Túlélte első évét a kormány

 Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy Robert Fico harmadik kormányának legerősebb kötőanyagát nem a koalíciós pártok közös céljai adták, inkább közös ellenségeik. A választások előtt esztelenségszámba menő lehetőség, a Smer, az SNS, a Híd és a Sieť együttműködése akkor került közelebb a valósághoz, amikor tavaly márciusban 8,2 százalékkal a parlamentbe jutott Marián Kotleba a Mi Szlovákiánk Néppártjával.

Izzasztó kezdet

Még hetekkel a választások után is sok elemző vagy politikus az új választások kiírását tartotta az egyetlen értelmes folytatásnak. Keverjük újra a kártyákat, talán bejut a KDH meg az MKP, és össze lehet rakni valami vállalhatót, akár a Smerrel vagy nélküle. Az új választások lehetősége azonban Kotlebáék újabb erősödésének veszélyét hordozta, amelyet a felmérések azóta igazolnak, és Fico, a kormányalakítással elsőként megbízott pártelnök azt mondta, azzal a kínálattal kell kezdeni valamit, ami van.

Az eltelt hónapok mindhárom párt elnökét megdolgoztatták: Bugár Bélát amiatt, hogy jobbközép pártjával beállt a Smer és főleg az SNS mellé a koalícióba, Andrej Dankónak, a nemzetiek elnökének a nyilvános szereplés a gyengéje, Ficót pedig amiatt, hogy a Smer-közeli emberek botrányaiból még sose kaptak ennyit (miközben mellesleg Szlovákia vitte az EU soros elnökségét). A Sieťről nem is írunk tovább, hiszen augusztusig bírta a koalícióiban, utána szétesett, öt képviselője pedig átült a Híd frakciójába.

A Bonaparte-botrány

Júniusban robbant ki a Bonaparte-, más néven Bašternák-botrány, melynek végére máig nem került pont, és amely a legsúlyosabb botrány, amivel a Smer létezése során szembesült. Arról van ugyanis szó, hogy a párt második embere, Robert Kaliňák belügyminiszter keveredett gyanúba, őt pedig a miniszterelnök nem hajlandó beáldozni, mint a korábbi házelnököt, a CT-botrány miatt elköszönt Pavol Paškát. Egy banki alkalmazott bizonyítékai szerint Kaliňák komoly összegeket kapott a számlájára egy vállalkozótól (Ladislav Bašternáktól), akinek az egyik bérházában jelenleg Robert Fico is lakik. Kaliňák nem volt hajlandó lemondani, ráadásul a rendőrséggel úgy vizsgáltatja az ügyet, hogy közben ő maradt a rendőrök felettese, ami egyértelmű összeférhetetlenség. Az ellenzéki pártok nyáron tüntetéssorozatot szerveztek a Bonaparte lakóház elé, sikerült is embereket az utcára vinniük, de nem igazán értek célt. Szeptemberre ráadásul két komoly sebet kapott az ellenzék: Daniel Lipšic egyik este Pozsonyban véletlenül elütött egy idős férfit, és az belehalt sérüléseibe. A képviselő távozott a parlamentből. Párttársa, Igor Matovič egy összeférhetetlenségi ügy miatt talán elveszíti mandátumát. Richard Sulík pedig nem is tagja a parlamentnek, hiszen inkább EP-képviselő maradt.

Veszélyes lányok

Az eltelt év a Smer egyik legnépszerűbb, ez ideig botrányoktól mentes miniszterét, Miroslav Lajčák külügyi tárcavezetőt is megdolgoztatta. Nemcsak a soros uniós elnökség miatt, hanem azért is, mert egy volt minisztériumi gyakornok, Zuzana Hlávková novemberi nyilatkozatai szerint előre lejátszott pályázatok voltak a külügyben a közbeszerzéseken, és pontosan tudni lehetett, melyik cég fogja megkapni az elnökséggel kapcsolatos megrendeléseket. A tárca illetékesei persze az ellenkezőjét igyekeztek bizonyítani, de a szóban forgó dokumentumokat azóta sem tárták a nyilvánosság elé.

Ján Richter szociális miniszter súlyos terhet cipelő széke is megingott, méghozzá a galántai Tiszta Nap (Čistý deň) nevű reszocializációs központ egyik lakója miatt, aki az októberi információk szerint intim viszonyt folytatott az egyik ápolóval. A központot nem zárták be, azóta is felmerültek újabb részletek, de ahogy az igazgató, a miniszter is maradt. Közben az is kiderült, hogy egy másik tinilánnyal, aki a központ lakója, Boris Kollár, az ellenzéki Sme rodina elnöke is levelezgetett intim témákban.

Vérfagyasztó vízárak

A téli rekordhidegeknek a termőföldek kártevői mellett az árszabályozási hivatal (ÚRSO) vezetője is áldozatául esett. Pontosabban a vízórabotránynak, amelynek lényege, hogy a hivatal a gáz- és villanyórákhoz hasonlóan a vízórákért is felszámolt volna alapdíjat januártól, ami egyes háztartásokban komoly összegekkel dobta volna meg a költségeket. Fico, aki mindig ügyel arra, hogy népjóléti kérdésekben és könnyen értelmezhető témákban a nép védelmezőjeként lépjen fel, közbeszólt, és leváltotta Jozef Holjenčíket, új vízszámlákat küldtek, de a gázelszámolást a kemény tél után így is sokan rettegve várják. Fico erre is gondolt, és bár mindenki többet fog fizetni a hideg miatt, próbálja nyugtatni a népet azzal, hogy az energiaárak némileg csökkennek.

