Pulitzer József, a bulvár keresztapja

Ő volt ugyanis az amerikai yellow, vagyis az úgynevezett sárga újságírás megteremtője. Szenzációkeltés, soviniszta hatásvadászat, etikátlan betűvetés. Pulitzer a 19. század utolsó évtizedeiben az ősbulvár mocsarából építette fel sajtóbirodalmát. Mindezekből kifolyólag botrányhősnek is beillene.

A hagymától az almáig

Pedig ha anyukájára hallgatott volna, talán máshogy végzi, például makói hagymatermesztőként. Ebben az alföldi városban született 1847-ben, apja, Pulitzer Fülöp itt terménykereskedőként dolgozott, amíg Budapestre nem költöztek. Az apa az 50-es évek végén megbetegedett és meghalt, a család elszegényedett. Józsefnek már ifjúkorában lobbanékony természete volt, egyszer állítólag pofon vágta számtantanárát. Hivatásának egyébként a katonaságot választotta, de törékeny, beteges testalkata miatt nem kellett sem az osztrák császári seregnek, sem a francia idegenlégiónak. Végül Hamburgban az amerikai hadsereg illetékesei felvették az állományba. Ekkor még csak 17 éves volt, anyja pedig megtiltotta neki, hogy a tengerentúlra menjen. Ő azonban nem fogadott szót, ráadásul részt vett az amerikai polgárháborúban is, az északiak oldalán. 1865-ben leszerelt, és New Yorkba ment, de nem kapott munkát. Nyugat felé vette az irányt, s miután volt hajókazánfűtő, temetőgondnok és lovász is, St. Louisban a német nyelvű Westlische Post napilapnál kezdett dolgozni.

Csődből a nyereségbe

Más örült volna, hogy van munkája, és firkálgathat kényelmesen, de Pulitzer többre vágyott. Feleségül vette Jefferson Davis unokahúgát, így bekerült a déli arisztokrácia köreibe. Rövid ideig St. Louis-i rendőrfőnök volt, majd megvette a lapot, ahol dolgozott, s néhány év múlva, 1878-ban egy másik helyi lapot is, a kettő összeolvasztásából pedig megszületett a St. Louis Post-Dispatch, amely még ma is működik. Ebben már jól megfigyelhető volt Pulitzer stílusa, illetve üzleti stratégiája: a kisemberek védelmezőjeként lépett fel, vagyis inkább próbálta ennek látszatát kelteni, sokszor könnyen hihető, hatásvadász, populista trükkökkel. A lap elkezdte termelni a hasznot, Pulitzer pedig 36 éves korában már dúsgazdagnak mondhatta magát. 1883-ban ismét gondolt egy nagyot, és megvette a New York World nevű újságot 346 000 dollárért. Sokan valószínűleg őrültnek hitték, hiszen a lap akkor évi 40 ezer dollár veszteséget termelt. Ő azonban tudta, mit csinál: a St. Louis-i lapnál bevált módszerrel a New York World példányszáma egy évtized alatt 15 ezerről 600 ezerre nőtt, és Amerika legnagyobb példányszámú lapja lett.

Harc az elsőségért

Ami ezután következett, az már az amerikai és a világsajtó nagybetűs története: Pulitzer a The Worlddel félelmetes társadalmi és politikai befolyást szerzett. A lapban a bulvár és szenzáció mellett igényes publicisztikák és tényfeltáró riportok is helyet kaptak. A tulajdonos fennhangon hirdette, hogy a sajtó célja nem csupán a tényközlés, hanem a köz szolgálata is. Ötletei pedig voltak szép számmal. Egyszer föld körüli utazási versenyt hirdetett Verne regényének mintájára: a győztes 72 nap alatt teljesítette a távot. Oroszlánrésze volt a Szabadság-szobor felállításában is: a talapzat költségeire a World indította közadakozásból gyűlt össze a pénz (Pulitzer neve ezért ma is ott olvasható a talapzatba vésve). Nála jelent meg az első rajzolt színes képregény (the yellow kid, a sárga kölyök, melyről a sárga újságírás a nevét kapta). Afféle nagy durranás volt, amikor 1887-ben Pulitzer leszerződtette az ismert tényfeltáró újságírónőt, Nellie Blyt. A nő elmeháborodottnak tettette magát, és bejutott a híres Blackwell-szigeti elmegyógyintézetbe. Miután kiszabadult, cikksorozatban számolt be az ottani kegyetlen körülményekről. Megítélését és munkamorálját, illetve a lap szerkesztési elveit meghatározták a konkurenciával, elsősorban a New York Journallel folytatott harcai. Végül a World lett a piacvezető, így a század végére kicsit visszavett a szenzációhajhászatból, és mértéktartóbbá vált. Pulitzer Magyarországra is hazalátogatott az 1870-es évek végén, ám némileg csalódnia kellett, amerikai hírneve ugyanis a Monarchiába még nem jutott el. Megfürdött egy budai termálfürdőben, meglátogatta egyik barátját Temesváron, majd kiállítást szervezett Párizsban Munkácsy Mihálynak.

Egy főiskola és egy díj

Egészségi állapota a sok munka és egyébként is gyönge immunrendszere miatt az 1880-as évek közepére nagyon leromlott. A bajt tetézték a konkurens lapok által indított perek és egyéb támadások. Az 1890-es években Pulitzer már nem vesz részt aktívan a World szerkesztésében, de az irányítást végig magánál tartja. Különféle betegségeinek szövődményeként szinte teljesen megvakult, és zavarták a zajok is – az orvosok tanácstalanságukban hangszigetelt lakás kialakítását javasolták neki. Végül egy jachtra költözött, azon töltötte utolsó éveit, és ott is halt meg, 1911-ben. Az örökösök kezén a The World elkezdett hanyatlani.

Ezzel azonban nem ért véget a történet, hiszen 1912-ben történt valami, amiről ma is ismerjük Pulitzer nevét. Ekkor alapították ugyanis meg a Columbia Egyetem Újságíró-felsőiskoláját. Pulitzer már 1892-ben felajánlotta anyagi segítségét az egyetem akkori elnökének a világ első újságíró-iskolája megalapításához, a vezetőt azonban eltántorította a sajtómágnás akkori rossz híre. Pulitzer 2 millió dollárt hagyott az egyetemre, melynek újságírói kara máig az egyik legnagyobb presztízsű ilyen intézmény a világon; ez adja ki a Pulitzer-díjat és a DuPont-Columbia-díjat.

Lövöldözött a parlamentben

Nemcsak a pénz, hanem a befolyás is vonzotta, így már 22 évesen, St. Louis-i éveiben Missouri állam parlamentjének tagja lett. Hírnevét pedig szintén egy hatásvadász húzással szerezte: a parlament egyik ülésén rálőtt képviselőtársára. A vadnyugat akkor törvényei értelmében szerencséjére megúszta pénzbírsággal. Később az amerikai Kongresszusba is beválasztották, ő volt az USA törvényhozásának első magyar tagja.