Döntések között

Nehéz döntés volt? Éjszakákon át álmatlanul forgolódott az ágyában, míg meghozta?

Egyáltalán. Decemberben választottak ki a filmbe, februárban indult a forgatás, de ugyanakkor kezdtük a Rómeó és Júliát Komáromban, amire több mint egy évvel korábban igent mondtam. Számomra ez már morális kérdés volt, tehát nem csak arról szólt, hogy melyik lehetőséget tartom vonzóbbnak. Nyilván a film is szép lehetőség lett volna, de azt mondtam: köszönöm, nem vállalhatom. Fel is akarták hívni a darab rendezőjét, Martin Hubát, hogy majd beszélnek vele, kikérnek tőle. Azzal érveltek, hogy ő is színész, meg fogja érteni. Ne, ne hívják őt, mondtam, én a szavamat adtam ehhez a munkához, nem fogok visszalépni. Hogy néztem volna a többiek szemébe? És szerettem is volna eljátszani a szerepet. Tudtam, kik lesznek a partnereim, Martin Hubával pedig már az Álszentek összeesküvésében is dolgoztam Komáromban. De most sokkal jobb volt minden. Ő is fiatalosabban állt a dolgokhoz, s mivel rendezte már a darabot, nagyobb biztonságban érezte magát. Színészpedagógus létére nem volt kioktató.

Instrukciókat persze kapott.

Arra kért, hogy ne legyek halk, és ne fojtsam el az érzelmeimet. A többiek szerint egy kicsit túlzott, amikor azt mondta, hogy sordinóban és pianóban beszélek, de az is lehet, hogy egy ilyen megjegyzéssel akart még többet kihozni belőlem. Ez a bemutató előtt egy nappal volt, én még sírtam is utána, de aztán összeszedtem magam. Bandor Éva vigasztalt, hogy vele is hasonlóképpen bánt a Cseresznyéskert nyilvános főpróbája után. Rendezői fogás. Tudta, hogy rám is így lehet hatni. Eszenyi Enikő is letolt párszor, amikor a Vízkeresztet próbáltuk a pozsonyi várban, de előtte sem sírtam soha. Titokban, hátul, a takarásban igen. Méghozzá a főpróbahéten. Egyébként nem vagyok sírós, csak ha nagyon fáradt vagyok, és érzem, hogy nagy a nyomás. Próbán, a partnereim előtt nem szoktam elsírni magam, csak este, otthon. Robert Sedláček is így pörgetett fel a csehekkel forgatott Bohéma felvételei előtt. Az olvasópróbán még kedves volt, a telefonban már kemény. Nagyon fájt, amit mondott, teljesen elbizonytalanított. Megbántva éreztem magam. De lehet, hogy rám tényleg ez hat. Ettől leszek jobb. Felszívom magam. Nem is jó, ha dicsérnek. Nem várom el senkitől.

Megüli a lelkét, teherként viszi tovább a szigorú észrevételeket, vagy abban a pillanatban, ahogy játszani kezd, mindenen túlteszi magát?

Akkor már mindenen túllépek. A szerep vagyok. Van már némi szakmai tapasztalatom, nem engedem, hogy teljesen kiborítson valaki. Martin Huba mondta is a bemutató után, hogy a hangerőm is rendben volt, és a tempót is nagyon jól váltogattam. Ha leült a jelenet valami miatt, fel tudtam pörgetni. Végül is megdicsért. De csak a premier után. Mint Eszenyi Enikő. A főpróbahéten mindenki tele van szorongással. Nemcsak a színész, a rendező is. Huba már a próbákon is komoly érzelmeket kért tőlünk. Az elejétől fogva nagy intenzitással kellett dolgoznunk. Mondta, hogy ne szégyelljük magunkat egymás előtt, ha valami hamisan szól a szánkból, ő majd korrigál bennünket. Komáromban én mindig szabadnak érzem magam, sőt ott vagyok a legszabadabb. Nem tudom, hogy ez a nyelv miatt van-e, vagy azért, mert kiskorom óta ismerem az ottani színészeket, és kedvenceim vannak köztük. Nagyon nyitottak velem kezdettől fogva. Negyedévesen játszottam ott először, a Sári bíróban. Köztük nőttem fel. Azóta több színházban megfordultam, játszottam a pozsonyi Nemzetiben, az Arénában és Nyitrán is, de igazán otthon Komáromban érzem magam.

A Rómeót alakító Béhr Mártonnal szinte egyívásúak.

Marci öt évvel fiatalabb nálam. Én az ő korában, harmadéves főiskolásként nem voltam ennyire laza, vagány és bevállalós. Ő bátran próbált. Már az első jelenetét Benvolióval úgy olvasta fel, hogy hallottam a hangjában: nem próbál játszani, egyszerűség és természetesség volt benne. Szeretek ilyen emberekkel dolgozni.

Júlia apját Fabó Tibor, Capuletnét Losonczi Kata, Lőrinc barátot Mokos Attila formálja meg remekül.

Fabó Tibornak már a Különös házasságban is a lánya voltam. Dőry báró és Mária. Mindig mindent meg tudunk beszélni. Losonczi Kata mint Capuletné rá van izgulva Parisra. Ezt Huba vitte bele a történetbe, és én annyira szeretem! Jó is, meg vicces is, Kata pedig remekül csinálja. Attilához eddig minden szerepemben vonzódnom kellett. Az Álszentek összeesküvésében, a Különös házasságban és a Bányavirágban is. Próba közben gyakran mondja, hogy: „Jaj, már megint igazad van!” De neki is olyan finom észrevételei vannak!

