Apró örömökből is lehet építkezni

Négyszáznál kevesebb lakosa van, de mégis van fejlődés, vannak hosszú távú tervek és mutatkoznak az eredmények. Minden téren. „Ma, azaz 2017. november 20-án pontosan 397 lakosa van településünknek, hozzá kell tenni, hogy Kicsind sosem volt nagy lélekszámú, s mi most annak örülünk, hogy évek óta, ha kevéskével is, de folyamatosan növekszik a lakosság száma. Tehát a kicsindiek igényei szerint kell formálni a falut, olyan fejlesztésekkel, amelyek a közt szolgálják. Nekem az a személyes ambícióm, hogy a falubelijeimnek a lehető legjobb szolgáltatást nyújtsa az önkormányzat, maradjon meg és fejlődjön a kultúra és a művelődés minden intézménye, hogy fenntarthassuk az óvodát, és a helyeik érezzék jól magukat egy biztonságos, jó hangulatú, tiszta és rendezett településen. Nem túlzó vágyak ezek, kis faluban minden sikernek tudunk örülni.” – mondja Pásztor Rita polgármesterasszony, aki második választási időszakát tölti a falu élén.

Hét éve helyzetben

„Nem volt könnyű a kezdés, amikor alig 28 évesen megválasztottak, de a helyiek bizalma kötelezett, és nekem a közösség építése, a fásultságból való kizökkentés, a faluban élők javát és gyarapodását szolgáló új tervek és elképzelések megvalósítása volt, maradt és lesz a programom. Kicsind olyan település, amelynek a lélekszámából eredően nem könnyű pályázati forrásokhoz jutnia, s mindenképpen először konszolidálni kellett a település anyagi helyzetét. Ma már javuk a gazdasági mérleg, s bár hosszú távon még a megörökölt adósságok törlesztése folyik, de már sikerült komolyabb beruházásokat, modernizációkat, felújításokat is elkezdeni, lebonyolítani és befejezni. Jelenleg lázas munka folyik a település központjában, a községháza és a kultúrház teljes modernizációja után az óvoda, a több mint száz éves iskolaépület tetőszerkezetének felújításába fogtunk. Ideiglenesen hét gyerekkel a félnapos óvoda most a községházán működik, a kicsik éppen adventi koszorúk készítését tanulják. Sikerként tartom számon a három buszmegálló felújítását, amelyet az Alsó-Garam Menti Fejlesztési Társulás segítségével pályáztunk meg, és befejeződött a közvilágítás modernizációja. A régi, nagy fogyasztású, nem éppen környezetbarát izzókat LED világítótestekre cseréljük le, ami komoly megtakarítást hoz már rövidtávon is. Kicsindnek van és lesz könyvtára, amely egyféle klubhelyiségként is szolgál a helyi fiataloknak, számítógépes és internetes hozzáféréssel. Mivel elég kevés a falu bevétele, mindig csak óvatosan, megfontoltan szabad költekezni. A kistelepülések még mindig forráshiányosak, nem könnyű pályázati támogatáshoz jutni” – teszi hozzá a polgármester asszony. Pásztor Rita a banki szektorban dolgozott önkormányzati munkája előtt, szakmája logisztikai mérnök. Szakmai tudásának polgármesterként is hasznát tudja venni, mert minden nap szervezéssel, kisebb nagyobb problémák megoldásával telik. Szabadidejében pedig vadászattal is foglalkozik, a Kicsind határában működő LIPA vadásztársaság aktív tagjaként. A polgármester asszony szerint a helyi, jól működő CSEMADOK alapszervezet, a falu címerében lévő fehér fűz latin neve alapján nevet választó SALIXA kórus és a már említett vadásztársaság az a három szervezet, amelyekre minden esetben számítani lehet. Kicsinden falunap, sportnap, szüreti mulatság és felvonulás, a nagyobb egyházi ünnepek is alkalmat adnak arra, hogy közösséget építsenek. A falu lakosságának túlnyomó része római katolikus, templomuk mintaszerűen rendben tartott, szinte uralja a falut és a tájat.

Gondok és örömök

A Garam menti települések gondjaihoz és örömeihez hasonlók a kicsindi gondok és örömök. A foglalkoztatottság ma már jó, a helyiek főleg esztergomi, párkányi és zselízi vállalatoknál dolgoznak, sokan vannak az ingázók, így a helyi rendezvényeket általában hétvégékre tervezik. Helyben főleg a mezőgazdaság és a háztáji ad megélhetést, még mindig elég sokan termesztenek zöldséget fóliasátorban munka után. A borászat sem elhanyagolható, a szomszédos Kéménd Iszomfalva nevű borospincesora például határos a kicsindi pincékkel. A falu felé vezető mellékutat nemrég javították, a táj vonzó, a csend, a nyugalom is kecsegtető lehet, talán hamarosan felfedezik ennek a falunak ezt a fajta előnyét is. A település határában levő vízforrások hasznosítása, a turizmus és idegenforgalom fejlesztése, a zöldség- és gyümölcstermesztés, a szolgáltatások bővítése, a természeti erőforrások kihasználása is lehet a cél. Jövőkép van, tervek is vannak, s mindegyiknek a kiemelt célja az, hogy a Kicsinden élők lélekben és anyagiakban gyarapodhassanak, fejlődhessenek. Kis község ez ugyan, de talán pont ebben van az ereje, hogy mindenki ismer mindenkit, szinte egy nagycsaládként élik mindennapjaikat az itteniek. Kicsind az a hely, ahol az apró örömöknek is tudnak örülni, és mernek nagyobb léptékű terveket szőni és megvalósítani.

Falutörténet dióhéjban

A Garam folyó alsó szakasza igen régóta lakott terület, Kicsind határában például a gravetti kultúra, a mamutvadászok népének emlékeit, kőeszközeit találták meg, azaz időszámításunk előtt 8000 évvel már emberlakta vidék volt a folyó terasza. A bronzkorszak idején is éltek itt emberek, a hatvani kultúra népe cserépedényeinek töredékei ezt bizonyítják, őket a kelták követték, fekete színű kerámiáik a folyóhoz közelebbi részen fordultak ki a földből az 50-es évek építkezései idején. A római kor egyik jeles nagy csatája, a 172 júniusában a híres gondolkodó és hadvezér Marcus Aurelius által vezetett úgynevezett esőcsodás győzelem is a közelben zajlott le. A mai település ősének Kistata falut tartják, amelyet a 13. században alapítottak, a helyi emlékezet szerint a kényszerű katonafogdosás elől a lakosok a Garam túlpartján, a falu jelenlegi helyén telepedtek meg. A törökdúlás idején előbb megfogyatkozott a népesség, a kuruc harcok idején pedig szinte teljesen elnéptelenedett a település. A források szerint a lassú újranépesítéskor, 1732-ben még csak sövényfalú temploma volt Kicsindnek, amelyet Szent Móric tiszteletére emeltek a hívek, a helyén áll a mai templom. A barokk kor neves helyi szülötte Bozóky Mihály kántor, régi egyházi énekek gyűjtője, fordítója, emléktábláját tavaly leplezték le a templom déli falán. A falu sok évtizeden át az esztergomi papnevelde tulajdonában volt. 20. századi történelmének legsúlyosabb időszaka a második világháború vége, amikor 1945. február 17-én a német hadsereg ellentámadásként visszafoglalta a garami hídfőt, s a harcok egészen március végéig tartottak, rendkívüli veszteségeket okozva mindkét oldalon s a civil lakosság közt is.