Egymásra találtak

Gelle Péter, aki Párkányban nőtt fel, öt évet várt erre az éremre, s hihetetlen, hogy négyheti közös felkészülés után sikerült dobogóra állnia a nálánál 13 évvel fiatalabb, mindössze 20 esztendős Botek Ádámmal. Gelle, aki épp idén augusztusban lépett krisztusi korba, utoljára 2012-ben a zágrábi Eb-n nyert bronzot Erik Vlčekkel K2-ben, előtte egy évvel ezüstérmesek voltak. Ugyanabban az esztendőben a világbajnoki aranyat is elhozták, egyesben pedig Gelle ezüstérmes volt. A 20 éves komáromi Botek Ádám két éve versenyez az U23-as kategóriában, s már ott kitűnt tehetsége. Idén a felnőttek között is megmérettetett három világkupa-viadalon, és ott is bizonyított. 

Gelle Péter: „Ádám igen céltudatos”

Miért épp Ádámra esett a választásod?

Már az első válogatón nagyon jól ment, ott felfigyeltem rá. Utána a világkupákon is ő rajtolt kajak egyesben, Belgrádban a középfutamban ott evezett mindjárt mellettem, s pontosan az, ami nekem hiányzott a táv közepén, neki megvolt. Neki pedig az hiányzott, ami nekem előnyömre volt a táv végén. Úgy gondoltam, hogy nagyon jó párost alkothatnánk, ezért megszólítottam, és Ádám nagy örömmel fogadta az ötletet.

Nem volt lutri, hogy a premier épp a vb-re esik?

Sajnos, nem volt más lehetőség. A hazai selejtezőt megnyertük, nagyon jó volt, hogy ott már tudtunk menni egy egész pályát, s igen jó ellenfelekkel, hiszen Erik Vlček Linka Tiborral, Tarr Gyuri Denis Myšákkal ült egy hajóban. Az, hogy ott nyerni tudtunk, biztató volt. A vb-n is mentünk egy jó középfutamot, és ez mind jó jel volt; de hogy ennyire jól sikerül a verseny, azt nem vártuk.

Ezek szerint neked magadnak is nagy meglepetés volt, hogy négy hét együttlét után érmet szereztetek.

Az, hogy edzéseken jól megy az egység, még nem minden. Eleinte, főleg az első héten, nem mondtam volna, hogy ez lesz belőle. Amikor egy hazai versenyen ötszáz méteren beültünk a hajóba, lehetett érezni, hogy van benne valami. Utána is jól alakultak az edzések, de éremről így sem álmodtam.

Mi Ádám előnye? Hogy jellemeznéd őt mint kajakost és mint embert?

Nagyon céltudatos kajakos, világbajnokságon döntős akart lenni, s erre keményen hajtott. Nagyon akar. Mint emberrel is könnyű vele kijönni: barátságos, jól megértjük egymást a korkülönbség ellenére. A vb-n is együtt laktunk, egy szobában, és nem volt semmi gond.

Nos a korkülönbség: Ádám fiatalos hévvel veti magát a munkába, tele van energiával, de a tapasztalata még hiányzik. Viszont ez megvan nálad. Ez az a plusz, amely előnyötökre szolgál?

Igen. Ez az, amit jól össze tudunk hangolni – Ádám fiatalos akaratát az én jó pár éves munkámmal. Remélem, hogy ezt a következő években is jól tudjuk hasznosítani. Ő nagyon akar, és én is minden évben többet edzek, hogy jobb legyek, ki tudjam hozni magamból a maximumot, csúcsformába kerüljek.

Az idősebb, tapasztaltabb jogán nyilván te adsz neki is tanácsokat, s ha kell meg is bírálod. Veszi a lapot?

Igen, ezzel nincs gond. Edzés után mindig megkérdezi, hogy milyen volt a pálya, mit kellene másképp csinálni. És ha mondom, el is fogadja. Ő maga is elmondja az érzéseit, mi lehetne szerinte más. Nem szeretném, ha úgy érezné, hogy ő csak azt csinálja, amit én mondok. Tudatosítja, hogy párosban a sikerhez összmunka kell.

Tokió a cél, a 2020-as olimpia. Ott a kajak kettes lesz a fő szám, vagy szóba jöhet más is?

Még három év áll előttünk, rengeteg munka, addig még sok minden változhat. Ha bírni fogom, nem történik semmi, s esetleg adódik más lehetőség is, szívesen veszem.

Mi tesz jobban próbára: összehangolni a párost, vagy az apu körül rohangáló két kis lurkót megszelídíteni?

