Távol a családtól

<p>Szeretet, meghitt együttlét &ndash; ezt éljük át ilyenkor családunk körében. Karácsonykor minden a családról szól. De vajon milyen lehet a karácsony egy gyermek- vagy idősotthonban? Mit érezhet egy anya, aki öt gyermekével krízisközpontban tölti a legszentebb ünnepet?</p>

Vagy egy hajléktalan, akiről a családja sem tudja, milyen sorsra jutott?

 

Nem jó ezt megélni – fordul meg mindannyiunk fejében, akik sohasem kényszerültünk arra, hogy átérezzük, milyen az, ha valaki magára marad. Milyen az, ha valaki nem élheti meg az otthon melegét, egészségben, meghitt hangulatban. Ha az ajándékozás, az ünnepi csillogás helyett arra kell gondolnia, hogy vajon lesz-e tető a feje fölött, lesz-e, aki megsimogassa, megölelje, egy jó szót szóljon hozzá, ápolja. Erről szól ez a riport.

 

Krízisközpont: Öt gyerekkel

A karácsonyi hangulat két héttel az ünnep előtt még nem igazán érződik a Pozsony-ligetfalui krízisközpontban. Egy nagy, közös karácsonyfát fenn az étteremben mindig állítanak, s általában a szobákba is hoz, igaz kisebbet, a Jézuska. A központban mindent megtalálnak a lakók: díszeket, karácsonyi égőket, girlandokat, koszorúkat, ezt mind felhasználhatják, de ügyes kezűek is akadnak, akik inkább maguk készítik mindazt, ami a fenyőfára kerül.

A lakók – jelenleg 12 nő és 11 gyermek, közülük négy csecsemőkorú –, délelőtt lévén, vagy ügyeiket intézik, vagy behúzódnak a szobájukba, nem nagyon óhajtják a felhajtást. Egy idősebb hölgy épp a városba indul, egy másik, még fiatal, öt gyermekével bajlódik. Csak a legidősebb iskolás, de most ő is itthon van, mert beteg. A legkisebb egy hónapos, már itt született a központban. Az anya nincs beszédes kedvében, hogy elmondja, mi kényszerítette arra, hogy gyermekeivel ide meneküljön. Meg is értem... De van, amit nem értek.

„Nagyon igyekszünk, hogy itt is érezhető legyen a karácsonyi hangulat, hogy a gyerekek megéljenek valamicskét az ünnep varázsából – mondja Daniela Gáliková, az Élet Kapuja igazgatója. – Egész advent idején már minden a gyermekek körül forog, a támogatók gondoskodnak arról, hogy ide is hozzon ajándékot a Mikulás, hogy a kis csizmájuk ne maradjon üresen. Ruhacsomagokat, tartós élelmiszereket és más apróságot is kapunk, hogy mindig legyen kéznél, ha valaki a beköltözés után segítségre szorul. Karácsonyra sem gond az ajándék: az itt lévő gyerekek levelei alapján partnereink, több cég is készséggel adományoznak, a kicsik mindig találnak a fa alatt valamit, aminek örülnek. A szentestét a lakók úgy szervezik meg, ahogy nekik megfelel. Vannak, akik hazamennek, mások itt maradnak; ők leggyakrabban közösen készítik el a vacsorát – hagyományosan krumplisalátát és halat – s ülnek le az ünnepi asztalhoz.”

A központ dolgozói mindent elkövetnek, segítenek, hogy megteremtsék az ünnepi hangulatot, pótolják azt, amitől ezeket az anyákat, gyermekeket megfosztották, a családi tűzhely melegét, gondoskodjanak a zaklatott életű gyermekek nyugalmáról. Ez nem könnyű. „Elég néhány zaklató SMS, s oda a béke, nyugalom – hozza példának az igazgatónő. – Bár ezek a nők elhagyták a bántalmazót, a közös gyermek miatt kapcsolatban kell maradniuk egymással, így nem minden esetben tudjuk megakadályozni a zaklatást.”

