Karlovy Vary desszertjei

Sokat ígért, és sokat is adott Karlovy Vary idei, 52. fesztiválja. Dupla szeretőt küldtek a franciák, cukrászmestert az izraeliek, bő lepedőben suhanó kísértetet az amerikaiak. Uma Thurman három gyerekével, a friss Oscar-díjas Casey Affleck egzotikus szépségű kedvesével, Lambert Wilson egyedül érkezett a világ egyik legszebb, építészeti ritkaságokkal büszkélkedő fürdővárosába.

Karel Och, a rendezvény művészeti igazgatója is bőkezűen kínálta a filmes desszerteket. A rendezőkkel együtt a műfajok sokféleségével szórakoztatta a közönséget. Volt misztikus blöff és vad, érzéki látomás, romantikus vígjáték és társadalmi dráma, vérbeli humor, könnyfakasztó tragédia, voltak szerelmi áldozatok és elgyötört menekültek, intim érzelmek és közügyek, ütköztek kultúrák, szokások, hagyományok, politikai nézetek. Röviden és tömören: volt minden. Az elismerés mellett mérhetetlen csalódás is. A legeslegnagyobb: a fesztivál Kristályglóbuszát a leggyengébb versenyfilm, egy kísérleti jellegű, még a helybéli kritikusok szerint is „lusta” cseh alkotás, A kis keresztes lovag nyerte. Főhőse egy tízéves kisfiú, aki Isten tudja, miért, megszökik a családjától, s miközben erdőkön-mezőkön keresztül magányosan bolyong, apja lóháton ülve próbál a nyomára bukkanni. Történik mindez végsőkig lelassítva, kevés szöveggel, beszédesnek egyáltalán nem mondható képsorokkal. Cseh alkotás rég kapott már díjat Karlovy Varyban. Most ennek is újra eljött az ideje, más, jobb hazai produkció pedig nem szerepelt a versenyben.

Az idei mustra legnagyobb vesztese kétségkívül az izraeliek kivételes szépségű filmje, A cukrászmester volt, amely nemcsak a nemzetközi szakírók, hanem a közönség tetszését is elnyerte. A fesztiválpalota ezerkétszáz nézőt befogadó nagytermében hosszú percekig állva tapsolt, tombolt a közönség, a játékfilmek öttagú, nemzetközi zsűrijét azonban ez sem hatotta meg. Még különdíjjal sem jutalmazták Ofir Raul Graizer hibátlan alkotását. A mustra záróestjén, miután az összes díj gazdára talált, Zuzana Mináčová, lapunk régi munkatársa, a fesztivál állandó fotósa, akinek két kiállítása is volt az idei mustrán, döbbent arccal vette tudomásul a zsűri döntését. „Nincs igazság – közölte feldúltan –, ennek a filmnek nyernie kellett volna.” Egy fiatal, berlini cukrászmesterről szól a történet, aki egy izraeli, nős férfival keveredik nagy, fájó, tragikusan végződő szerelembe, az élet fura fintorával azonban egykori barátja feleségével is meghitt kapcsolatba kerül. Ahogy azt a rendező elmondta:

„Ismertem egy ilyen férfit, felesége volt, három gyermeke és barátja. Felesége csak a halála után jött rá, hogy kettős életet élt. Én ezt a mindenki számára fájdalmas love storyt a nő szemszögéből akartam megmutatni, ezért telt évekbe, míg megszületett a forgatókönyv. Főzni, sütni, finomakat enni én is szeretek, ezért lett a főszereplőm cukrász, a Berlin és Jeruzsálem közti kulturális különbözőségeket, a két nemzet egymástól eltérő vallási hagyományait pedig mindenképpen ütköztetni akartam a filmben. Az én családomban sem gondolkodik mindenki egyformán. Apám hívő, anyám ateista, bennem rengeteg vihar dúl még ma is, hogy ki vagyok, milyen vagyok. A filmbeli feleség sem ragaszkodik a kóserhez, ellentétben a sógorával, akinek a cukrász sem rokonszenves, mert német. Berlint azért választottam a történet egyik színhelyéül, mert az elmúlt hat-hét évben a szebb, izgalmasabb élet reményében sok izraeli honfitársam költözött a német fővárosba. Fiatal művészek, egyetemisták települtek át Berlinbe. Az sem tartotta vissza őket, hogy ott sokkal drágább az élet, mint nálunk. Nagyon nagy a város vonzereje.”

