A megegyezés lehetőségét keresve

Hogy mégis tárgyilagos távolságtartással kezeli, az közgazdászi végzettsége mellett racionális, mindig a békés megoldásra törekvő természetének köszönhető.

Ritka jelenség a hazai politikai életben, hogy valakit az ellenfelei is úgy jellemeznek: jó szakember, ódzkodik a személyeskedő vitáktól, és mindig a megegyezés lehetőségét keresi. Nyilván nem véletlen, hogy a megyei közgyűlésben is azóta javult a szlovák–magyar viszony, hogy ön vezeti pártja képviselői csoportját.

A tizenhét éves politikai tapasztalat arra tanított, hogy minden vita végén a megoldás és együttműködés irányába kell elmozdulni, egyébként az egész csak rólunk szól. Nem azokról, akiket képviselünk, kizárólag a mi személyes ambícióinkról. Márpedig ezek a legkevésbé fontosak, nem azért választottak meg bennünket, hogy a saját hiúságunk okán vérre menő vitákat folytassunk, hanem hogy a megoldások érdekében megtaláljuk a közös hangot.

Ez nem lehet könnyű, amikor szavazatokat is inkább a konfrontáció hoz.

Ideig-óráig. Hiszem, hogy a választó van olyan bölcs, hogy értékeli a higgadt, tárgyilagos hangnemet. Mindig ragaszkodtam ahhoz, hogy a realitások talaján maradjunk, mert populista kijelentésekkel ideiglenes népszerűséget igen, de eredményeket még nem ért el senki. Persze, az eredmények gyakran kompromisszumok árán születnek, és ezekhez komoly konfrontációk árán jut el az ember, de mindig arra kell törekedni, hogy a másik fél is megőrizze az arcát, ne érezze teljesen vesztesnek magát. Nem szabad személyeskedni és mellébeszélni. Érveket kell felsorakoztatni és következetesnek kell maradni. Aki jó szakember és tisztességes ember, annak a véleményére előbb-utóbb adni fognak.

De mi egy politikus szakterülete? Szinte mindenhez értenie kellene.

Jó, ha egy bizonyos szakterülethez nagyon ért, és azon felül is széles látókörrel bír. Az pedig kiváltképp hasznos, ha képes beismerni, hogy nem tévedhetetlen és meg tudja tenni az első lépést a megbékélés, a dolgok rendezése felé.

A muzslai igazgatóváltás esete is erről szólt?

Részemről igen. Hittem, hogy az iskola érdekében személycserére volna szükség, de nem akartam a végsőkig feszíteni a húrt. Polgármesterként az egész falut képviselnem kell, azokat is, akik nem értettek velem egyet, ezért nekem kellett ebből a helyzetből is megtalálnom a kiutat. Tisztáztuk, amit tisztázni kellett, és meggyőződésem, hogy a megbékélési szerződés, amelyet megkötöttünk az igazgatónővel, a muzslaiak érdekét szolgálja.

Akkor az éles hangú szóváltások a parlamentben vagy a vitaműsorokban csak a választóknak szólnak? Színjáték az egész?

Az is fontos, hogy olykor élesen elhatárolódjunk a másiktól, hangot adjunk a kifogásainknak. De soha nem szabad odáig fajulniuk a dolognak, hogy utána ne legyünk képesek leülni tárgyalni. Aki túlságosan belehergeli magát a vitapartnerével kapcsolatos ellenérzésekbe, indulatokba, az nem való politikusnak. A politikában nincs helye személyes sérelmeknek, csak elveknek. Ahol ezek nem teljesen összeegyeztethetetlenek, mint a szélsőségesek esetében, ott mindig esélyt kell adni az együttműködésnek. 

De tudjuk, hogy sok politikus szinte élvezi a konfliktusokat. Milyen a fogadókészség, amikor egy heves vita után békülékeny hangot üt meg?

Partnere válogatja. Az esetek többségében van hajlandóság a megegyezésre, ha nincs, akkor ott a személyes hiúság, az erőfitogtatás és az előítéletek játszanak szerepet. Többnyire azok nem hajlandóak elmozdulni az álláspontjukról, akik erős politikai hátszéllel rendelkeznek, és úgy érzik, erőfölényben vannak, meg nem is kellőképpen intelligensek ahhoz, hogy a vitapartner érvein is elgondolkozzanak. Már az egyetemen is azt tanultam, hogy nem szabad csak egy nézőpontra fókuszálni, minél szélesebb látókörben kell szemlélni a világot, minden igényt és lehetőséget fel kell mérni. A közéletben ez duplán érvényes.

Nagyon sok rendezvényen vesz részt: falunapokon, ünnepségeken, beszélgetéseken. Hogyan tudja ennyi év után is megőrizni az érdeklődését?