Dajkájával, Bandor Évával most együtt voltak Cannes-ban. Kristóf György Out című filmjében anya-lánya kapcsolatban vannak.

Vele is szoros a kapcsolatom. Szeretem a tanácsait, az ötleteit. Ő csak akkor mond valamit, ha kérdezem, mert érdekel a véleménye. Cannes-t azért is élveztem annyira, mert vele élhettem meg. Ráadásul életem első magyar filmjével.

Eddig ugyanis csak szlovák és cseh produkciókban szerepelt.

Tetszik ez a szabadság, hogy mindig ott dolgozom, ahová hívnak. Cigányélet, de élvezem. Már nem az van, ami volt, hogy egy helyben vagyok. Zártam már olyan évadot, hogy öt darabban játszottam, mindegyikből sokat tanultam, de valahogy hiányzott a szabadság. Egy idő után rám tört a mehetnék. Kíváncsi természet vagyok. Szeretem az új kihívásokat. Nemcsak a szerepeim színesek, az életem is.

Az Outban két jelenete van, de a néző abban a tükörben látja a világnak egyedül nekivágó, ötvenévesen a helyét kereső filmbeli apját, amelyet a lánya, vagyis ön tart elé.

Miközben a lánya sem tudja, merre induljon az életben, milyen irányba. Ez volt az első jelenetem. A másikban mindent maga mögött hagy az apa, a lányát is, akihez nagyon szép viszony fűzi, bár nem olyan ölelős, inkább haveri, bizalmas. Nemzetközi stábja volt a filmnek. Magyarok, szlovákok, csehek, lettek. Mindenki más nyelven beszélt a forgatáson, mégis értettük egymást.

A Fair Play után hirtelen több kapun is beléphetett a cseh filmesek közé. Nemrég egy tízrészes sorozatban játszott náluk, most pedig a Backstage című játékfilmben kapott kiemelkedő szerepet.

Egy időben két sorozatban is láthattak a nézők a tévében. A cseheknél a Fejem alatt a világban, itthon a Titkos életekben. Az előbbi a Life on Mars című BBC-sorozat alapján készült. Kómába esik benne egy nyomozó. És 1982-ben ébred fel, hogy minden részben megoldjon egy bűnesetet. Én a szerelmét, az orvosnőt játszom, aki segít neki különböző ügyekben. A Titkos életekben sokan fel sem ismertek. Műfogsort és barna kontaktlencsét kaptam. Egy zavart elméjű fiatal anya szerepét bízták rám, aki elhanyagolja két gyerekét, mert még ő maga is gyerek. Tavaly egyébként csak Csehországban forgattam. Annyit utaztam, hogy az is előfordult velem, hogy fel kellett kapcsolnom a villanyt a szobában, mert nem tudtam, hol ébredtem. A sorozat gyártásvezetője a forgatás végén csokorral a kezében meg is köszönte, hogy ennyire rugalmas voltam, bármikor vihettek bárhova. A legtöbbször elég lehangoló helyeken folytak a felvételek, olyan városokban, ahová kirándulni se mennék, de ez kellett a történethez.

A nyomozót alakító Václav Neužil tudta, hogy magyar partnernője van a filmben?

Neki ez nagyon tetszett. Sokat kérdezett. Pár magyar szót meg is tanult tőlem. A kotyogót például gyorsan megjegyezte, és azóta sem felejtette el. Érdekesnek találta, hogy vele csehül beszélek, de tudok szlovákul, Komáromban pedig magyarul játszom.

Most az Oscar-díjas Nemes Jeles László készülő alkotásában, a Sunsetben kapott szerepet.

Többfordulós válogatás előzte meg a forgatást. Én négy castingon voltam, előtte két videofelvételt kellett küldenem magamról. Az első bemutatkozó volt, a másikban verset mondtam. Kétéves folyamat eredménye, hogy Szeréna, egy kalapbolti eladó lehetek ebben az 1913 nyarán játszódó, budapesti történetben. Többet nem árulhatok el a filmről, a szerződésem titoktartásra kötelez. Nemcsak azért örülök ennek a felkérésnek, mert a Saul fia nagyon tetszett, hanem mert ismét magyarul beszélhetek a kamera előtt.

Ennyi munka mellett a feltöltődésre mennyi ideje marad?

Tavaly is hasonlóan alakult a nyaram. Akkor is végig dolgoztam. Úgy látszik, nekem rögtön a színházi évad után kell szusszannom egyet. Szerencsére nem érzem fáradtnak magam. A Rómeó és Júlia nagyon sok energiával töltött fel. Rengeteget tanultam a próbák során, s ez frissítő hatással van rám.

Négy éve, amióta diplomás színésznő, meglehetősen felgyorsult az élete.

Nem szervezek. Élek. Sodródom. A lehetőségek visznek előbbre. Nekem csak döntenem kell, mikor mit választok. Szerencsére mindig megérzem, ha egy szerep engem akar. Már nem a kék szememért vagy azért választ ki egy rendező, mert a magyarságom miatt egzotikusnak talál. Az eddigi munkáim nyomnak a latban. Alvási zavaraim mindenesetre nincsenek. Lelkileg is annyira pörgök, hogy amint leteszem a fejem a párnára, már ki is kapcsolok.