Az utóbbi bonyolultabb, sokkal több energiát vesz igénybe. Ezt a két kis ördögöt összehangolni néha komoly munka, mert épp olyan korban vannak, hogy mindig a másiknak a játéka kell nekik. Most igazán komoly harcok dúlnak nálunk, talán komolyabbak, mint a versenypályán.

Botek Ádám: „Van mit ellesni Petitől”

Megemésztetted már a sikert?

Lassacskán igen. Nagyon örültem neki, de igyekszem a földön maradni.

Az U23-as vb-n már gondoltál a váltásra? Júliusban még abban a kajak négyesben ültél, amely most Račicében is versenyzett; helyetted Jakubík Gabi ült a hajóban.

Akkor még csak arra koncentráltam. Már tudtam, hogy átmegyek K2-be, de nem foglalkoztam vele, mert ott is meg akartam mutatni magamat Petinek is, meg a többieknek is. Előtte már a hazai selejtezőn eldőlt, hogy Petivel párosban indulunk a vb-n.

A társak nem nehezteltek, hogy cserben hagyod őket?

Nem, ők mondták, hogy én magam döntsem el, mit akarok, én pedig döntöttem.

Amikor fölmerült, hogy átülsz páros hajóba, gondolkodtál rajta?

Meglepett, mert nem vártam, hogy kapok ilyen lehetőséget. Mindjárt, amikor Peti megkérdezett, még Szerbiában, igent mondtam, hogy próbáljuk ki. Amikor összeültünk egy hajóba, nem volt a legjobb, de hála istennek minden edzésen jobban ment, s megbeszéltük, hogy elindulunk.

Milyen az, amikor először ülsz be valakihez a hajóba?

Meg kell szokni az ő evezését, meg mindenféle egyebet, de erre elég egy hét, vagy kétszer-háromszor összeülni.

Amiatt, hogy Peti 13 évvel idősebb nálad, volt benned némi félsz?

Nem volt, mert már régóta ismerem. Örültem, hogy összeülhettem vele, mert már sokat versenyzett az élmezőnyben, tudja, hogy mit kell csinálni. Van rutinja, örültem, hogy valamit elleshetek tőle. Ráadásul nagyon jó ember, tudok vele mindenről beszélgetni.

Mester és példakép egyben?

Igen.

Ez lehet kétélű dolog: az is benne van, hogy a fiatal úgy veszi, ki akarják oktatni.

Nem, nem, ez nem áll fönn.

Mesélj magadról. Az, hogy Komárom a hazai kajakozás fellegvára, közrejátszott abban, hogy lemenj a vízre?

Mindenfélét próbáltam, de egy szép napon jött hozzánk valaki, aki kajakozott, s a papám akkor mondta, hogy próbáljuk ki. Elmentünk, megtetszett, és tíz éve ott vagyok.

Nem volt soha gond, hogy az iskola mellett kemény edzések várnak? Nem jó a gyermekkort feladni.

Nem volt probléma, mert ott sok barátom volt, edzéseken fociztunk is; jól éreztem ott magam.

Ki volt az első edződ?

Kristína Medovčíková.

S a nagy edzők meg a nagy versenyzők néha odafigyeltek rád?

Tibi bácsi (Soós Tibor – a szerző megj.) szokott, néha kérdezett is, és három éve átmentem edzeni Likér Petiékhez, Tarr Gyurihoz és Vlček Erikhez; ez nagyon jó. Más volt a rezsim, pár dolgot betiltottak, kicsit nehéz volt ugyan megszokni, de megérte.

Mit tiltottak meg?

Nem járhattam diszkóba, meg hasonlók. Meg másak voltak az edzések, keményebbek; ezt nem volt könnyű megszokni. Viszont nagyon jó, hogy egymást hecceljük futáskor, úszáskor meg a vízen.

Petivel is beszéltünk róla, hogy még három év van hátra Tokióig, de a célok között nyilván ez van az első helyen. Neked ez lenne az első olimpiád, Peti már kettőt megjárt. A kajak kettes lesz a fő cél, vagy próbálkozol egyesben is?

Nem lesz könnyű, de ha lesz rá lehetőség, biztosan megpróbálok mindent, egyest, párost, még a négyest is. De a fő, hogy párosban Petivel kijussunk Tokióba.

Hogy fogadtak a vb-ről hazatérve itthon, Komáromban?

Anyu és apu ott voltak velem, az unokatestvéreim meg a többi családtag kidíszítették a szobámat, a nagymamám megfőzte a kedvenc ételemet, töltött paprikát, azzal köszöntött. Eléggé megleptek.