Tim Kalkhoff, a címszerepet játszó, harmincéves német színész százkilencven jelölt közül került be a filmbe. Az már csak a forgatás során derült ki, hogy a szülei pékek, így ő is kitanulta ezt a mesterséget, és mindent ő süt a filmben.

„A szerelmi jelenetek voltak a legnehezebbek – mondta. – Én még nem is láttam a filmet, egyelőre nem volt bátorságom megnézni, így nem is tudom, hogyan vágták össze a képsorokat. De annyit elárulhatok: egy jó szerep kedvéért sok mindenre képes a színész. Nincs az a helyzet, amelyet ne tudna profi mód megoldani.”

Női vonalon az idei fesztivál legnagyobb sztárja Uma Thurman, a Kill Bill harcos amazonja volt. Forgatott Lars von Trierrel is A nimfomániásban, pár évvel ezelőtt pedig egy szerelemre éhes párizsi szépasszonyt játszott Maupassant Belamijának legújabb filmváltozatában, amelynek jó részét Budapesten vették fel. A fesztivál szervezői január óta egyezkedtek vele, s mint kiderült: nem volt könnyű megszerezni őt. A szerencse végül Karel Ochnak kedvezett, aki idén zsűritag volt Cannes-ban, akárcsak Uma Thurman. Ott, neki mondta ki a mostanában nem éppen jó lelki állapotban levő amerikai színésznő, hogy elfogadja Karlovy Vary meghívását, és az eddigi teljesítményét elismerő Kristályglóbuszt. Három gyerekkel szállt repülőre, akiket senki nem látott a fesztiválon, mert amíg a mama kötelező köreit futotta (amelyekből csak minimálisat vállalt), ők addig szigorú kísérettel a környék turisztikai látványosságait csodálták. Luna, a színésznő kisebbik lánya egy magyar származású pénzügyi szakembertől, Bizonyos Arpad Bussontól született, akitől hosszas jogi hercehurca után sikerült elválnia. Két korábbi gyermekének Ethan Hawke, a kitűnő színész az apja, akivel a Gattaca forgatásán melegedett össze. Nagy étvágyáról előtte is híres volt. Gary Oldman, Timothy Hutton, sőt Robert de Niro sem tudott ellenállni bájainak.

Karlovy Vary fesztiváljának nagykönyvébe „görög istennőként” írta be a nevét. Főleg az öltözéke miatt. Vénusz vagy Afrodité szerepét én azért másra bíznám, legfeljebb Mars isten feleségét játszatnám vele, hogy foroghasson, mint egy véres bolygó. Rideg volt, távolságtartó, kedvességnek, közvetlenségnek a legapróbb jelét sem mutatta. Megint csak Zuzana Mináčovát idézem, aki fotózott már nála jóval nagyobb sztárokat is. „Vannak színésznők, akikkel egyáltalán nem öröm a munka, mert fotózás közben annyira kiállhatatlanul viselkednek. Uma Thurman is ilyen. Egyetlen jó szót sem tudok mondani róla.” Ellenpéldaként rögtön Bárdos Juditot említette, akit pár évvel ezelőtt, a Fair Play és a Csendben bemutatója után fényképezett. „Csinos is, készséges is, kedves is, tehetséges is. A vele való munka sokkal nagyobb örömet jelentett.”

Karlovy Vary fesztiválját Bárdos Judit sokkal lazábbnak, családiasabbnak találja, mint a cannes-it, amelynek májusban volt a vendége.

