Dubajban, Bangkok előtt

Ez jutott eszembe 1. A hátizsákom tartalma. Sokan megkérdezték tőlem, mit viszek magammal másfél hónapra Ázsiába. Van nálam pár érdekes cucc (lopásgátló fémháló, méregpumpa kígyómarás esetére, ágy fölé függeszthető szúnyogháló, másfél kiló proteinszelet meg ilyenek), de inkább azt tartom haladásnak, hogy előző útjaimból okulva a poggyászom teljes súlya 17 kiló lett – amiből a tisztán cordurából varrt hátizsákom kb. három kilót tesz ki –, mégis minden fontosat tartalmaz. Ezzel akár hegyi túrákon is részt vehetek anélkül, hogy poloskáktól és szőkére festett ötvenes német szexturistáktól hemzsegő motelek hátsó konyhájában kéne hagynom felszerelésem egy részét.
Ez jutott eszembe 2. Terveim. Elsősorban csak olyat csinálok másfél hónapig, amihez kedvem lesz. Terveim tehát esetlegesek, pillanatnyi szeszélyemnek teljes mértékben alárendeltek. De azért vannak. És egyelőre így néznek ki (akinek nincs helyismerete, az hagyja ki ezt a bekezdést, mert unni fogja):
Bangkokban csak annyi ideig maradok, míg el nem intézem a burmai vízumot. Utána teszek egy nagy kört Mianmarban (Mawlamyine, Yangon, Bagan, Mandalay, Inle tó stb.), majd a legrövidebb úton átvergődöm Hanoiba (Chiang Rai, Mekong, Luang Prabang stb.), ahonnan leereszkedek Vietnam legdélebbi pontjáig, végül Kambodzsán keresztül vissza Bangkokba és haza. De az is lehet, hogy kimegyek valamelyik tengerpartra, és ott töltök négy hetet, a maradék időmben pedig elvégzek Chiang Maiban egy „hogyan főzzünk gyorsan és boldogan thai kaját vasárnapi vendégeinknek, hogy elkápráztassuk őket” főzőkurzust. (De az is megeshet, hogy majd hastífusszal heverészek Burmában egy vidéki kórházban.)
Ez jutott eszembe 3. Ha egy igazán kövér embert látunk a repülőgép folyosóján végigdöcögni, azt várjuk, hogy a gép majd abba az irányba fog megdőlni, amelyik oldalra az illető leül. És amikor nem történik semmi, kicsit feszengeni kezdünk, mintha a fizika törvényeivel valami nem volna rendben. Pedig örülnünk kéne.

Bangkok! Már megint itt van!
Azon gondolkodtam, írjak-e Bangkokról, hiszen már egy jegyzetem készült róla, meg azért sem tartottam fontosnak, mivel Bangkokban sokan jártak már közületek; de legalábbis mindenki számára elérhető. Olcsó a repjegy, könnyen akklimatizálódik az ember, szuperjó a turista infrastruktúrája, s Európához képest nem is olyan drága.
Meg aztán nem is történt velem túl sok dolog. Ami történt, az mind személyes jellegű, nem biztos, hogy bárkit érdekel.
Például amíg a vízumra vártam (kb. 6 órát), beültem egy parkba egy árnyékos fa alá. Még egy műmárvány asztalt is kifogtam, ami jól jött, mert írogatni akartam. A magányról írtam éppen. Ezt:
Darjeelingben vagy Dharamsalában találkoztam 5 évvel ezelőtt két szlovák sráccal. Ők kb. 10 perccel azelőtt futottak össze. Mindketten magányosan utaztak. Így aztán mindannyian nagyon meglepődtünk ezen a véletlenen. Épp arról beszélgettek, milyen egyedül utazni. Én nem egyedül utaztam, úgyhogy elkezdtek kioktatni, hogy ezt mindenképpen meg kell tapasztalni, mert egészen más, mint párban vagy csoportban. Lehet, hogy csak irigykedtek, mert nekem volt kivel utaznom, nekik meg vélhetően nem. Azért a gondolat ott motoszkált azóta is a fejemben.
Féltem, hogy unatkozni fogok. Ezért rengeteg szórakoztató dolgot hoztam magammal (10 évad South Park, szájharmonika, tablet, e-book, Bluetooth hangfal stb.), amik közül egyedül a zenét és az e-bookot használtam eddig – szórakozásra. A reggeli Brahms, reggelit reggelizve a reggeli Bangkok reggeli folyópartján vagy a Bizottság a parkban, Bangkok üzleti negyedében, vízumra várakozva, elég szürreális életérzés. Azt hiszem, élvezem.
Persze, megvan a hátránya is az egyedüllétnek. Körülbelül 5 perce leült velem szembe egy nappal hippi, este ladyboy fiúcska, és mindenképpen fel akarja szedetni magát velem. Kezdem bárdolatlannak és durvának érezni magam. Úgy teszek, mintha belemerülnék az írásba, ezért nincs időm felpillantani, mosolyogni és mélyen a szemébe nézni. Írnom kell, előbb láttam, hogy a kezemet nézi, addig sem szól hozzám. Mit írjak? Így nem jut eszembe semmi. Mit csináljak? Mit írjak? Hány óra van? Mehetek már a vízumért? Jaaaaj!!! Látta, hogy leírtam a jaaaaaajt? Vajon tudja, mit jelent? Nem sértődik meg? Leléptem.