árán, délről Abaújszina felől, és délnyugatról (Rozsnyó) szándékoztak körbekeríteni és a harcoktól megmenteni mint jövőbeli csehszlovák várost. Így a németek harc nélkül rohantak nyugati irányba. Ez volt Kassa szerencséje. Érdekes momentumként megemlíteném, hogy a Kassa környéki harcokban megsebesült Mihail Gorbacsov, a néhai Szovjetunió köztársasági elnökének, a peresztrojka és a glasznoszty szülőatyjának apja is.

Néhány elmesélt történet: A német katonák mindig parancsra hallgattak, de fegyelmezetten viselkedtek. Például egy esetben kihirdették a 16 éven felüli hajadon leányok jelentkezési kötelezettségét egy bizonyos helyen, könnyű takarítási munkára. Mivel kevesen jelentkeztek, razziázni kezdtek a házakban. Megtörtént, hogy besúgók feljelentése nyomán egy családnál szintén ellenőrzést tartottak. A szülők, hogy a 16 éves leányukat megvédjék, egy kanapéba rejtették, és a kétéves fiúgyermeknek rajta kellett álcáznia az alvást. A katonák, a pincétől a padlásig mindent átkutattak, természetesen a szobákat is, és mivel nem láttak semmi különöset, elmentek. A leányka aztán sokáig nagyon félt, és sokat sírt, hetekig sem tudott megnyugodni.

A német tisztek több esetben igyekeztek megbarátkozni a helyiekkel, intelligens módon viselkedtek. Egyszer az egyik tiszt bizalmasan fejtegette, hogy ha ők elveszítik a háborút, ide be fognak jönni az oroszok, de nekünk, magyaroknak soha nem lesz jó dolgunk, akár ők vagy az oroszok nyerik. Ilyet hallani egy német katonától nagy meglepetésnek számított, de mennyire előrelátó volt!

A nyilasterror csúcspontja 1945. január 5-én a Fő utca 89. számú ház előtt volt, amikor a megyei főispán döntése alapján 12 személyt, 6 katonaszökevényt és 6 partizánt (kész képtelenség, hol voltak Kassán partizánok?) felakasztottak a fákra, majd elrettentetés céljából néhány napig lógni hagyták őket. Borzalmas látvány volt, ahogyan a havas hullákat lóbálta a szél.

A lakosság kezdeti lelkesedését lassan felváltotta az elégedetlenség, mivel romlott az életszínvonal. Egyrészt, mivel a bejött anyaországiak nem kedvelték a felvidékieket, mert szerintük azok kommunisták voltak, és bizony sokakat elbocsátottak a munkából, vagy nyugdíjazták őket. A háború miatt egyre nagyobb volt a szegénység, és gyakran lehetett hallani: „Minden drága – vissza Prága!”. Folyt. köv.

Buday Ernő, Kassa

Jótékonysági koncert

A nagyfödémesi Konrádko Polgári Társulás szervezésében 2018. június 10-én 16 órai kezdettel a neogótikus kastély udvarán a galántai Póda Andráska egészségi állapotának megsegítésére jótékonysági koncert készül. Andráska nagyon ritka és súlyos diagnózissal, AMC és kombinált PEC (dongaláb), született. Testén az izmok befeszülve, fejletlenek és gyengék, végtagjai deformáltak. A szülők Németországban találtak specialistákat, és az egyetlen terápia (Dévény Anna-módszer), mely használ, csak Magyarországon érhető el. Az orvosok szerint műtétek sorozatára lesz még szükség, a tíz hónapos fiúcskának az utóbbi öt hónapban gipsz volt a lábán, amivel az izmait nyújtották. Mivel a külföldi kezelést a biztosító nem fizeti, azokhoz fordulunk, akik támogatni tudják Andráskát. A koncert előtt 15 órakor mandalafestésre kerül sor Decsi Adrianával, a kész mandalák megvásárolhatók, s a befolyt összeg a kisfiú számlájára megy. A koncert sztárvendégei: Szeredi Krisztina, Kollár Katalin, Kosáry Judit és id. Derzsi György. Amatőr fellépők: Banková Jadranka, Bózsing Katalin, Csemez Anikó, Dinka Rozália, Fitos Péter, Krizsan Erika, Slezák Erika, Valaskó Ferenc, Varga Evelin, Winkler Ingrid és Katka Samiyah Horváth. Belépti díj tetszés szerint. A rendezvény védnöke: Tomi Kid Kovács.

Krizsanné Kajos Irén, Nagyfödémes

Ad Miért mentem ki?

Hozzá kell szólnom a cikkhez. Sokszor elolvastam, a véleményem szomorú a fiatalok hozzáállásával kapcsolatban. Főleg az utolsó, a Svédországba emigrált fiatal úr, Farkas Balázs szavaihoz fűzök néhány gondolatot. Amit ő állít, hazugság. Kikérem azt, hogy Magyarországon rasszizmus és diktatúra van! A szerencsét próbáló fiatalok a kormányt hibáztatják, az a hibás, hogy emigráltak. Amit én teszek, azért én vagyok a felelős! Az itt hagyott öregekre egy fiatal sem gondol? A pénz, a magasabb életszínvonal nem minden. A mi korosztályunk örült egyetem után, hogy el tudott helyezkedni. Mi még úgy tanultuk, hogy a két legerősebb ösztön a lét- és fajfenntartás. Szerényebbek voltunk. Kihalt már a hazaszeretet? A pénz mindent le tud taposni? A nagyszülő még beszélgetni sem tud a kinn született unokákkal. A távolság gonosz, mert elidegenít. Csak azt az egyet kérem a tisztesség nevében, hogy a hazáját senki ne hibáztassa a kudarcai miatt. Itthon is jók az emberek, és kedvesek. Mindenütt lehet jó, de legjobb otthon. Csak józan paraszti ésszel kell gondolkodni és mindent megbecsülni.

Molnár R., Zselíz