„Ide most egy internetes sorozattal és az Outtal hívtak meg, bár egyik film sem volt versenyben, és egyikben sem vagyok főszereplő. Amikor először voltam Karlovy Varyban, állandóan reprezentálnom kellett, mindennap interjút adtam, teljesen betábláztak. Az idén szabadabb voltam, de így is beszerveztek egy programba. Futottam a Kolonnádon. A kilak.cz internetes oldal készítői látták a nevem a vendéglistán, és felkértek, hogy két műsorvezetőjükkel fussak le egy kilométert, miközben beszélgetünk. Amikor megtudták, hogy színházban magyarul is játszom, megkértek, hogy magyarul szólítsam fel a nézőket, hogy kísérjék figyelemmel a műsorukat. Tetszett az ötlet. Örömmel teljesítettem az óhajukat. Most Nemes Jeles László filmjében, a Sunsetben játszom. Forgatásról jöttem, és megyek vissza Budapestre a fesztiválról. Nyaralásra egyelőre nem is gondolhatok. Majd augusztusban. Akkor lesz pár szabad napom.”

Két gyerkőce helyett új kedvesét hozta magával Casey Affleck, az ugyancsak Oscar-díjas Ben Affleck negyvenegy éves öccse. És nem rejtegette az egzotikus szépséget. Vitte mindenhova magával, a hölgy pedig szelíden követte. Hasonló habitusú a párja is. Mint egy szerény, tudásával nem kérkedő, egyetemi tanársegéd. Új filmjében, az A Ghost Storyban rövid ideig látható a vásznon. Autóbalesetben életét veszíti, kísértetként azonban visszajár felesége életébe. Talán nincs is még egy színész a filmtörténetben, aki egy bő fehér lepedőben, „láthatatlanul” folytatta volna elkezdett játékát. Ő erre is hajlandó volt. Mint elmondta: barátai kedvéért vállalta el a szerepet ebben az alacsony költségvetésű filmben.

Georges Wilson, a francia mozi legendás alakja kivételes tehetségű fiút adott a világnak. Lambert Wilson, aki a Mátrix-trilógia mellett olyan filmekben nyújtott kiemelkedő alakítást, mint a Szahara, a Királyi kalamajka vagy a Meleg helyzet, most a Korporáció című társadalmi drámával hódított a fesztiválon. Egy multi cég személyzeti osztályának rideg főnökét formálja meg ámulatba ejtő eleganciával. Domináns hímként közlekedik a történetbeli üvegketrecben, és nincs is, aki ki merné tenni elé a lábát. Lambert Wilsont azonban nemcsak színészként, sanzonénekesként is imádják a franciák. Mintha Jacques Brel stílusát éltetné. Dalaikban mindketten őszintén nyilvánulnak meg, egyéniségüket mégis megfejthetetlen titkok lengik be.

Hollywoodi filmcsillag, Jeremy Renner volt a záró gála sztárja. Nyugodt szívvel lemondhatta volna a meghívást, hiszen törött karral nem szívesen vállalkozik ilyen nagy útra az ember. Hát még két, frissen összeforrt karral! A dupla baleset az új Bosszúállók forgatásán történt, Wind River című krimijét mégsem bízta másra. Ő maga hozta el Karlovy Varyba. A bombák földjén és A Bourne-hagyaték Oscar-jelölt színésze ugyanaz a kategória, mint Casey Affleck vagy Lambert Wilson. Maga a megtestesült közvetlenség. Hiúságát sem titkolta. „Az egészségem mellett az alakom megőrzésére is figyelnem kell. Végül is a testemből élek” – viccelődött, majd fordult párat a tengelye körül, hogy bizonyítsa, öltönye is úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna.

Casey Affleck, Wilson, Renner. Hol van tőlük Uma Thurman? Ne is emlegessük őket egy lapon. De így jár, akit bedarál a hollywoodi gépezet. A végén az édesanyja sem ismer rá.