Magyar ügyek

Most el lehet érni, amit eddig nem lehetett – ezzel indokolta a Híd választói előtt a kormányba való belépést. Nyáron elfogadták a kisiskolák megőrzését segítő törvényt, a vasúti kétnyelvűség ügyében szintén történt előremozdulás – az állomásokon már ki lehet tenni a magyar helynévtáblákat, a megállók esetében erre még várni kell. A RegioJet csallóközi vonalán pedig magyarul is bemondják a bemondanivalót. Nemrég szavazott a parlament a Kisebbségi Kulturális alapról, a jelek szerint a támogatási rendszer jövőre már új forgatókönyv szerint fog működni. A kisebbségi kormánybiztos és a roma kormánybiztos feladatkörét hidas jelöltek látják el, az oktatási és a kulturális államtitkárét szintén. Szintén fontos momentum, hogy újjászerveződött az oktatási minisztérium nemzetiségi osztálya. Nem kimondottan a nemzetiségi, inkább országos ügyek szempontjából hangsúlyozzák a Híd igazságügy-minisztere, Lucia Žitňanská offshore-törvényének elfogadását, amelytől a korrupcióellenes intézkedések terén várnak sokat.

Kit szeret a nép?

Bár a Smer támogatottsága az elmúlt egy év során százalékpontokban kimutathatóan apadt, még mindig a legnagyobb és legstabilabb választóbázisú pártnak tudhatja magát. Fico nyáron szívműtéten esett át, ám gyengülésnek jelét sem adja – jelentős pozícióban levő embert nem áldoz be. Igyekszik alkalmazkodni a közvélemény elvárásaihoz, és húzd meg – ereszd meg alapon olyan ügyekben is kínál gumicsontot, amelyekről korábban tárgyalni sem volt hajlandó. Ilyenek a Mečiar-amnesztiák, melyek ismét előkerültek, és amelyeknek eltörlését a jelenlegi koalíció tagjai közül eddig csak a Híd szorgalmazta. Az egykori köztársasági elnök, Michal Kováč fiának 1997-es elrablása körüli kérdésekre választ adhatna egy ilyen módosítás, felfedné, ki mindenki volt érintett az ügyben. Bár a legtöbb nyilván az akkor kormányzó HZDS embereiről derülne ki, tudjuk, hogy a Smerbe is jó néhányan átvándoroltak Mečiar később erodálódásnak indult pártjából. Sok elemző trükköt sejt a háttérben, hogy ha a parlament megszavazza is az eltörlést, az ügy ismét megfeneklik valahol, például az alkotmánybíróságon, vélhetően örökre.

A másik két koalíciós párt elnöke, Andrej Danko és Bugár Béla népszerűsége nagyjából megmaradt, bár Bugár igyekszik a harmadhegedűs szerepénél maradni, Danko pedig bárgyú és időnként zavaros nyilatkozataival kicsit saját maga paródiájaként tűnik fel. Érezhetően ártott neki, amikor saját minisztere tartalékos kapitányi rangot adott neki.

Akik viszont töretlen népszerűségnek örvendenek, azok a Mi Szlovákiánk Néppárt és a Család vagyunk elnöke, vagyis Marián Kotleba és Boris Kollár. Utóbbi őrzi népszerűségét a választások óta, előbbi javítani is tudott néhány százalékpontot. Főleg a fiatalok körében népszerűek, egyrészt mert makulátlan politikai múltjuk van, másrészt mert olyan réteget szólítanak meg, amely a könnyen emészthető jelszavakra ugrik (majd mi rendet teszünk!, meg hasonlók), és magasról tesz a szakmai érvekre.

Amivel számolni kell

Az asztalcsapkodó protestpártok népszerűségével összefügg egy másik jelenség, az álhírek terjedése. A szélsőséges eszmék terjedését és az orosz propagandát szolgáló, sokszor külföldről működtetett internetes oldalak egyre nagyobb veszélyt jelentenek Szlovákiában is, mivel céljuk a fennálló politikai rendszerek (a demokrácia vagy az Európai Unió) destabilizálása a könnyen félrevezethető választók segítségével. Ilyen szempontból Robert Fico szintén sok kérdőjelet rejt, hiszen bár nyíltan hangsúlyozza az Európai Unió fontosságát, oroszpárti irányultságát sem rejtegette soha. A veszélyes nézetek terjedésére reagálva mindenesetre a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökségnél (NAKA) létrehoztak egy külön egységet, amelynek feladata a szélsőségesek elleni harc.

Valószínű, hogy a kormánykoalíció legnehezebb évén van túl, és továbbra sem egy ideális formáció, de azt is érdemes figyelembe venni, hogy az ellenzék sem igazán kínál semmit, ami ennek életképes alternatívája lehetne. Az eddigiek szerint, ha belső erő bomlasztja fel a koalíciót, az akkor lesz, ha Danko, az SNS elnöke elég erősnek érzi majd magát ahhoz, hogy Fico nélkül keressen új partnereket.