Képeslapokat árult a pesti Nemzeti Múzeumban, majd hirtelen királyné lett. Zseri grófnő, az albán Sisi

Zseri grófnő életét mintha egy szerelmes kalandfilm forgatókönyvének írták volna. Ugyanakkor nagyon is 20. századi történet. Kicsit átlóg a 21.-be, hiszen Géraldine 1915-től 2002-ig élt, ez alatt az idő alatt pedig jó néhány helyen, Spanyolországtól Dél-Afrikáig.

Szilveszter Tiranában

Budapesten született, az egyik legbefolyásosabb és legvagyonosabb magyar arisztokrata családban. Apja Apponyi Gyula volt, nagybátyja pedig Apponyi Albert, aki az első világháború után a versailles-i béketárgyalásokon a magyar küldöttséget vezette. Az anyai ág sem volt kevésbé attraktív: Géraldine anyja egy amerikai dohányültetvényes milliomos családból származott, és úgy hívták, hogy Gladys Wirginia Stewart. A kis grófnő nem sokáig élvezhette a nagybirtokosi kényelmet, mert egyrészt apja korán meghalt, másrészt az Apponyi család birtokainak nagy része a trianoni döntéssel Csehszlovákiához került. Anyja is inkább az utazgatós életformát kedvelte, így Zseri grófnő a rokonok támogatásával az Egyesült Államokban, Párizsban és Bécsben is tanult. A 30-as években ismeretséggel a budapesti Nemzeti Múzeumban szereztek neki állást. Képeslapokat árusított, és nyelvismeretének köszönhetően a külföldi vendégeket kalauzolta. 1937-ben hirtelen meghívást kapott Tiranába, az albán király szilveszteri összejövetelére.

Ahmet Zogu albán király már a negyvenes éveit taposta, és dinasztikus terveinek kivitelezéséhez szüksége volt feleségre. Egy fényképről nézte ki magának Zseraldint (egyes források szerint a nővérei ajánlották figyelmébe), és nem titkolt céllal meghívta az említett szilveszteri mulatságba. Persze, a grófnő először hallani sem akart arról, hogy érdekházasságra lépjen egy dinasztikus terveket szövögető agglegénnyel, aki ráadásul azt is feltételként szabta az arajelölteknek, hogy felvegyék a muszlim vallást. De aztán Zseri grófnő valahogy mégiscsak Tiranában töltötte a szilvesztert. Legnagyobb meglepetésére a királyt szimpatikus embernek találta, és miután az megkérte a kezét, igent mondott neki.

Hitler autót, Horthy lovat

Innentől kezdve eléggé felpörögtek az események: 1938 áprilisában megtartották az esküvőt. Zogu királyt annyira elvarázsolta a grófnő, hogy még a muszlim vallás felvételének feltételétől is eltekintett.

„Találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett” – mesélte később Géraldine.

A háromnapos rendezvényen ott parádézott a magyar arisztokrácia, Budapestről hozattak például főszakácsot és cigányzenekart. Az akkori európai politikai vezetők közül többen közlekedési eszközt küldtek az ifjú párnak ajándékba: Hitler például egy Mercedest, Horthy Miklós pedig két lipicai lovat. Mussolini is küldött nászajándékot, ráadásul az egyik esküvői tanú Ciano olasz külügyminiszter volt, aki fél évvel később 1938 őszén Ribbentrop német külügyminiszterrel meghozta a Dél-Szlovákiát Magyarországhoz csatoló első bécsi döntést. Ekkor már az olasz befolyás kiterjesztésén ügyködő Mussolini megpróbálta rávenni Zogu királyt, hogy ismerje el Albánia olasz fennhatóságát, ezt viszont Zogu elutasította. Így 1939 áprilisában az olasz hadsereg lerohanta Albániát, a királyi család pedig menekülni volt kénytelen. Görögországba, majd Törökországba költözött, a háború utolsó éveit Párizsban és Angliában töltötte.

Hatvan év emigrációban

Pedig 1938-ban még úgy tűnt, a királyi pár élete csupa móka lesz, és kacagás, hiszen az albán nép nagyon megszerette az új királynét (Magyarország fehér rózsájának nevezték), Zogu király magyarul kezdett tanulni, ráadásul a dinasztikus tervek is sínre kerültek. 1939 áprilisában megszületett a trónörökös, I. Leka. Az azonban már az olasz megszállás hónapja volt, így a királyi pár a háromnapos újszülöttel elhagyni kényszerült Albániát. A háború után az ország a királyság helyett népköztársaságra cserélte államformáját, s a kommunisták Zogu király és családja emlékét igyekeztek kitörölni az emberek emlékezetéből, így az uralkodó és fia emigráns trónkövetelők lettek. 1946-ban Faruk egyiptomi király hívta meg őket magához, 1955-ig az ő vendégszeretetét élvezték. De aztán Faruk király hatalmát is megdöntötték, és az albán királyi család visszatért Párizsba. 1961-ben pedig Zogu (hatvanhat évesen) meg is halt. Az özvegy királyné Spanyolországban vásárolt birtokot. A család 1979-ig élt ott, ekkor azonban kiutasították, így Dél-Afrikába költözött.

Nehéz hazatérés

I. Leka Dél-Afrikában kereskedőházat alapított, és fegyverkereskedelemmel foglalkozott, mely által nagy vagyonra tett szert. A világ néhány országában nemkívánatos személynek nyilvánították.

Az 1989-es rendszerváltozások Albániát is elérték, felmerült, hogy visszaállítják a királyságot, s visszahívják az elűzött uralkodócsaládot az anyakirálynéval és fiával. De az 1997-es népszavazáson a köztársaságpártiak győztek. Géraldine és I. Leka 1997 áprilisában, 58 évi száműzetés után hazatért ugyan Tiranába, néhány nap múlva azonban visszament Dél-Afrikába. 1999-ben ráadásul távollétében háromévi börtönbüntetésre ítélte Lekát a tiranai bíróság illegális tüntetés szervezése címén. A helyzet 2002-ben javult némileg, ekkor az albán parlament döntése értelmében visszahívták a családot Tiranába, 2006-ban pedig visszaadták neki az egykori királyi székhelyet is. Géraldine azonban az utazás közben megbetegedett, és nem sokkal Tiranába való visszatérésük után 2002-ben az egyik helyi kórházban el is hunyt, nyolcvanhét évesen. Fia, I. Leka kilenc évvel élte őt túl, ő 2011-ben halt meg. Az ő fia, az 1982-ben született II. Leka jelenleg az albán külügyminisztérium munkatársa, 2016-ban házasodott össze egy Elia Zaharia nevű albán énekesnővel, gyerekeik még nem születtek. A herceg tavaly Budapestre látogatott, mert meghívták a Nemzeti Múzeum Apponyi Géraldine-tárlatának megnyitójára. Ő magyarul már nem tud, de beszélt arról, hogy gyerekkorában nagymamája mesélt neki Magyarországról, és szerinte példaértékű, ahogy családjukban egyesült a két nemzet és két kultúra.

Albániában jelenleg is ápolják az egykori királyné kultuszát, egyfajta albán Sisiként tekintenek rá.