 

Idősek otthona: Ráhangolódnak az ünnepre

A bodrogszerdahelyi otthonban már december elejétől csillognak az ünnep fényei, a falak karácsonyi díszbe öltöznek. Az angyalkákat, színes csecsebecséket –  például saját üdvözlőlapokat gyártanak, amelyekkel megköszönik a partnereknek az együttműködést – a lakók a nővérek segédletével a munkaterápia keretében készítik, közben énekelgetnek, ráhangolódnak a karácsonyra. Az otthon bejáratánál lévő adventi koszorú is saját kezük munkája, ezt Tóth Mihály helyi görögkatolikus pap közös mise keretében áldja meg. A különböző felekezetekhez tartozó lakóknak hetente váltakozva tartanak misét vagy református istentiszteletet, ugyanígy karácsony böjtjén meg az ünnep első és második napján. Vannak ügyes kezű lakók, például a „virágos” Hornyák néni, aki nyáron gyönyörű színekben pompázó kertet varázsol az udvarra; telente is ő gondozza az ablakokban tarkálló virágokat. Az ünnepi előkészületben többen is részt vesznek, s örömüket lelik benne.

„Mikuláskor a helybeli óvodából s a magyar és szlovák alapiskolából műsort hoznak a tanulók, karácsonykor pedig az újhelyi gyermekotthon kis lakói jönnek fellépni és hoznak saját kezűleg készített kis ajándékokat az idős lakóknak” – sorolja Balla Mónika igazgató. – Sajnos, elég sokan maradnak itt az ünnepek idejére, sokszor a lakók több mint fele. Egypár nénit, bácsit hazavisznek a hozzátartozóik, de soknak nincs hová mennie. Így mi igyekszünk nekik pótolni a családias légkört, hangulatot, hogy ne érezzék magukat kirekesztve, magányosnak. Olyan is van, aki mehetne haza, de már megszokott nálunk, nehezen mozdul ki.”

Az idős emberek hangulata gyakran hullámzó, nem könnyű megtalálni azt, mi lenne számukra a legjobb, ráadásul ilyenkor, karácsony táján sokkal érzékenyebben reagálnak mindenre, többet kell velük foglalkozni. „Ünnepi témájú történeteket olvasunk fel nekik, énekelünk velük, hagyományokról beszélgetünk. A környékbeli falvakból is lelkesen jönnek különböző énekkarok fellépni. Tavaly a nagykövesdi jött a református lelkésszel, és saját készítésű csipkeszörpöt meg lekvárt, süteményt hoztak – ecseteli Mónika. – A helyi görögkatolikus pap, Tóth Mihály és felesége nagyon aktív, az itteni szabadidőközpontban mindig szép műsort készítenek a gyerekekkel, s rendre ellátogatnak hozzánk is, és elhozzák a betlehemet.

Közös karácsonyfát a társalgóban és az étteremben állítanak. Az ünnep első napján az igazgatónő bemegy és Mento Zoltán polgármester is ellátogat az otthonba, hogy kellemes ünnepeket kívánjanak, és kis ajándékokkal lepjék meg az idős embereket. Szenteste ünnepi vacsora várja a lakókat: a menüt a lakói tanács állítja össze a konyhafőnökkel közösen. Többnyire a hagyományos, hasonlóan, mint otthon: viliakor káposztaleves és krumplisaláta van hallal. A szakácsnők két-háromféle süteményt is sütnek.

 

Gyermekotthon: Ajándékozás, okosan

A pozsonyi Studienka Gyermekotthon, amely a főváros egyik legrégibb ilyen jellegű intézménye, több mint hat évtizedes létezése alatt több változáson esett át. Jelenleg 105 gyermeket tart nyilván, de csak a kisebb részük él itt, s a létszám napról napra változik. Ezt már Renáta Matejová igazgatónő mondja. „Nálunk csecsemőtől felnőttkorúig vannak kliensek, olykor csecsemők, máskor nagyobb gyermekek jönnek hozzánk, s van olyan is, hogy elmennek tőlünk nevelőszülőkhöz – ezek széles hálózata működik az otthon keretében –, esetleg vissza a biológiai szülőkhöz. Arra törekszünk, hogy minél kevésbé ütközzön ki az, hogy gyermekotthonba kényszerültek. Az én néztem szerint ez az épület nem természetes környezet a gyermek számára, itt nehezen fogja otthon érezni magát: változnak a nevelők és sok egyéb, s minél több a változás, annál nehezebben alakít ki a gyermek bensőséges kapcsolatot az intézménnyel.”

