<p>Gyerekként anyu elvitt a Csemadok érsekújvári szervezete mellett működő Zenés Színpad minden előadására. Operettekre, revüműsorokra, nótaestekre. Virágot nyomott a kezembe, hogy az előadás végén, vastapskor vigyem fel tanítómnak, aki rendszeresen szerepelt. Én azóta már rég műfajt váltottam, de <strong>Barusz László</strong>, akinek a csokrokat vittem, még mindig énekel.</p>
„Harmadik osztályos koromban kezdtem dalolni. Az érsekújvári Grémium mellett volt gyermek-színjátszókör a kis magyar tehetségek számára. Kocsner Margit és Stefánik Magda foglalkoztak velünk. Rengeteg fellépésre hordtak bennünket. Akkor még a Csemadok-székház kőépülete nem létezett, a Czuczor-szobor helyén volt egy fából ácsolt színpad, azon gyakran álltam” – emlékszik vissza.
A város kulturális életét Záhorszky Elemér szervezte, aki ott volt 1949-ben a Csemadokot megalapítók soraiban. Az újvári magyar színjátszás kezdeteiről is ekkortól beszélhetünk. „Gimnazista éveimben Eli bácsi szervezett be az énekkarba. Ő is emelt ki engem: azt mondta, jó hangom van, kitűnik. Nála kezdtem szólót, majd duettet énekelni. Amint elvégeztem Nyitrán a pedagógiát, újra jelentkezett, akkor épp egy revüműsort készített Szív küldi szívnek szívesen címmel.”
Barusz László állandó partnerei a színpadon Hajtmanné Bencsik Lívia Barsbaracskáról és az újvári Bartháné Nyitrai Marika voltak. Sokszor szerepelt együtt Kleinné Szombath Marikával és Szeredy Krisztinával. Mellettük alakíthatta Török Péter tiszttartót a Marica grófnőben vagy éppen Edvin herceget a Csárdáskirálynőben.
Vicces sztorik
Akadnak megmosolyogtató történetei is. „Marika hétéves kislánya is eljött az egyik próbára, és látta, hallotta, hogy Eli azt az instrukciót adta, karoljam át partneremet a dalban. A következő alkalommal hozta az apját, és az megkérdezte, valóban ölelgettem-e a feleségét a színpadon… Záhorszky egyébként nagyon jó rendező volt, pontosan megmutatta még a nőknek is, hogyan mozogjanak, de ha nekünk volt ötletünk, azt is elfogadta.
A másik vicces sztori a Csárdáskirálynő előadásán történt. Kolléganőm, Mészáros Milka ugrott be felügyelőnek. Az volt a feladata, hogy csak az aktuális szereplőket engedje a színpadra. Már jelenésem volt, de éreztem, hogy valaki tartja a másik oldalon az ajtót. Kopogtam. Mikor végre kinyitotta, megismert, de nem akart beengedni. »Én jövök, mennem kell a színpadra!« – mondtam. Elképedt: »Lacikám, hát nem is mondtad, hogy te vagy a főszereplő!«
Komáromban a Lehár-napokon kiesett egy szám, korábban kellett színpadra lépnünk, és Marika a ruháján már nem tudta rendesen felhúzni a derékig érő cipzárt. Fellépés közben észrevétlenül én próbáltam korrigálni a dolgot, és igyekeztünk úgy mozogni, táncolni, hogy a közönség ne vegyen észre semmit, de oldalt a takarásban mindenki dőlt a nevetéstől.”
Ekhós szekéren
A műkedvelő csoport műsoraival bejárta a környéket. Ellátogattak Szlovákia magyar városaiba, falvaiba, Magyarországra, Csehországba, a Vajdaságba is. „Egy-egy ilyen operettben 90-100 ember is részt vett. Eli intézte a ruhákat, a zenekart, szervezte a szereplőket, irányította a táncosokat, még a szponzorokat is ő találta meg. Hatalmas ambíciói voltak, például felvitte a színpadra a fiákert is. Határtalan volt a fantáziája, és amit elképzelt, véghezvitte. Rengeteg munkája, energiája volt abban, amit megjelenített a színpadon. Másfél éve halt meg, október közepén a Ha nem írok, ne válaszoljatok című műsorral emlékeztünk meg róla. Az estet az unokája, Skokan Horváth Tímea rendezte, aki sanzon szakon végzett.”
Mivel bemutatták a Csárdáskirálynőt, a Marica grófnőt, gondolták, legyen a királynő és grófnő mellé bárónő is. Azonban a Lili bárónő szövegkönyvére és kottáira olyan magas volt Budapesten a szerzői jogdíj, hogy nem tudták megszerezni. Így hát jöttek sorra a revük: Csak a szépre emlékezem, Hol van az a nyár... És rendületlenül járták velük a környéket.
Pedagógusi pályán
1968-tól 2007-ig megszakítás nélkül Tardoskedden tanított, itt elsősorban a képzőművészeti tehetségére emlékeznek a tanítványok és kollégák. „Hat osztályt ballagtattam, hat igazgatót »koptattam el«. Valóban rengeteg tablót készítettem, számos 10 méteres szoci jelszót festettem a hnb részére, meg május elsejére transzparenseket, táblákat. Mennyi ablakot kellett kidíszíteni az októberi forradalom évfordulójára, május 1-jére, forradalmi szobát, hagyományőrző szobát berendezni… Esztrádműsorokat, színdarabokat rendeztem, kiállításokat, rajzversenyeket szerveztem.”
A festés mai napig hobbija. Házát 23 saját alkotása díszíti, közöttük Picasso-, Matisse-, Monet-, Van Gogh-reprodukciók. És ha hívják, továbbra is dalol, családi koncerteken, nyugdíjasesteken szerepel, 70 évesen is elhiteti közönségével, hogy ő egy bohém, szerelemes, ifjú gróf.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.