Bauer Győző (1942–2018)

Bauer Győző (1942–2018)

„Hiába gyűjtöttem eszmét meg adatot:

Azt mondtam csak, amit mondanom adatott.

Készülök, s valami készül velem szemben:

Akármi az, már csak nézem, nem elemzem.

Csak egy pontos szóra van immár szükségem,

Azt az egyetlen szót adassék megérnem,

És hogy amit jelöl, értsem, ne csak lássam:

Hiszek a végső felvilágosodásban.”

Kedves gyászoló család, tisztelt gyászoló közösség! Vas István verssorait kölcsönözve próbálom magam ráhangolni azokra a mondatokra, amelyeket nagyon nehéz ilyenkor megfogalmazni vagy akár leírni: azt a veszteséget ugyanis, amelyet Bauer Győző akadémikus, gyógyszerkutató, kiemelkedő közéleti személyiségünk távozása okoz szeretteinek, egykori kollégáinak, munkatársainak, a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetségünk tagjainak, a csemadokosoknak, felvidéki és kárpát-medencei magyar közösségünknek, nem tudjuk kellő súllyal érzékeltetni, papírra vetni, elmondani.

Drága Győző!

A családi neveléssel kapott elhivatottsággal álltál nagyszerűen helyt mindenütt, ahol több évtizedes szakmai és közéleti szerepet vállaltál. A kiváló tudóst, akadémikust, egyetemi oktatót, professzort, képviselőt, elnököt, nagykövetet tisztelet és megbecsülés övezte nemcsak idehaza, hanem szerte a nagyvilágban, mert mindaz, amit sokoldalú tehetségednek meg kitartó munkádnak köszönhetően elértél, méltán váltott ki szakmai és közéleti elismerést, s ez számos díj odaítélésében is megnyilvánult.

Tudományos pályád mellett mindig találtál időt a kultúrára, nemcsak a szervezésére, hanem művelésére is. Kevesen tudják, hogy néhány évtizeddel ezelőtt Te rendezted a prágai Ady Endre Diákkör egyik előadását, Dante Isteni Színjátékát, s Te írtad az egykori prágai magyar szamizdat, a Homokóra vezércikknek is beillő beköszöntőjét. Prága után Somorja következett, majd Pozsony, később a külföldi állomáshelyek, aztán ismét a családnak is otthont adó kisváros. Mindig élénken foglalkoztattak közösségünk sorskérdései, ezért is mondtál igent, amikor 1991-ben jelezték: jó volna, ha Te állnál a Csemadok élén. A rendszerváltozást követő időszakban választottak a szövetség országos elnökévé, akkor, amikor elkezdődött a magyar kisebbségi intézményrendszer fokozatos ellehetetlenítése. Te igyekezted új alapokra helyezni a Csemadok vezetését, és fontosnak tartottad a kisebbségi magyar kultúra finanszírozásának megoldását. Nem rajtad múlott, hogy működőképes társadalmi infrastruktúra kialakítása helyett a Mečiar-korszak kisebbségellenes lépései váltak meghatározóvá. A legnehezebb időszakban voltál a Csemadok első embere, amikor szinte egyik napról a másikra szüntették meg a kulturális szövetség költségvetési támogatását, s olyan radikális változtatásokat kellett megvalósítanod, amelyek a rendkívül ellenséges körülmények ellenére biztosították a folyamatos kultúraszervező tevékenységet. Neked köszönhető az is, hogy a Csemadoknak sikerült a főváros szívében megtartania és működtetnie központi irodáját, hogy a szervezet területi választmányai és alapszervezetei folytathatták közösségépítő munkájukat.

Szövetségünk tagjai a Csemadok Életműdíj odaítélésével fejezték ki a magyar kultúra napja alkalmából hálájukat és köszönetüket mindazért, amit több évtizeden át tettél felvidéki magyar közösségünkért. Nélküled nem jöhetett volna létre Komáromban a Selye János Egyetem!

Szomorúsággal tölt el bennünket, hogy többé már nem fordulhatunk Hozzád kéréssel, nem osztod meg velünk tapasztalataidat, nem hallhatjuk bölcs tanácsaidat, javaslataidat. Köszönetet mondok Neked a közösség érdekében kifejtett áldozatos és kitartó tevékenységedért, és fájó szívvel búcsúzom Tőled a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok tagjai nevében.

Emlékedet megőrizve köszönjük a Teremtőnek, hogy itt voltál közöttünk. Nyugodj békében, Isten veled!

Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke