<p>Gyerekkoromban gyakran hallottam, hogy „olyan hidegben vittek, édes lánkám, Csehországba, hogy a dunna odafagyott a vagon oldalához…” Én ezt el sem tudtam képzelni. (Egyébként ma sem.) Hogy volt nagyszüleimnek egyáltalán bátorságuk felszállni abba a vagonba, amikor már pontosan tudták, hogy korábban mi történt zsidó ismerőseikkel?</p>
És akkor most belépve a tardoskeddi faluházba, szemben találom magam az ominózus marhavagonnal…
Tardoskedden ugyanis a deportálások, kitelepítések 70. évfordulójára emlékeztek egy történelmi kiállítással. Ez nemcsak a magyar ajkú lakosság szenvedéseit mutatja be, hanem átfogóan a 2. világháború utáni eseményeket, amelyek egyformán hatással voltak minden helybelire – nemzeti és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
Van önbecsülésünk
A Lucerna Polgári Társulás megemlékezését Vadkerty Katalin történész nyitotta meg. Neki köszönhető a szlovákiai magyarság meghurcoltatásának legteljesebb körű, tudományos tárgyilagossággal feldolgozott története. Nincs nagyobb szakmai tekintély a témában, mint ő. „Ha ez a mai nap nem kapcsolódna a magyarság szempontjából végzetesnek mutatkozó eseménysorozathoz, akkor azt mondanám, hogy ez a mai nap ünnepnap. Hiszen újra találkoznak azoknak a nagycsaládoknak az utódai, amelyek valamikor a falu gerincét képezték” – mondta. A teremben ugyanis számos bonyhádi, környei vendég is volt. „Kik a szerencsésebbek? Akik itt maradtunk? Akik a másik oldalra kerültek? Mind szerencsések vagyunk. Mert megmaradtunk magyarnak. Van önbecsülésünk.”
Csomó Magdolna nyugdíjas pedagógus (a Koperta rovat állandó levelezője) gyerekként maga is átélte a csehországi deportálást. Saját megrendítő élményeiről mesélt a közönségnek. Birkus Magdolna egy eddig ismeretlen verset fedeztetett fel a hallgatósággal. Birkus Károly Deportálás című költeményét ugyanis korábban még sehol nem publikálták.
A kulturális műsorban Bencze Erika olyan dalokat adott elő, amelyeket saját CD-jéről választott. A karácsonyra megjelenő hanghordozó címe: Hordozd a gyertyát! Létrejötte Erika tanárnőjének, Dévai Nagy Kamillának köszönhető.
A Lucerna Polgári Társulás mindig bemutat rendezvényein egy-egy tehetséges tardoskeddi fiatalt is. Ezúttal Mészáros Júlia Játék a fénnyel című fotókiállítását láthatta a nagyérdemű.
Legyen vándorkiállítás!
A megemlékezés és a történelmi kiállítás megálmodója Buda Ferenc, a polgári társulás elnöke. Tíz éven át gyűjtötte az anyagot hazai és külföldi levéltárakban. A kiállítás egyedisége abban rejlik, hogy minden dokumentum autentikus, és Tardoskeddhez fűződik, még ha történetesen épp Bonyhádról vagy Környéről származik is. Három nyelven: magyarul, szlovákul és angolul 13 táblán elevenítik fel a deportálást, a kitelepítést, a reszlovakizációt, a népbíróságok időszakát, a papok és szerzetesek üldöztetését. Egy migrációs térkép is látható, továbbá olyan berendezett marhavagon hatásos imitációja, amilyenek segítségével végrehajtották a lakosságcserét.
„Fontos, hogy lokálpatriótákat neveljünk, fontos, hogy ezeket a történelmi eseményeket a fiatalok megismerjék, ezért is működünk együtt az iskolákkal” – mondta Buda Ferenc. Szeretné, ha az anyag vándorkiállításként máshova is eljutna; egyetlen kikötése, hogy minden megnyitón szerepeljen egy fiatal tardoskeddi tehetség.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.