Mi a zaklatási botrányok hozadéka?

Elsőre afféle celebproblémának tűnhettek a zaklatási ügyek, néhány esetben azonban már a következmények is akkorák, hogy túlmutatnak az adott történeteken, és sejtetik, hogy ez mindenkit érint. Alapvetően három kérdés merül fel:

Helyesen járnak-e el, akik évek, évtizedek elteltével számolnak be ilyen esetekről?

Milyen hatással van egy zaklatási botrány az érintett szakmai megítélésére?

Mennyire általános ez a probléma a társadalomban, és hogyan kezelhető?

Miért pont most szólnak?

Az egész ügy Hollywoodból indult. Október elején a New York Times cikket írt először arról, hogy több színésznő vallott, hogyan molesztálta őt az egyik legsikeresebb amerikai producer, az Oscar-díjas Harvey Weinstein. Egyre több cikk és színésznő jelentkezett (olyan hírességek is, mint Angelina Jolie vagy Gwyneth Paltrow) egyre durvább vádakkal, melyek szerint Weinstein nemcsak zaklatott, de meg is erőszakolt színésznőket. A producer először tagadott és fenyegetőzött, majd felhagyott a védekezéssel. Elvesztette munkáját, kirúgták saját cégéből, jelenleg a büntetőjogi következményeket várja.

Még októberben több országban robbantak ki hasonló botrányok: Franciaországban neves politikusokat és közéleti tisztségviselőket vádoltak meg nők zaklatásával, Magyarországon pedig Sárosdi Lilla színésznő kezdett beszélni egy 90-es években történt esetről, hogy egy szerepért cserében orális szexre akarta kényszeríteni egy ismert rendező. Egy ideig folyt a találgatás, majd a színésznő megnevezte Marton Lászlót, a Vígszínház egykori igazgatóját, aki ma is sikeres és elismert rendező (Pál utcai fiúk, Padlás, Képzelt riport… stb). Először ő is perrel fenyegetőzött, majd sorra jelentkeztek a színésznők névvel (én tizenhatnál hagytam abba a számolást), és beszéltek hasonló tapasztalatokról, újra és újra megnevezve Martont, aki azóta lemondott tanári állásáról a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Közben Kanadából is jelentkeztek egy színháztól, hogy a közelmúltban ott is tapasztaltak vele hasonló viselkedést.

Ki kit mérgez?

Az elmúlt hetekben pedig Gregor Bernadett színésznő számolt be arról, milyen módszerekkel felvételiztették anno a színművészetire (meztelenre vetkőzés mint feladat), és hogy van még egy név, aki hasonló ügyben érintett, de senki nem meri kimondani, mivel az ügy még nagyobbat szólhat, mint Marton László esete. Teltek a napok, majd hirtelen nyugdíjazását kérte Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház művészeti vezetője, visszautasítva minden eddigi és várható vádat, ugyanis ő volt az egyik név, amely felmerült. „Visszautasítom mindazon állításokat, pletykákat, híreszteléseket, melyek az elmúlt napokban engem értek, és imádott társulatom mindennapjait, működését mérgezték és mérgezik” – írta közleményében. Szentpétervári bemutatóját követően minden erejével azon lesz, hogy tisztázza magát – írta a 67 éves Kossuth-díjas művész, aki 2001 és 2014 közt volt az Operettszínház igazgatója.

Van, aki szerint minden kiderül egyszer, így tetteinek következményét mindenki maga viseli, és vannak, akik szerint a zaklatási botrányok csupán ismert és elismert művészek lejáratásának legújabb eszközei, mivel sok mellőzött nő most esélyt lát arra, hogy bosszút állhasson, tönkretehessen valakit egy-egy régi sérelem miatt. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, az viszont lényeges különbség, hogy egy nő vádol valakit zaklatással, vagy tizenhat.

Csorbul-e az életmű?

Az egyik vitás kérdés, mennyire vesz el az illető művész életművének értékéből, ha kiderül róla, hogy szexuálisan zaklatott valakit. Merthogy a jó rendező attól még jó rendező, a zseniális színész zseniális színész, és az elismeréseket sem azért osztják, hogy ki hogyan viselkedik, hanem hogy milyen szakmai teljesítményt nyújt. Radnóti Zsuzsa dramaturg nyilvános levélben kommentálta Marton László ügyét, leszögezve, hogy Marton közeli munkatársaként a vádakról korábban semmit nem hallott, és együttérez az áldozatokkal. „Próbavezetéseiben, instrukcióiban, próba utáni megbeszélésekben mindig a legkulturáltabb hangnemet használta, a másik ember, a másik alkotó-személyiség integritása, érzékenysége iránti tisztelettel. (…) Tudtommal akár tanítványai, akár a társulat tagjai fordultak hozzá szakmai, egzisztenciális, érzelmi gondjaikkal, tanácskéréssel, mindig szolidáris volt velük. Próbált segíteni, ahol tudott, színházvezetőként is emberi és konstruktív légkört teremtett. Kiállt emberekért, akkor is, ha az éppen kockázatos volt. (...) Most, amikor mindenki eddigi életének kizárólag negatív eseményeiről értesülhet, úgy, hogy ezáltal akarva-akaratlan egy egész élet, egy egész életmű nullázódhat le, úgy érzem – mélyen tiszteletben tartva minden megszólaló fájdalmas, negatív és traumatikus emlékeit, és velük együttérezve –, szólnom kellett az általam ismert és tapasztalt személyes életút másik aspektusáról, az értékteremtő oldalról is.”

Az igazság tehát itt sem egyszínű. Lehet valaki kiváló szakember, és hibázhat az élet más területein.

Kit érint még?

Az elmúlt hetekben a zaklatási botrányok új jelenséget termeltek ki: ez a #Metoo. A me too angolul annyit jelent: én is. Azok a személyek, jellemzően nők írják ki a közösségi oldalra, akik szintén érintve érzik magukat, és jelezni akarják, hogy velük is történt már hasonló. Munkahelyen, szórakozóhelyen, iskolában, vonaton, kiállításmegnyitón vagy máshol. Szinte minden nőnek van egy, de inkább több ilyen története, illetve olyan, amit már el is felejtett, mivel nem volt kinek beszélnie róla, és lezárta magában, nem foglalkozott vele. Nyilván minden eset más, és nem lehet egyenlőségjelet tenni a közé, ha valaki egy szórakozóhelyen, esetleg ittas állapotban veszti el önuralmát, vagy ha valaki munkában, iskolában rendszeresen zaklat valakit vagy valakiket. Az ismert emberek, művészek hírnevüket tehetik kockára az ilyesmivel, de azokon a munkahelyeken, ahol a hírnevüket sem kockáztatják, nyilván még többet megengedhetnek maguknak a felettesek a beosztottaikkal. A legtöbb ilyen történetre sosem fog fény derülni. Leginkább talán ezért lenne fontos a bizonyítható esetekben a felelősségre vonás.

Tanulságosak Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes gondolatai is, aki szerint azért is jó, hogy nem engedik be a muszlim migránsokat, mert így nyugodtan hordhatnak miniszoknyát a magyar nők. Csakhogy a jelek szerint zaklatók tekintetében nem szorulunk importra, az ilyesmi ugyanis a mi kultúránkban is eléggé jelen van. De talán tényleg ez az egyetlen módja annak, hogy ne tekintse senki normálisnak vagy természetesnek, hogy az erősebb a gyengébbet molesztálja, és mindenki megtanulja, mit jelent a NEM. Még ha a kissé alacsonyabb nívójú férfimondás úgy tartja is, hogy a nőknél a nem azt jelenti: talán.