Az otthonban, s karácsony táján ez még inkább jellemző, sok támogató jelentkezik, aki segíteni akar a itt élőknek. Az adományozást természetesen ellenőrzés alatt kell tartani, egyrészt, mert nem jó, ha a gyermekek nem ismerik a mértéket, meg sokszor egész másra volna szükségük, mint zsákszámra csokira, cukorkára, játékra. Ezt úgy próbálják megoldani, hogy a gyermekről gondoskodó nevelő összeírja, kinek mire van szüksége – cipőre, könyvre, ruhára, játékra –, s a listát továbbítják a szponzoroknak. „Minden gyermek kap ajándékot a Mikulástól és a Jézuskától is, de okosan, mértékkel, hogy ezekben az emberkékben ne alakuljon ki idővel olyan érzés, hogy ők, mivel gyermekotthonban nőnek fel, mindent megkapnak ingyen. Természetesen a segítség egész éven át jól jön, és szükség is van rá: ebből mehetnek a gyermekek táborba, ahol rengeteget tanulnak, vízitúrára, kirándulni. Mi vagyunk a felelősek azért, hogy felneveljük őket, megmutassuk nekik a helyes irányt” – hangsúlyozza az igazgatónő.

 

Ferenc, a hajléktalan

„Nem öröm az ilyen helyzet az embernek” – nézett rám Ferenc, a kabátja alatt egy csomó Nota bene magazint szorongatva, amikor az utcán megszólítottam. Kinn aznap zord volt az idő, sűrűn esett, fújt a szél. „Nem fázik?” – kérdeztem, mert nekem meleg kabátba, csuklyába, csizmába bújva sem volt melegem. Válasz helyett lehúzta felsőkabátja cipzárát, mutatva, hogy alatta van még egy. Csak a sportcipője nedves, a lába fázik.

Szlovákul váltunk néhány mondatot arról, hogy került az utcára, kiejtésén érzékeny fülem sem veszi észre, hogy „közülünk való”. Csak amikor arra terelődik a szó, hogy honnan származik, kérdezek rá, hogy tud-e magyarul. „Hogyne, hiszen magyar a nemzetiségem – vágja rá. – De ne írja meg, honnan vagyok, írja azt, hogy az Érsekújvári járásból, nem akarom, hogy a testvéreim és a kilencedik osztályos fiam megtudják, milyen sorsra jutottam.”

Ferenc annak idején az építőiparban dolgozott, míg hét esztendeje a cége csődbe nem jutott. Elmondása szerint munkáltatója több hónapi elmaradt bérét sem fizette meg. Válás után – nem firtatom, hogy a felesége miért vált el tőle –, így mondja, eladták a közös házat, a pénzből vett magának egy kis lakást. De munkája nem volt, egy idő múlva nem tudta fizetni a lakbért, és az utcára került. Hét éve tengeti így az életét, két esztendeje mindkét lába megfagyott, amputálni kellett az ujjait lábfejének közepéig. „Mutassam?” – kérdi. „Inkább ne” – felelem, mert a látvány képzeletétől is megrázkódom. Erre összenyomja átázott sportcipőjének orrát, hogy lássam, milyen üres.

Az említett műtét után elkeseredésében inni kezdett. Előtte nem volt alkoholista, meg most sem az – ezt nyomatékosan mondja. Meg azt is, hogy nem az alkohol volt a ludas abban, hogy így alakult a sorsa. Meggyőződésem, hogy nem ez az igazság, de nem firtatom. De azt igen, hogy legalább ilyenkor, télen bemegy-e az alvóhelyre. „Á, dehogy – tiltakozik. – Ott lopnak, meg részegen járnak oda. Egy barátomnál húzom meg magam.” Hogy az hol van, nem árulja el, csak annyit tudok meg, hogy akárcsak tavaly, idén is ott tölti a karácsonyt. A Nota bene árusításából szerényen megvannak.

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?