Bogárdoktor az Országgyűlésben

<p>Nem utazta körbe a&nbsp;világot, hazájának viszont majdnem minden szegletét bebarangolta. Természettudós, régész, politikus &ndash; Herman Ottót az utolsó magyar polihisztornak tartják.</p><p>&nbsp;</p>

Megfordult persze párszor külföldön is, például katonaévei alatt, vagy a dualizmus korában, amikor Torinóban kétszer az idős Kossuth Lajost látogatta meg az emigrációban. A kiegyezés utáni magyar politikában Kossuth még távollétében is tényezőnek számított: Herman volt egyike azoknak az országgyűlési képviselőknek, akik Kossuth eszméit követték, a kiegyezést bírálva pedig Magyarország teljes függetlenségét szorgalmazták az Ausztriával végül kialakított perszonálunióval szemben.

 

Harcolni akart, nem tanulni

Herman Ottó életének azonban ez a kevésbé izgalmas része, hiszen elsősorban természettudósként ismerjük. Német családban született 1835-ben Breznóbányán, de nem sokat élt az alacsony-tátrai kisvárosban, mert szülei hamarosan Miskolc mellé költöztek. A kis Karl Oto Hermann az acélvárosban kezdte meg tanulmányait, természetesen mit sem sejtve arról, hogy ez a település jó másfél évszázad elmúltával kitermeli magából az EDDA művek nevű zenekart. Jobban érdekelte a természet, pontosabban a benne élő rovarok, halak és madarak. Tizennégy éves volt, amikor kitört a magyar forradalom, és persze az ifjú Hermann-nak minden vágya az volt, hogy katonának álljon. Nem sikerült neki, mert vézna testalkata miatt ágyútisztogatónak sem vették fel, ráadásul apja írásos beleegyezése is hiányzott. Kínjában elkezdte magyarosan használni a nevét, elhagyva az utolsó n-t, Hermanként. A szabadságharc leverése után akkora búslakodás kerítette hatalmába, hogy nem is akart tovább tanulni, inkább Korompán gépgyári munkás lett. Később mégis rászánta magát, és Bécsben tanult a politechnikumban, de 1854-ben apja halála miatt félbehagyta. Pénzt kellett keresnie, így lett ismét géplakatossegéd, szabadidejét pedig a bécsi természetrajzi múzeumban töltötte, ahol felfigyeltek rajztehetségére. Megtanult bogarakat preparálni. Bécsi német rokonainál lakott, akik fura érdeklődési köre miatt csak Bogárdoktornak hívták. A fiú egyébként nagyot hallott, és erre hivatkozva nem jelent meg a sorozáson, holott csak nem akarta szolgálni az osztrák császári sereget. Katonaszökevénynek minősítették, aztán tizenkét évre besorozták.

 

Pókok, madarak, nők

Szomorú évek következhettek volna, de Herman Ottó ezekből is profitálni tudott. Zólyomba rukkolt, a laktanyákban viszont a tisztek hamar felfigyeltek intelligenciájára, írástudására, nyelvismeretére. Írnoki feladatokat kapott, és utazott az alakulataival, főleg az Adriához. Így ismerte meg Fiumét, Zárát, Abbáziát, így tölthetett el két évet a gyönyörű Raguzában, amelyet ma Dubrovnikként ismerünk. Egy régi kívánsága is teljesült. „Gyermekéveim legszebb álma – sok szép tengeri csiga! – beteljesedett…”