Úgy, hogy mindig őszintén érdekelt az emberek véleménye, visszajelzést vártam a munkámra. Máig megtiszteltetésnek érezem, ha meghívnak valahová, és ha személyre szóló a meghívás, annak lehetőség szerint igyekszem is eleget tenni.

Pedig biztos sokszor jobb lenne otthon maradni a családdal.

Úgy rendeztük be az életünket, hogy a családom alkalmazkodott az időbeosztásomhoz. Mindig arra törekedtem, hogy ne csak a szabadságokon, ünnepeken jusson rájuk időm, de mindennap tudjunk beszélgetni, részt vegyünk egymás dolgaiban. Alapszabály, hogy a politikát nem hordom haza, otthon nem téma, épp miről tárgyalok.

Fia, Péter egyetemista. Érdekli a politika?

Egyáltalán nem, közgazdaságot tanul Budapesten a Corvinus Egyetemen. Látta, mennyire igényes ez a szakma, és mennyi áldozatot kell hoznia a családnak, meg sem fordult a fejében, hogy ilyen irányba induljon. Egyáltalán nem bánom, hogy így döntött, mint ahogy azt sem, hogy jómagam tizenhét éve erre az útra léptem. Viszont a családom hathatós támogatása nélkül nagyon nehezen sikerült volna, és ezért nagy-nagy köszönet jár nekik!

Ha nagy ritkán magára is jut ideje, mivel tölti?

Megnézünk egy jó filmet a feleségemmel, fényképezni is szeretek, de leginkább az olvasás kapcsol ki. A tényfeltáró, életrajzi, és az olyan, társadalmi-gazdasági témákat boncolgató könyveket kedvelem, amelyekből következtetni lehet, mi vár ránk a jövőben. Ez már szerintem szakmai ártalom.

Gondoltam, hogy a könyveket szereti, kevés polgármester szorgalmazza, hogy a falujában könyvtár legyen.

Nagyon fontosnak tartottam, hogy Muzslán az elsorvadt könyvtárat újraélesszük. Ezért költöztettük tavaly februárban az egykori Hangyaszövetkezet felújított épületébe, új berendezést, több száz új kötetet is vásároltunk, és több éves szünet után mára több mint kétszáz olvasó látogatja rendszeresen. Tavaly tizenhárom író-olvasó találkozót is tartottunk nagy érdeklődés mellett, a sort idén is folytatjuk.

Nem csak könyvtárat, gondozóházat és nyugdíjas napközi otthont is nyitott Muzslán. Ez is ritkaság a falvainkban, holott egyre több az idős, gondoskodásra szoruló ember.

Már a választások előtt tapasztaltam, hogy volna erre igény, hiszen akik naponta munkába járnak, azok nem tudják megfelelően ellátni idős hozzátartozóikat. Ma Muzslán hat gondozó látogatja a rászorulókat a saját otthonukban, akik pedig el tudnak járni a napközibe, azoknak foglalkozásokat szervezünk, étkezést, ellátást biztosítunk. Eleinte sokan tartottak attól, mit szól a falu, hogy nem ők gondoskodnak a szüleikről, de mára mindenki elfogadta, hiszen a más életstílus más megoldásokat kíván, mint régen.

A novemberi választáson indul Nyitra megye elnöki posztjáért. Mi volt az érv, ami amellett szólt, hogy vállalja ezt a megmérettetést?

Bevallom, nem volt ilyen ambícióm, felkértek, és hosszas gondolkodás után elvállaltam. Többek között azért, mert most már talán túl vagyunk azon, hogy a szlovák pártok a magyarellenességre építsék a kampányukat. Másrészt nem lehet tudni, mekkora a szélsőséges jelölt esélye, és a mi érdekünk is az, hogy a megyei politizálás civilizált mederben maradjon. Senkinek sem lenne jó, ha Nyitrán megismétlődne a besztercebányai forgatókönyv. Ehhez mi készek vagyunk hozzájárulni, ha úgy kívánja a helyzet, de hangsúlyoznám: a megyében élő magyarság megérdemelné, hogy végre saját elnöke legyen.

Muzslán híres szőlőhegy is van. Oda kijár időnként?

Amióta polgármester vagyok, sajnos ritkábban, mint szeretném. Azelőtt apósommal rendre együtt metszettünk és a szüreten is mindig ott voltam, az utóbbi években ez kimaradt, de azért ha tehetem, kimegyek. Idén öröm volt a tőkék között járni, jó a termés, és reméljük a hegy leve is jó lesz. Sokféle bort készítek, és időnként nem csak a politikai szövetségeseket, a riválisokat is meg szoktam invitálni a pincémbe. Sokéves tapasztalatom az is, hogy egy pohár jó bor mellett mindig könnyebben közelednek az álláspontok.