1861-ig bírja a seregben, de a magyar szabadság feltétlen híveként 1862-ben Lengyelországba megy, és önkéntesként részt vesz a rövid életű felkelésben. Utána Kőszegen fényképész, majd barátja beajánlja a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyletbe preparátornak. Ekkor még csak 31 éves, de már megjelennek első természettudományi tanulmányai a madarakról és a pókokról. 1872-ben elhagyja Kolozsvárt, vállán egy puskával, zsebében 22 krajcárral, Csóri kutyája társaságában Budapestre megy. Trefort Ágoston jóvoltából a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi tárának őrzője lesz, lakást is kap. Felkérésre írja meg háromkötetes munkáját Magyarország pókfaunája címmel. A 70-es évek végén országgyűlési képviselő lesz, több cikluson keresztül tagja a magyar törvényhozásnak, Kossuth Lajos és a Függetlenségi Párt híveként. A sok bogarászás és politizálás mellett nem csoda, hogy nem maradt ideje a magánéletre: csak 1885-ben nősült meg, 50 évesen, és egy írónőt vett feleségül, Borosnyay Kamillát. Még jó tíz évvel korábban Jászai Mari kezét is megkérte egyébként, ráadásul a színésznő igent mondott neki. Házasságig mégsem fajult kapcsolatuk, ez ugyanis még Kolozsváron történt, 1872-ben pedig Jászai Mari a pesti Nemzeti Színházhoz szerződött.

 

Tudós politikus

Budapesti évei alatt írja azokat a munkáit, amelyek híressé tették: A madarak hasznáról és káráról című kötetben Magyarország madarait jellemzi, hasznosnak, károsnak vagy közömbösnek nevezve őket a gazdálkodó ember szempontjából. Tanulmányozta a balatoni halászok munkáját és az alföldi pásztorok életét is, ezekből született A magyar halászat könyve és A magyar pásztorok nyelvkincse. Közben vadászgat, politizál, őskori kőleleteket tár fel és mutat be, így a dualizmus kori magyar politikai és tudományos élet egyik legismertebb és legeredetibb személyisége lesz. Népszerűségének és munkásságának csúcsa az 1896-os budapesti millenniumi kiállításon általa összeállított néprajzi bemutató anyag.

És hogy miért lett olyan népszerű és sikeres, arra saját maga adja meg a választ A magyar halászat könyve bevezetőjében: „Valódi remekíróink mély hatása abban rejlik, hogy öntudatosan közérthetőségre törekedtek; ápolták az élő népnyelvvel való szerves kapcsolatot. Arany, Petőfi ebből a szerves kapcsolatból merítették azt a bámulatos hatalmat, a melylyel a szépirodalmi nyelv romlását megakadályozták s a helyes irányt megteremtették.”

Ebben a közérthetőségben nyilván segítette az is, hogy első kézből szerzett történeteket és eseteket írt le, hiszen a terepmunkát is ő végezte, ő beszélgetett a halászokkal és a pásztorokkal, akiknek eltűnőfélben levő szokásvilágát könyveiben dokumentálta. Ha munkáinak szemléletmódja egyes helyeken idejétmúlt is, felbecsülhetetlen értékű az a sok adat, tapasztalat és megfigyelés, amelyet 14 könyvében leírt és lerajzolt.

 

Adriai képek

Egy adriai tengerpart? Mi érdekes lehet abban, gondolhatnánk 2017-ben, az ikszedik horvátországi nyaralással a hátunk mögött. Herman Ottó Adriai képek című cikksorozatában ezeket írta a Vasárnapi Újságban az 1870-es években:

„Ilyenkor az a tenger felséges valami. Az a fénykör, mely a felkelő napot megelőzi, mind magasabbra, magasabbra emelkedve, végre befutja az egész égboltozatot, sárgás, majd rózsás színvegyületeivel festi a víztükröt; azután felkel a nap, s az első sugár, mely a naptányér felbukó legszéléről menekülve a tenger színét éri, valami leírhatatlanul szép fényjátékot varázsol elő. Úgy, amint a tenger lélegzik, a könnyű szél itt-ott felberzenti, s a hajó is, bár kis körben, de mégis mozgásba hozza a vizet, ez csillogni kezd, a csillogás a nap kibontakozásához képest nőttön nő, míg végre is a nap teljes képe rászáll a tengerre, s az égről, vízről egyiránt szórja vakító fényözönét.”

 

 

 

 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?